Gondoltam, fölteszek néhány képet az ajtónkról, mert ami rajta és körülötte van, már önmagában is valamelyest képet ad rólam/rólunk.
Kezdjük tehát, kézenfekvő módon, a zászló(tartó)val.
Svédországban viszonylag nagy zászló-kultusz van, főleg a villák kertjében állnak a szép magas rudak, de társasházi lakások ajtaja előtt is előfordul, hogy valaki kitesz egy zászlót. Leginkább persze svédet, de gyakran előfordul például finn vagy thaiföldi zászló is, ha a lakó éppen onnan jött.
A lakásunk előtti zászlótartót (a hozzá tartozó svéd zászlóval) én kaptam az egyik évben születésnapomra.
Egy korábbi posztomban ígértem, hogy ha az itteni imacsoportunk a Mauritius nevet veszi fel, akkor beszerzem ennek az országnak a piros-kék-sárga-zöld zászlaját.
Nos, azóta ez megtörtént, egész pontosan a „Szent Maurituis Stockholmi Magyar Katolikus Imaközösség” nevet viseljünk (és különösen örvendetes módon Jucust választottuk meg vezetőnknek), így aztán, ha nálunk van az összejövetel, ezt ki is tudom tenni.
Külön kedves csavar a történetben, hogy amikor körülnéztem a neten, hogy hol lehet Svédországban ilyet csináltatni, akkor kiderült, hogy az általam annyira kedvelt Östersundban lévő zászlóbolt (ahol természetesen jártam is már korábban) a legkomolyabb ilyen jellegű cég az országban, úgyhogy végül onnan rendeltem.
A készletemben van még persze magyar, valamint (viszonylag ritkábban használt...) portugál és szovjet zászló is – ezeket annak idején még a kérdéses országokban vettem.
A képen az alapos megfigyelőnek feltűnhet még a zászlórudon lógó maci. Ez a vexillológiában kissé szokatlan elem, igazából nem is tudom, hogy került oda, de aranyos, úgyhogy a részemről maradhat.