Az örmény nyelvű posztomat levettem, mert valami oknál fogva nem váltott ki különösebb érdeklődést. Kár.
Viszont ahogy korábban szóba került az ördög szerepe az irodalomban, nekem is eszembe jutott egy novella.
A személyes érdekessége a dolognak az, hogy egyszer (amikor még Magyarországon éltem és dolgoztam) egy betegemtől hallottam először erről a novelláról. Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy meg is vettem a novelláskötetet (ami Ketchup címmel jelent meg). A benne szereplő a többi novella is nagyon érdekes, afféle egypercesek.
De most kövtekezzen az, amiről tehát először hallottam, és ami a témánkhoz is kapcsolódik.
Sławomir Mrożek: A partner
Úgy döntöttem, hogy eladom a lelkemet az ördögnek. A lélek az ember legnagyobb értéke, arra számítottam hát, hogy kolosszális üzletet kötök.
Az ördög, aki a találkozón megjelent, csalódást okozott. Műanyag pata, szakadt, spárgával fölerősített farok, vedlett, kissé molyrágta irha, fejletlen, csökött szarvacskák. Mennyit adhat egy ilyen szerencsétlen az én értékes lelkemért?
– Biztos, hogy maga az ördög? – kérdeztem.
– Igen, miért kételkedik benne?
– A Sötétség Fejedelmére számítottam, maga meg olyan... hogy úgy mondjam, ócska.
– Amilyen a lélek, olyan az ördög – válaszolta. – Lássuk az üzletet!
– Igen, miért kételkedik benne?
– A Sötétség Fejedelmére számítottam, maga meg olyan... hogy úgy mondjam, ócska.
– Amilyen a lélek, olyan az ördög – válaszolta. – Lássuk az üzletet!
