Értek azért kellemetlen élmények is Esztergomban.
Voltunk egy nagyon szép ezüstlakodalmas misén (nem ez a negatív élmény), az utána tartott ünnepi „fogadás” során viszont megtudtam, hogy az, akinek kiadtuk a házunkat albérletbe, már egy ideje nem fizette a gázszámlát.
Amikor aztán a tartozás 400.000 Ft fölé emelkedett, a gázművek elunta a dolgot, elzárta a gázt, és leszerelte az órát.
Mivel az illető – annak ellenére, hogy a bérleti szerződésben kötelezettséget vállalt rá – nem íratta át a saját nevére a gázt, így ez az adósság most nálam ketyeg.
Mindegy (vagyis hát azért nem teljesen mindegy...), még nincs minden veszve, igyekszem svédesen, kompromisszumkészen megoldani a problémát. Mondjuk nincs is sok más választásom – ha keménykedek, akkor bukom az egész összeget, tárgyalással meg még talán van esélyem a kármentésre.
A másik bosszúság az volt, hogy volt még három kartondoboznyi köny és irat odahaza, amit annak idején a költözködéskor nem hoztunk ki, csak otthon raktároztuk (ez mondjuk az én hibám is, hogy nem hozattam ki őket már évekkel ezelőtt).
Kiderült, hogy az, akire rábíztuk (inkább nem nevesítem, ki volt...) átköltöztette ezeket a kartondobozokat egy vizes pincébe, és lerakta őket egyenesen a földre.
Az eredmény egy csomó átázott, nedves, és jó részben penészes könyv.
Nem nagyon volt más választásunk, mint keményen átszelektálni őket, több mint a felét kénytelenek voltunk egy az egyben kidobni.
A veszteségek között voltak:
Régi („igazi"”) Galaktikák.
Különféle szexológiai tárgyú könyvek (erre esetleg lehet azt mondani, hogy nincs már rá nagy szükségem, mert ezt mind tudom...).
Az egyetemi időben írt naplóm (ezt állati érdekes lett volna visszaolvasni, viszont ez volt az, ami annyira elázott, hogy már lapozni sem lehetett, így reménytelen volt a megmentése).
Pár régi levél (még abból az időből, amikor úgy kommunikáltak egymással az emberek, hogy a gondolataikat kézzel leírták egy papírra, majd magát a papírlapot fizikailag elküldték a másiknak – ma már szinte hihetetlen, hogy egykor ilyesmit csináltunk), amiket barátaimmal, évfolyamtársaimmal vagy a nagymamámmal váltottam. Előkerült egy kongresszuson megismert észt pszichiáter csaj levele is, amit így utólag akár szerelmeslevélnek is lehetne értelmezni. Hm... Külön érdekesség, hogy a lány neve svédül azt jelenti, hogy „minden nyári rét" – erre csak most, az iratszelektálásnál jöttem rá, mert akkoriban még nem tudtam svédül, aztán meg sok-sok évig eszembe sem jutott ez a lány.
A lányaink jópár gyerekkori rajza.
Ezek közül egyrészt a gyerekrajzok a legkomolyabb veszteség, mert a könyveket elvileg (mondjuk tényleg csak elvileg...) újra meg lehet venni, de ezek végleg elvesztek.
Másrészt azért van itt nálunk Stockholmban tartalékban így is jókora mennyiségű gyerekrajz, úgyhogy azért nem veszítettünk el mindent.
A megmaradt könyvek azóta Győrben, a szüleim szalámiszárítójában próbálnak regenerálódni.
Két tanulság a történtekből:
1. Ne bízz senkiben.
2. Annak is megvan a maga ételme, amikor Siva cselekszik – szükség van a pusztulásra, felejtésre, elhajításra is ahhoz, hogy tovább folyhasson az élet.
