Látogatók - térkép

Friss topikok

  • Mormogi Papa: A Mindörökké helyett a Minden oké... nem is olyan rossz. Még rímnek is elmegy, és biztosan 'népeti... (2017.02.13. 12:29) Kolostorbéli víg napjaim 3. – Bölcs mondások
  • Csodabogár: @Csodabogár: A mérnököket meg megvédem. Eddig kizárólag mérnökökkel éltem együtt egyik se ivott, b... (2017.02.08. 18:09) Nárcizmus
  • Csodabogár: Jók ezek a storyk. Nekem szita a fejem, egyetlen ilyen történet nem jut eszembe. Pedig idegeneztős... (2017.01.26. 19:42) Kolostorbéli víg napjaim 2. – Nyelvi félreértések
  • Mormogi Papa: Még utoljára a monumentalitást mutató képek itt megnézhetők: ru-sovarch.livejournal.com/175556.htm... (2017.01.12. 20:18) Kolostorbéli víg napjaim
  • α Ursae Minoris: @Mormogi Papa: Mire gondolsz azzal, hogy „más témájú”? Az Arrival valóban sci-fi, ahogy @Hobbisza... (2017.01.09. 12:01) Arrival

Naptár

február 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28

Címkék

acc (1) ADHD (1) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (31) alvás (1) Anglia (1) Anna (17) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (1) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (6) címerek (4) családom (4) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (13) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (8) erotika (11) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (9) Etiópia (1) feladvány (2) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (25) filozófia (2) Finnország (1) Franciaország (1) gasztroblog (2) geocaching (30) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) halál (23) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (4) höri (2) időjárás (1) imvns (1) India (1) iszlám (4) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (36) Juli (5) k-pop (12) kaland (4) kanada (1) karácsony (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (6) katonaság (1) kémia (1) képek (22) kereszténység (31) kiribati (1) kolostor (3) költészet (12) kommunizmus (1) könyvek (32) Korea (25) kvantumfizika (1) lányaim (11) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (7) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (9) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (1) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (44) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (28) novella (1) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (1) Polaris (1) politika (3) Pollyanna (1) prostitúció (8) pszichiátria (2) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (5) Roger (6) romantika (9) sakk (1) sapka (2) sci fi (38) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) Star Wars (2) Stockholm (44) svéd (5) Svédország (22) svenska (4) szabadkőművesség (4) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (1) tánc (3) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (1) toscana (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (10) vallás (15) Vége (1) vitorlázás (1) Ylvis (2) zászlók (24) zene (12) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2017.02.12. 15:34 α Ursae Minoris

Kolostorbéli víg napjaim 3. – Bölcs mondások

Címkék: vallás bölcsesség kolostor

A kolostorban velünk lakott befogadottként egy kedves értelmi fogyatékos fiú is.
Volt neki egy-két aranyköpése, melyek azonban talán mélyebb értelmet hordoznak, mint elsőre hinnénk:

– Ember tervez, Isten végez vele.

– Istennek semmi sem lehetséges.

– Mert tied az ország, ha akarom; minden oké, ámen.

szfvar_varoskepek_ori_toth_187.jpg

1 komment

2017.02.09. 21:00 α Ursae Minoris

Lea Koreában 1. – Egy újabb kaland

Címkék: egyetem Korea Lea

Volt már szó ezen a blogon a lányaim utazásairól.

2011-ben Lea ment ki Amerikába tanulni, még gimnazistaként.
2012-ben Anna nem ment el Afganisztánba békefenntartónak (pedig milyen jó poén lett volna...),
viszont 2015-ben elment Szöulba, hogy egy ottani egyetemen tanuljon meg koreaiul.

Úgy tűnik, most ismét Leán a sor.
A stockholmi műszaki egyetemen tanul. Korábban nagyon aktív volt volt abban, hogy a hozzájuk érkező cserediákok fogadását meg egyéb programjaikat szervezze, most pedig ő is jelentkezett egy külföldi csereévre. Egyéb érdekes helyszínek (Portugália, Szingapúr...) mellett természetesen Korea is szerepelt a listáján, és végül itt sikerült is elnyernie a helyet (noha nagy volt a konkurencia).
Jövőre fog indulni – és mivel valószínűleg őt is meg akarjuk majd látogatni a távolléte során, így a számunkra is érlelődik egy újabb koreai út.
Nem Szöulba fog menni, ez a mi szempontunkból jó, mert így egy újabb arcát ismerhetjük majd meg ennek az országnak.

Úgyhogy kalandra fel!

yeoeuido.jpg

Szólj hozzá!

2017.02.02. 22:10 α Ursae Minoris

Nárcizmus

Címkék: munka alkohol

Felkértek rá, hogy tartsak a klinikánkhoz tartozó rezidenseknek (szakorvosjelöltek, svédül: ST-läkare) egy előadást az addiktológiai járóbetegellátásról. Vagyis arról, amit nap mint nap csinálok, az alkoholisták és a drogfüggők kezeléséről a rendelőnkben.

Nincs is ezzel semmi probléma, gond nélkül tartok én előadást a legkülönfélébb témákról, ha úgy adódik; tudok, sőt szeretek emberek előtt beszélni.
A feladatban az volt egy kicsit elgondolkodtató, hogy ezek az fiatal orvosok mind a mi (addiktológiai) klinikánkon dolgoznak, és a „forgó rendszer” keretében a túlnyomó többségünk már volt a járóbetegellátásban is. Úgyhogy kicsit attól tartottam, hogy mindazt, amit mondhatnék, ők már rég tudják, és nem fogok semmi újjal sem szolgálni.
De nem baj, egy kis ismétlés, rendszerezés talán akkor is jól jön nekik.

Megtartottam az előadást, majd utána tudásfelmérő tesztet is csináltattam velük.
Egy internetes szavazórendszer segítségével válaszolhatták meg névtelenül a feleletválasztós kérdéseimet. Hat kérdés volt, részben konkrét tényekre vonatkozóak, részben esetismertetések, afféle „mit tennél ezzel a beteggel?” jelleggel.

A hetedik kérdés pedig így hangzott:

És végül, teljesen anomím módon: Mit gondolsz az előadóról?

 

A. Csúcs volt! Remélem, hogy majd az ő rendelőjeben dolgozhatok, amikor kész vagyok a szakorvosképzéssel.

B. OK volt. Egy értelmes előadás, releváns információkkal.

C. Hmm... Kicsit közönyös volt. Az előadás nem szolgált semmi újdonsággal.

D. Teljesen pocsék volt. Két órát elpazaroltam az életemből.

E. Egyik sem a fentiek közül. Majd később, más formában közlöm a véleményemet.

Összesen 15 ember válaszol a tetsztkérdésekre – nem az összes résztvevő, mert nem volt kötelező, meg a válaszadáshoz némi technikai ügyeskedésre is szükség volt a mobiltelefonnal.

A hetedik kérdésre tízen válaszoltak A-val, négyen pedig B-vel. Tulajdonképpen egész jó eredmény, nem is tudom mihez kezdenék hirtelen tíz új szakorvossal a rendelőmben.
Egyvalaki viszont C-vel válaszolt. Érdekes egyébként, hogy míg a legtöbben csaknem hibátlan választ adtak a tudásfelmérő kérdésekre, addig pont ez az egy versenyző a hatból négy hibás választ adott (lásd itt alant – értelemszerűen a zöld szín jelzi a helyes válaszokat). Szóval elvileg pont neki még szolgálhatott is volna újdonsággal az előadás (ha figyel...).

valaszok.jpg

Másnap egyébként egy másik fellépésem is volt.
Az itteni magyar Katolikus Kör kért fel, hogy tartsak nekik egy előadást. Valamiről.
Cserébe meghívnak egy jó magyaros vacsorára (kolbászos fasírozott, savanyú uborkával).
Itt egyszerűbb dolgom volt, könnyebben tudtam újdonsággal, érdekességgel szolgálni. Az alkohol- és drogfüggőségről beszéltem általánosságban. Igyekeztem úgy tartani az előadást, hogy adott esetben elgondolkozhassak a saját függőségükön is. Kiosztottam egy alkoholprobléma-felmérő tesztet is közöttük (AUDIT).
Kedves, aranyos társaság volt (jobbára nyugdíjasok), és utólag is pozitív visszajelzéseket kaptam tőlük.

Szóval minden egész jól sikerült.

De az azért csak bosszant egy kicsit, hogy a rezidensek közül miért szavazott egy ember C-vel... :-)

13 komment

2017.01.19. 13:48 α Ursae Minoris

Kolostorbéli víg napjaim 2. – Nyelvi félreértések

Címkék: nyelv kolostor Olaszország

Mivel sikeres volt a múltkori posztom az egykori kolostori kalandjaimról, így azt gondoltam, még folytatom egy kicsit ezt a témát.

Az előző posztban említett „szobalany esztendo” félrefordításnak fordított irányban is akadt párja.
A kolostorunk többek között méhészkedéssel is foglalkozott (vagyis hát az egyik testvér foglalkozott vele, mi pedig, ahogy tudtunk, segítettünk), a méz volt az egyik fő piaci termékünk (a továbbiak – gyertyák, ikonok és vallásos könyvek – elég szűk vevőkört szólítottak meg).
Egyszer valahogy úgy adódott, hogy Olaszországban akadt megrendelő egy nagyobb adag mézre. Készítettünk ennek tiszteletére külön olasz nyelvű címkét, amit egy ügyes testvér rajzolt meg szépen, kézzel, majd azt sokszorosítottunk.
A felirat a közösségünk (akkori) nevét volt hivatva felidézni – Leone di Giuda, azaz Júda Oroszlánja. A rajzolásnál azonban egy apró, szinte észrevehetetlen hiba csúszott a szövegbe, így a méz a még az eredetinél misztikusabban csengő Leone di Guida, vagyis „Az idegenvezető oroszlánja” néven került forgalomba.

leone-di-guida.jpg

Szintén Olaszországhoz kötődik a másik nyelvi félreértéses történet.
A korábban említett zarándoklat során a közösség római házában szálltunk meg. Pontosabban Róma mellett, Monte Compatriban. Ha nyomtok egy képkeresést a Monte Compatri névre, meglátjátok a kolostort is, ahol laktunk.
Akkoriban az a kolostor be volt állványozva, valami felújítás zajlott.
Egyik nap megkérdezte tőlem egy testvér, hogy szeretnék-e vele sétálgatni az állványzaton.
Persze, hogy igent mondtam, milyen nagy poén lehet már egy ilyen építkezési állványon mászkálni!
Aztán vagy az ő angol kiejtése nem volt tökéletes, vagy én nem figyeltem eléggé, de a helyszínre érve szembesülnöm kellett vele, hogy a meghívás a jelek szerint nem a „walk” hanem a „work” igét tartalmazta...

Szintén építési állványzathoz kapcsolódik (ilyen idők voltak ezek...) a következő történet is. Itt már Franciaországban laktam, és már tudtam franciául, de a jelek szerint nem eléggé.
Én fenn dolgoztam az állványon, egy francia srác meg lenn, a szerszámokat fel-le kellett adogatni, mindig hajolgattam lefelé. Aztán a srác elmagyarázta, hogy nem kell lehajolni, hanem dobhatom is a cuccokat, és ha egyenesen a szemébe nézek, amikor dobom, akkor ő pont el fogja tudni kapni. Ezt sajnos egy kicsit félreértelmeztem, úgyhogy a következő lépésnél a vésőt egyenesen a szeme közé célozva hajítottam... Szerencsére egy „Tu es fou!!” kiáltással el tudott ugrani – ellenkező esetben vélhetőleg a francia börtönöket is megismertem volna a francia kolostorok mellett.

Zárásképpen jöjjön egy jóval szolidabb félreértés.
Az egyik ének, amit gyakran használtunk a kolostorban, úgy kezdődött, hogy
„Ubi caritas...” (Ahol szeretet van....)
A kolostorban velünk lakó gyerekek (mert ahogy említettem, családok is laktak a közösségben) pedig lelkesen énekelték velünk:

Ubikarikák!

6 komment

2017.01.11. 19:24 α Ursae Minoris

Kolostorbéli víg napjaim

Címkék: kereszténység fiatalság kolostor


Egyszer, nagyon-nagyon régen, olyan régen, hogy az már szinte nem is én voltam, de egy időben bizony pár évig egy kolostorban laktam. Főleg Magyarországon, Esztergom közelében, de fél évig a közösség franciaországi házaiban is éltem, ott tanultam meg franciául.

Kedves, kedélyes kolostor volt ez (mármint a magyarországi), csupa fiatal lakott ott, fiúk és lányok, szerzetesek és családosok vegyesen.
De attól még teljesen komoly kolostor volt ám, elzárva a világtól, napjainkat az imának szentelve éltünk ott.

De most inkább egy-két viccesebb emlékemet gondoltam megosztani veletek, csak így, mozaikszerűen.

A kolostor szomszédságában egy fogház volt (az egykori zarándokházat államosították, és építették át erre a nemes célra – itt még a kommunizmus éveiben járunk). Valami enyhébb ügyben elítéltek ülhettek ott, csak egy egyszerű kerítés vette körül az épületet. Úgyhogy egyszer, amikor a mi részünkről egy lány kínlódott a kert kaszálásával, akkor odáát egy őr megsajnált minket, és átcsoportosított hozzánk egy rabot, hogy kaszálja le ő az udvarunkat.
Egy másik nap reggelén (talán a börtön szomszédságától nem teljesen függetlenül) egy ismeretlen, idegen férfit találtunk az egyik szobában, amint ott alszik a padlón. A kolostor szobái amúgy mindenféle szentekről voltak elnevezve (mert az ugye mennyire jól hangzik, hogy mondjuk „Menj a Szent Józsefbe!”), de ezt a szobát innentől kezdve csakis „a betörő szobája” néven emlegettük.

A kolostorban hétvégénként mindig sok vendég fordult meg, nagyobb ünnepeken, lelkigyakorlatokon és hasonlókon meg különösen.
Így volt ez az egyik szilveszteren is. Felbukkant vendégként egy érdekes francia srác is. Nagyon érdekes, laza, szent csavargó volt. Azt mesélte, hogy nyolc lelkivezetője van.
Ez a srác szilveszter éjjelén kedves kis szentképeket osztott ki nekünk, amikre saját fordítású magyar szöveget írt. Akkoriban még Google Translate nem létezett, de a hagyományos szótárakkal is lehet érdekes eredményeket leírni. A képecskéken ugyanis ez szerepelt: „1991: Szobalany esztendo” – ez így kellemesen fel is dobta a szilveszteri buli hangulatát.

Egyik télen (lehet, hogy ugyanazon a télen) hóember/hószobor építő versenyt rendeztünk. Az én pályaműveim a hósüni (hógombócba szúrt ágacskák), valamint egy meglehetősen kisméretű hóvár (a tornyon zászló gyanánt egy fakanállal) voltak. Arra már nem emlékszem, hogy ezekkel milyen helyezést értem el.
Nagy sikerünk volt viszont a táncversenyen, amikor egy apácával egy igen érdekes pas de deux-t adtunk elő. A tánc zárómomentuma az volt, amikor a menet közben a kezünkbe kapott kalapács és sarló felhasználásával amolyan Moszfilm-felállásba rendeződtünk.

moszfilm.jpg

Erről jut eszembe az a történet, amikor egyszer az egész közösség zarándoklatra indult Rómába. Az út az autóval hosszú volt, és egy kicsit unalmas. A rózsafüzérezésbe beleunva egy idő után vallási énekeket kezdtünk énekelni. Ezekből kifogyva magyar népdalokkal folytattuk. Majd amikor ezekből is kifogytunk (az út nagyon hosszú volt), akkor onnantól munkásmozgalmi énekekkel szórakoztattuk magunkat.

Ugyanezen a zarándokúton történt, hogy a hazaúton, Veronában egy baráti közösségnél szálltunk meg. Amikor másnap reggel elbúcsúztunk tőlük, a kapuban megkérdezték tőlünk, hogy van-e elegendő pénzünk a tankolásra az úton.
A figyelmességüktől meghatódva bevallottuk nekik, hogy bizony nincs.
Mire a kedves olasz testvérek azt mondták:
– Akkor imádkozunk értetek, hogy hazajussatok.

 

Ó, micsoda vidám és kalandos évek voltak ezek!

5 komment

2017.01.09. 16:19 α Ursae Minoris

Ima

Címkék: költészet kereszténység

Ma találkoztam ezzel az imával.
Nagyon megtetszett, úgyhogy azt gondoltam, megosztom veletek, noha nem szoktam ennyire emelkedett posztokat írni.
Ugyanakkor a sokszínűség a blogom egyik erőssége, mindenféléről írok, ami éppen felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy szerintem ez az ima is ideillik a többi poszt közé.

ima50.jpg

  Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
  Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

Szólj hozzá!

2017.01.06. 22:07 α Ursae Minoris

Arrival

Címkék: halál filmek sci fi

Már egy ideje tervben volt ez a film (Arrival; magyarul: Érkezés).
Ma végre elmentünk Jucussal moziba, és megnéztük.

Magáról a filmről, a cselekményről nem tudok, nem akarok írni.

Csak ennyit szeretnék mondani:
Előfordul velem, hogy sírok egy-egy filmen, amit nem tartok szégyellnivalónak, még ha néha kínosan is jön ki.
De emlékezetem szerint olyan intenzíven még nem sírtam egy filmen sem, mint ennek a filmnek az utolsó öt percében, amikor összeállt bennem a kép.
Zokogtam a moziteremben.

Nézzétek meg ti is, nagyon jó film.
Megrázó, elgondolkodtató.

arrival_sign.jpg

3 komment

2016.11.23. 08:24 α Ursae Minoris

Star Wars álom

Címkék: vallás álmok Star Wars

Belépek a Jedi-szentélybe.
Kezembe kapom az áhított fémhengert, a fénykardom markolatát – úgy 15 centi hosszú lehet, viszonylag súlyos, rajta megannyi gomb.
De nem nyomok meg semmilyen gombot, csak az arcomhoz emelem, és odasuttogom:
– Erő! – és a markolatból előugrik a zöld fénykard.
Megsuhintom – van súlya, nyomatéka magának a fénynek is.
Előrébb lépek, a szentélyben lelóg a mennyezetről egy kendő – a kard egyetlen mozdulatával könnyedén kettévágom.
Elégedetten lépek ki a szentélyből, készen állok szembeszállni a gonosszal.

Odakint a szüleim várnak rám.
– Nos, az a helyzet, hogy beírattunk a Bárczyba.
Elönt a csalódottság és a düh.
Én, a Jedi-lovag, aki készen állok a harcra, most kezdjek gimnáziumba járni, és csaták helyett a hétköznapok unalmával kelljen szembeszállnom?
Elrohanok, felszaladok a lépcsőn.
Szüleim utánam, de persze semmi esélyük sincs utolérni.
Felérek a szobámba, belépek – odabenn minden fehér.
Bezárom az ajtót, nem fogom kinyitni, nem fogok válaszolni, bárki bármit is mond.
Egyedül vagyok.
Egyedül vagyok Azzal, aki igazán szeret engem.

jedi.png

27 komment

2016.11.05. 17:11 α Ursae Minoris

Görögdinnye édes levében

Címkék: képek festészet könyvek

Meséltem korábban arról, hogy összeismerkedtünk egy Stockholmban élő magyar díszítőfestő lánnyal, aki Anna szobájának a falára festett egy szöuli látképet.

Ezzel egyidejűleg kértünk tőle még egy képet a lakásunkba, a lenti kisszobába – úgy is, mint vendégszoba, raktár vagy edzőterem (ez utóbbi, amióta Jucus elhatározta, hogy Frank Underwood nyomdokaiba lép, és beszerzett egy evezőpadot, amit aztán itt állított föl). A számomra azonban leginkább „ügyeletes szoba” – ugyanis ide szoktam visszavonulni, amikor telefonügyeletes vagyok, hogy ne zavarjam a többieket, ha éjjelente riasztanak.

Maga az elhatározás tehát még a nyáron megszületett.
A festmény témáját pedig a következőképpen beszéltük meg: elmeséltem a művésznek egy történetet a múltamból, leírtam egy ehhez kapcsolódó képet, és az ahhoz fűződő filozófilkus gondolatokat (amiket most nem fogok itt megosztani, hogy legyen egy kis rejtély és misztika a dologban). Megbeszéltünk, hogy nagyjából hova kerüljön és mekkora legye a kép. Az alkotó kérdésére elmondtam azt is, hogy mik a kedvenc színeim, egyeztettünk arról, hogy mennyire legyen absztrakt vagy realista a kép.
Innentől viszont a művésznő fantáziájára volt bízva minden, benne született meg pár hónap alatt a mű, az általam elmondottak alapján. Teljesen szabad kezet kapott, a vázlatokat sem néztem meg, nem mentem be a szobába, amíg az alkotás zajlott, csak a kész eredményt néztem meg.
Itt láthatjátok a művet:

in_watermelon_sugar.jpg
Aztán az alkotó rám bízta, hogy adjak egy nevet a műnek.
Az első gondolatom az volt, hogy ne legyen címe.
A festő azt mondta, hogy akkor lehetne „Cím nélkül” vagy egy üres karakter a címe.
Ezt nem akartam, mert akkor már az is egy cím.
Inkább valami olyasmire gondoltam, mint az egyik kedvenc könyvemben a főszereplő neve.

A könyvben van egy fejezet, aminek az a címe, hogy „A nevem” (az alábbi idézet az én hevenyészett fordításomban következik):


  Gondolom, kíváncsi vagy rá, ki vagyok én, de én azok egyike vagyok, akiknek nincs rendes nevük. A nevem rajtad múlik. Szólíts annak, ami éppen az eszedbe jut.
  Ha eszedbe jutott valami, ami sok idővel ezelőtt történt: valaki kérdezett tőled valamit, és te nem tudtad a választ.
  Ez az én nevem.
  Talán zuhogott az eső.
  Ez az én nevem.
  Vagy valaki azt akarta, hogy csinálj valamit. Te megtetted.  Aztán azt mondták neked, hogy amit csináltál, az rossz volt. – „Bocsánat a tévedésért” – és valami mást kellett tenned.
  Ez az én nevem.

(És aztán így tovább, egy egész fejezeten keresztül.)

Szóval arra gondoltam, hogy akkor ennek a könyvnek a címe legyen a kép címe is, méghozzá az eredeti nyelven, angolul:
In Watermelon Sugar.

Ez nagyon tetszett a művésznőnek.
Én pedig utólag belegondoltam, hogy számos más szempontból is passzol ez a cím a képhez.
Többek között azért is, mert a könyv szürreális világában furcsán összemosódnak a külső és belső terek, a nappaliban például folyók és hidak vannak, a kanapé pedig egy fenyő tövében fekszik.

És egy érdekes példa arra, hogy az ok-okozati kapcsolat hiánya ellenére mégis valami misztikus módon mennyire van köze a képnek a könyvhöz.
Most, ennek a posztnak az írása kapcsán megnéztem, hogy mit ad ki a Google az „In Watermelon Sugar” témájú képkeresésre; és a könyvborítókat meg a szerző arcképét ábrázoló képek után az első érdemi találat így néz ki:

in_watermelon_sugar2.jpg

9 komment

2016.09.11. 08:00 α Ursae Minoris

Jelentések

Címkék: erotika nyelv

A minap az Értelmező Kéziszótárt forgattam.
Nem ezt a címszót kerestem benne – sőt, egy másik, kifejezetten szakrális töltetű szóra voltam kíváncsi, de megakadt ezen is szemem.
Érdekes, hogy rögtön három jelentést is leírnak.
Vajon a nyelv változik ennyit, vagy a szótár készítői voltak ilyen illedelmesek, hogy csakis a szocialista világképnek megfelelő tartalmakkal foglalkoztak?

Mert maga tárgy, amire én elsőként gondolok a szó hallatán, az már bőven létezett ebben az időben.

vibrator.jpg

Magyar Értelmező Kéziszótár; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.

vibrátor fn
1. Műsz Szemcsés anyagokat rezegtetéssel tömörítő gép.
2. Bánya Szén, érc szemcséit elkülönítő rezgő szita.
3. Vill Távk Egyenáramot váltakozó árammá átalakító, rezgő áramszaggató.
[nk:ang]

 

 

 

4 komment

2016.09.04. 08:00 α Ursae Minoris

Elveszett költő 3. – Filozófia

Címkék: szerelem filozófia költészet

A korábbiaktól eltérően ez már egy későbbi költeményem, és ezt ma is szívesen vállalom, sőt így visszaolvasva kifejezetten jó versnek tartom. :-)
A versben szereplő lánynév első- vagy másodéves egyetemista koromra datálja a művet. Az említett Erika nagy (és beteljesületlen, reménytelen...) szerelmem volt ebben az időben. Annak idején Győr egyik hídjára is nagy betűkkel felfestettem a nevét – ez a graffiti csaknem húsz évig ott is maradt. Pár évvel ezelelőtt azonban sajnos eltüntették onnan, úgyhogy most már csak ez a vers őrzi ennek a lánynak az emlékét.

A mű persze nem elsősorban szerelmes vers, sőt.

42.png


Az alapkérdés megoldása

 

 

A dolgok Istentől erednek és
                   Istenbe térnek vissza
A dolgok a megfigyelőből eredenek és
                   a megfigyelőbe térnek vissza
A dolgok a természetből eredenek és
                   a természetbe térnek vissza
A dolgok Erikából eredenek és
                   Erikába térnek vissza
A dolgok nem eredenek sehonnan és
                   nem térnek vissza sehová csak úgy vannak
         Az egyik igaz?

4 komment

2016.08.28. 08:00 α Ursae Minoris

Elveszett költő 2. – Űrhajós

Címkék: költészet sci fi gyerekkor

Mivel ilyen lelkesen bíztattatok, most megosztom veletek egy másik korai versemet is – pontosabban azt, amit sikerült belőle rekonstruálnom; úgy emlékszem, hogy eredetileg ennél hosszabb volt, szerintem itt-itt kimaradt egy sor. Jelzem azt a részt, ahonnan érzésem szerint hiányzik valami.

Kértem a szüleim segítségét is, hátha maradt valami írásos nyoma a versnek.
Ilyen ugyan (egyelőre) nem került elő, egy sokkal érdekesebb igazi ínyencség viszont igen: megvan az a kép, ahogy éppen ünnepélyesen előadom a versemet az érintettnek!
Úgyhogy az otthoni családi archívumnak köszönhetően most ezt is megoszthatom veletek.

Lássátok, olvassátok és élvezzétek!

farkas_bertalan.jpg


Farkas Bertalanhoz

 

Föl! Föl! Föl!
A csillagok közé!
Minden nemzet fiai:
Föl! Föl! Föl!

 

Minden nemzet vegyen bátorságot,
és lehozza a tudással a boldogságot.
(...)
Kapcsolódott az űrhajó,
Ez mindenkinek csudajó.
Szaljut–6 s a –36
És benne a hős Bertalan!

8 komment

2016.08.21. 18:38 α Ursae Minoris

Elveszett költő 1. – Propaganda

Címkék: költészet gyerekkor

Ahogy mondani szokták:
„Benned egy költő veszett el!”
és ahogy ezt a mondást folytani szokták:
„...és azóta sem találják.”

Most nyáron, családi beszélgetések során, felidéztük korai költői próbálkozásaimat.
Ezek egyike egy Farkas Bertalanhoz írt versem volt, annak emlékzetes „Föl, föl, föl!” refrénjével.
Alsó tagozatba járhattam, amikor ezt a verset írtam.
Érdekes folytatása a történetnek, hogy jópár évvel később (már gimnáziumba jártam) a nevezett űrhajós történetesen ellátogatott az egykori általános iskolámba.
Jószándékú ismerősök vagy családtagok megszervezték, hogy ennek alkalmából elszavalhassam a versemet a címzettnek.
Képzelhetitek, hogy mennyire égtem gimnazistaként, egy kisiskolás-kori versemet szavalván.

Úgyhogy ezért a versért már megbűnhődtem, meg amúgy sem tudom egészen pontosan felídézni már (nagyjából azért menne...), úgyhogy nem írom most le.

panel.jpg

Egy másik versemet viszont igen. Itt is nagyjából ugyanennyi idős lehettem.
Egy panelházban laktunk ekkoriban, és a többi lakót arra akartam buzdítani, hogy szedjék fel a szemetet a kicsit elhanyagolt udvaron.

Ebből a célból írtam ezt a propagandaverset (nagyon egy önjáró, aktív gyerek voltam ám), egyéb sokszorosító eszköz híján kézzel lemásoltam apró papírdarabokra, és bedobáltam a lakók postaládájába.

Íme, a vers:

Ha egyszer jó a kedved,
Szánjál rá öt percet,
Tisztítgass az udvaron,
S nem öl meg az unalom.
És tiszta lesz az udvar máris,
Olyan szép, mint akár Párizs.

A nagyszerű akciónak nem lett szemmel látható eredménye.

7 komment

2016.07.26. 19:50 α Ursae Minoris

Pokémon Go

Címkék: munka geocaching Pokémon

Az elmúlt hetekben Magyarországon nyaraltunk – a korábbi évek gyakorlatától eltérően azonban nem rohantunk körbe-körbe az országban, meglátogatni a családot és a barátokat, hanem jobbára Tihanyban voltunk (egy nagyon hangulatos, bár az állandóan jelenlévő tulaj által némiképp túlkontrollált apartmanban), és az ismerősök jöhettek oda meglátogatni minket.
Ez a modell nagyon jól bevált, vélhetőleg a jövőben is valami hasonlóban fogunk gondolkodni.

A Pokémon Go pont a mi tihanyi tartózkodásunk alatt lett elérhető itt Európában.
A Balaton partján ülve olvashattam, ahogy a geocaching-fórumokon heves viták zajlanak a kérdésről. Egy barátom is írta, hogy érdekes lehet a számomra a játék, én is kinéztem magamnak – de mint kiderült, folyamatos netes kapcsolat kell hozzá, így Magyarországon nem igazán tudtam belevágni (annyi pénzt azért nem szántam rá, hogy a svéd mobilommal a magyar netet használjam).

Svédországba érkezvén azonban rögtön nekikezdtem a dolognak.
Érdekes, kellemes meglepetések fogadtak.
Először is, rögtön a saját házunk kapuja is egy Pokéstop.

flygplan_15.jpg

A geocachingtől eltérően itt jópár találatra szert lehet tenni akár a metrón ülve is, de például a rendelőben, az íróasztalomon is ült egy zsebveréb:

spearow.jpg

De még érdekesebb meglepetés ért délután.
Szintén még Tihanyban olvashattam a panaszokat, hogy az általam kihelyezett geocache-ben betelt a füzetecske, ahová a megtalálók felírhatják a nevüket.
Így aztán munka után elmentem abba a kórházba, aminek az udvarán elrejtettem a dobozt (egyúttal persze most már pokémonokra is vadászva).
És azt vettem észre, hogy az a „toronyóra”, ami egy én ládámat rejti, egyúttal Pokéstop is.
Hát így érnek össze a játékok.

st_gorans_klocka.jpg

Majd miután épp végeztem a cserével, még ott az óra mellett odajött hozzám egy fiatal srác, és elkezdte nekem magyarázni, hogy itt ebben a kórházban nagyszerű ápolók és orvosok vannak ám.
Azt hittem először, hogy arra utal, nem vagyok egészen normális a pokémonozásommal, és inkább kezeltessem magamat.
De nem, mint kiderült, ő tényleg nagyon meg van elégedve a kórházzal, és lelkesen mesélte, hogy az egyik osztályon milyen rendes volt a főorvos, hogy időt szánt rá, és meghallgatta őt, és hogy ilyennek kellene lennie az összes orvosnak.
Úgyhogy én is meghallgattam őt, és nem sütöttem el azt a poént, hogy aki éppen most hallgatja őt, az civilben szintén egy pszichiáter főorvos – csak éppen most pokémonokat gyűjt és geoládákat reparál...

2 komment

2016.07.18. 08:00 α Ursae Minoris

Dél-Korea 14. – Skandináv vonatkozások

Címkék: festészet Korea Svédország

Már a múltkori út során is felfigyeltünk a különféle skandináv utalásokra; úgy tűnik, a mi északi régiónk egzotikus és vonzó a koreaiak számára.
Ezúttal is belebotlottunk pár otthonos kultúrtermékbe.

A (finnországi) svéd Múmin meséket valamennyire Magyarországon is ismerik.
Egy nagyon aranyos, ugyanakkor mély filozófikus tartalommal bíró világról van szó.
Koreában is népszerűek lehetnek ezek a figurák, mert nem sokkal az indulásunk előtt nyílt egy Múmin-kávézó Szöulban.
Ezt természetesen felkerestük, és élveztük a kedves mesefigurák társaságát, valamint a svéd feliratok látványát.

mumin_szoul.jpg

A kávézóban voltak Múmin-mesekönyvek koreaiul, de sajnos csak a berendezés részeként, megvenni nem lehetett őket. A látogatáson felbuzdulva kitaláltuk, hogy valahogy mégiscsak szerzünk egy ilyen könyvet (amit természetesen egyedül Annának lesz lehetősége olvasni). Ezért hát elmentünk egy szöuli könyvesboltba.
Sikerült megvennünk a mesekönyvet, de láttuk, hogy az egyik legjobban reklámozott és a bestsellerlista igen előkelő helyén található könyv is egy svéd szerző műve: Fredrik Backmantól „Az ember, akit Ovénak hívnak” – egy kedves, jó értelemben svédes történet (magát a könyvet ugyan nem olvastam, de a filmet még a hivatalos premier előtt volt alkalmam megnézni).

akit_ovenak_hivtak.jpg

Egyik vasárnap, a korábban említett templom közelében bukkantunk rá a Smörgås (svédül: vajaskenyér) nevet viselő viking étteremre.

smorg_s.jpg

Egy másik alkalommal sétálgatás-geocachingelés közben akadt meg a szemünk egy festményen, ami egy nagyon svédesen kinéző tájat ábrázolt. Közelebbi vizsgálódással kiderült, hogy nagyjából jól sejtettük, a kép egy norvég festő munkája.
A festmény érdekes szemszögből készült: a hangulatos vidéki tájat egy unalmas hotelszoba ablakán át látjuk.
Most pedig egy újabb csavarral és jelentésréteggel szemlélhetitek a képet: tükröződve láthattok minket, amint a képet nézzük és fényképezzük – végképp elmosván ezzel az valóság és az ábrázolt világ között határvonalat.

festmeny.jpg

3 komment

2016.07.11. 08:00 α Ursae Minoris

Dél-Korea 13. – Jeju-sziget

Címkék: erotika eső Korea

Bár azt látom, magyarul állítólag Csedzsu-sziget lenne a helyes írásmód, de azért én maradok ennél az egyszerűbb, angolos átírásnál.

Az volt a terv, hogy a mostani utazás során ne szorítkozzunk Szöulra, hanem nézzünk meg valami mást is az országból.
A félszigettől délre fekvő Jeju-sziget híres turistacélpont a koreaiak és a külföldiek (főleg kínaiak) számára is, úgyhogy ezt céloztuk be.
Anna is velünk tartott (a koreai hónapok alatt ő már ugyan utazgatott egy kicsit az országban, de ide nem jutott még el), így viszont az ő iskolai kötelességeire való tekintettel csak egy hétvégét szánthattunk az útra.
Az időjárással egy kicsit pechünk volt, mert ez elvileg egy kirándulós-napozós-tengerpartos-nyaralós hely. Ehhez képest ezen a bizonyos hétvégén egész Dél-Koreában szép napos idő volt – Jeju kivételével.

A szomorú, esős idő kicsit korlátozta a programjainkat, az erdei sétás, hegyet mászós programok kiestek.
Úgy jártuk be a szigetet, hogy szombaton lefoglaltunk egy taxit egész napra (ez így elmondva iszonyú drágának hangzik, de nem volt vészes a dolog, Koreában elég olcsó a taxi), és azzal vitettük magunkat ide-oda.
A taxis azt mondta, hogy a sziget nyugati felén kevésbé esik, így arrafelé tettünk egy kört – a keleti rész látványaiból így kiestünk.
Természetesen láttuk a sziget legfőbb nevezetességét, a bazalttufából faragott bácsika-szobrocskákat.
Ezeknek a hagyományos figuráknak a fallikus szimbolikáját talán nem is kell külön magyaráznom. Vannak a szigeten ennél sokkal direktebben erotikus tartalmú szobrok is (keressetek csak rá a neten arra, hogy „Jeju Island statues”), de ezeket most sajnos nem láttuk.

jeju_szobor_1.jpgjeju_szobor_2.jpg
Jártunk egy „Spirit garden” nevű helyen ahol mini és normál méretű fák között lehetett mély gondolatokba mélyedve sétálni, megnéztünk egy narancsligetet, láttunk egy szép vízesét, „utaztunk” tengeralattjáróval.
Geocachingeltünk is, bár a taxisofőr biztos egy kicsit értetlen volt, hogy miért akarunk a semmi közepén megállni, és hova tűnünk pár percre ott, ahol semmi látnivaló sincs...

spirit_garden_1.jpgspirit_garden_2.jpgvizeses.jpg

2 komment

2016.07.04. 08:00 α Ursae Minoris

Anna Koreában 3. – Hazaérkezés

Címkék: képek Anna Korea

Miután ott jártunk nála Szöulban, Annának még hátravolt a záróvizsgája, amit aztán sikeresen, nagyon szép eredménnyel (rektori kitüntetéssel!) le is tett.
Közben Lea is kiment hozzá látogatóba, együtt mozogtak a városban, majd átmentek Japánba, hogy ott is körülnézzenek egy kicsit.

Ezek után pedig együtt hazajöttek Stockholmba.
Mialatt Anna távol volt, felújítottuk egy kicsit a lakást – kifestettük az összes szobát, pár helyen parkettát is cseréltünk.
(Azt hittem egyébként, hogy erről írtam annak idején, de most visszanézve nem találok ilyen posztot.)
Az egész persze nagy felfordulással járt, így direkt Anna elutazása utánra időzítettük a programot – egyrészt, hogy neki ne kelljen ezt végigszenvedni, másrészt, hogy négy helyett csak három embernek kelljen a lakáson belül ide-oda költöznie a matracaival.

Szép, tiszta, fehér lett a lakás.

Még pont akkoriban, a pakolászás táján barátkoztunk össze egy nagyon aranyos (és rendkívül tehetséges) magyar díszítőfestő lánnyal, aki most Stockholmban lakik.
A munkáit itt tudjátok megnézni.

Úgyhogy aztán megkértük ezt a lányt, hogy fessen pár képet a mi falainkra is, legalábbis egy-két helyen.
Mindenek előtt Annát szerettük volna meglepni, hogy amikor hazaér, akkor a szobájában valami szép és érdekes látvány várja.
A festő lány szabad kezet kapott a dologban (éreztük, hogy így lesz a legjobb).
Azt hittem, hogy majd valami egy-két négyzetméteres, színes kép lesz az eredmény, nagyjából olyasféleképpen, mintha egy festményről lenne szó, csak ezúttal közvetleül a falra festve.
De nem, a barátunk mert nagyot gondolni, és befestette az egész falat – viszont kizárólag fekete tust használt. Az eredmény zseniális lett.
És ha már Annáról van szó, akkor természetesen Korea (azon belül is Szöul) a téma, egy jól eltalált szögből, ahonnan a régi és a modern épületek együtt látszanak.

Úgyhogy Anna most itthon, a stockholmi szobájában úgy érezheti magát, mintha továbbra is Koreában lenne.

bukchon.jpg

2 komment

2016.06.29. 12:27 α Ursae Minoris

Munkaasztal

Címkék: munka vallás Svédország

A rendelőmben az orvosi szobám klasszikus pszichiáter-stílusban van berendezve.
Két egyforma fotel, enyhe szögben egymás felé fordítva (a szemtől szembe pozíció konfrontációt sugall, növeli a szorongást), a két szék között egy kis asztalka (szimbolikus távolságot teremtve).

asztal.jpg

Ezt azt asztalt egy kicsit megpróbáltam otthonossá tenni.
A puritán skandináv faasztalra az évek során egy kis terítő került, a sarokban meg ott ül egy szomorú kutyus, lehetőséget adva a betegeimnek, hogy azonosuljnak vele. A feladatunk pedig az, hogy felvidítsuk egy kicsit (a kutyust vagy a beteget).
Egy-egy izgalmas ásvány illetve őskövület – ezekre érdekes módon gyakrabban reagálnak a betegeim, mint a kutyusra.
Pár brossúra a betegjogok ismertetését elősegítendő.

Valamint egy igazi érdekesség: a Bibliák.
Pár hónapja, egy különösen lelkes időszakomban elhatároztam, hogy ingyen elvihető Bibliákat helyezek el a szobámban, hogy így is terjesszem az igét.
Van egy cég, akiktől jutányos áron lehet ilyen zseb-Bibliákat rendelni (vagyis csak az Újszövetség van ezekben, de good enough).
Mindenféle tematikus Bibliák vannak (Motoros Biblia, Hard rock Biblia, Rendőrbiblia), a amikben a szent szöveg mellett vannak tanúságtételek a kérdéses célcsoport tagjaitól, valamint reklámok. (!)
Ezeket egy tematikus dolgokat egy kicsit erőltetettnek éreztem, vagy legalábbis nem igazán a betegeimhez passzolónak. Még ha lett volna „Alkoholista Biblia” vagy „Drogosok Bibliája” – de ilyenek bezzeg nem voltak a választékban. Persze lehet, hogy ilyen címekkel esetleg valami másra asszociáltak volna az érdeklődők...
Úgyhogy jobb híján megrendeltem a „Férfibiblia” és „Biblia nőknek” változatokat, és ki is tettem az asztalomra őket.
Kicsit tartottam tőle, hogy mit fognak szólni a betegeim és a kollégáim, hogy a világi Svédországban, egy közintézményben vallási irodalmat rakok ki az asztalra.

Nos, rá kellett jönnöm, hogy félreismertem Svédországot.
A Bibliával nem volt semmi gond, a vallási elfogultságot senki sem tette szóvá.
Azt bezzeg annál többen, hogy mennyire „nem svédes” dolog a külön férfi- és női Biblia.
Jobban belegondolva persze logikus is.
A nemek egyenlősége itt nagyon fontos téma – nemcsak az nemeknek adott egyenlő esély a cél, hanem a nemi különbségek legyőzése/tagadása.

Ebből a szemszögből nézve egy ilyen szexuális megkülönböztetést tevő Biblia homlokegyenest ellentétes az alapelvekkel.
Ahogy egy betegem megfogalmazta, ez nagyon „bináris” hozzáállás.
Még azt is ígérte, hogy ő majd tervez nekem egy „nem-bináris” Biblia-borítót.

Szóval ezen a kérdésen még dolgozni kell egy kicsit.

 

29 komment

2016.06.27. 08:00 α Ursae Minoris

Dél-Korea 12. – Megfejthetetlen képrejtvény

Címkék: rejtvény Korea

Ezt a posztot most olyasformán képzelem, amint időnként Hobbiszakács blogjában is van – először csak egy képrejtvény, aztán később jön majd a segítség, a megfejtés újabb képek formájában.

Koreában járva láttam meg egyik nap egy érdekes szimbolikus jelet, amit rögvest ügyesen értelmezni is tudtam. Aztán kicsit arrébb észrevettem ezt a (már eleve nagyon absztrakt) képet még inkább stilizált formában.
Innen már szerintem visszakövethetetlen, hogy mire is utal a jel.

Úgyhogy azt gondoltam, hogy ezt most megosztom veletek egy három lépcsős feladványként.
Először jöjjön a teljesen stilizált kép. Érdeklődve várom a tippjeiteket, de szerintem itt még képtelenség lesz rájönni a megfejtésre. Annál izgalmasabb lesz a találgatás. :-)
Majd két nappal később felrakok egy újabb képet, ahol a kontextus adhat egy kis támpontot.
Majd újabb két nap múlva felteszem azt a képet, ami nincs ennyire stilizálva, így innen már lehetségessé válik a megfejtés.
Annyit azért előre elárulok, hogy valamiféle történetre kell gondolni.

keprejtveny1.jpg

 

Akkor jöjjön az első segítség...keprejtveny2.jpg

 

És akkor jöjjön az a kép, ami már lehetőséget ad a megfejtésre (vagyis inkább további jelentésrétegek felfejtésére):keprejtveny3.jpg

18 komment

2016.06.25. 12:07 α Ursae Minoris

Dél-Korea 11. – Geocaching

Címkék: rejtvény geocaching Korea

Az út során – természetesen, magától értetődően – geocachingeltünk is.
Részben (és elsősorban) oly módon, hogy keresgéltünk ládákat arrafelé, amerre amúgy is jártunk volna séta, városnézés vagy vásárlás kedvéért.
De Jucus (és néha Anna is) nagy türelemmel elkísértek olyan alkalmakkor is, amikor kifejezetten a geocaching kedvéért utaztunk valahova.

Az egyik ilyen történethez ismerni kell az FTF (First to find) fogalmát. Az külön dicsőségnek számít, ha valaki elsőként talál meg egy frissen kihelyezett ládát. Stockholmban nagy a rohanás az ilyenek után, vannak páran, akiknek riaszt a telefonjuk, és rögtön autóba pattannak, ha kijön egy új cache, és úgy fél óra alatt a helyszínen vannak. Nekem nincs is itt FTF-em, viszont három éve Szöulban sikerült egyszer találnom egy ládát, amit éppen azon az éjjelen helyeztek el a szállodánk közelében.
Most pedig, még nem sokkal a Koreába való indulásunk előtt láttam, hogy kihelyeztek egy Mystery-sorozatot Szöulban (a Mystery cache esetében meg kell fejteni egy rejtvényt ahhoz, hogy megtudd a láda koordinátáit). Ennek a rejtvénysorozatnak az egyik tagja a germán rúnaíráson alapult, úgyhogy ezt gyorsan meg is fejtettem, ha már egyszer Skandináviábol érkezem; aztán pedig reménykedtem, hogy a hátralévő pár napban nem fogja egy helybéli hamarabb megfejteni a feladatot és megtalálni a ládát.runa.jpgSzöulba érkezvén, ha nem is az első nap, de elég hamar elindultunk a helyszínre Jucussal. A koordináták egy elég kieső külvárosba mutattak, ahová nem volt elég az (otthonos, jól kitáblázott stb.) metró, hanem a metrótól még buszozni is kellett vagy további húsz percet. Viszont végül meglett a láda, meglett a második szöuli FTF.

ftf.jpg

Egy másik alkalommal elmentünk egy geocaching-találkozóra. Ide Anna is velünk tartott. Egy csirkés-sörös étteremben volt (ez egyébként egy divatos műfaj Koreában, amit csak támogatni tudok). Találkoztunk helyi geocachingelőkkel meg egy Rotary-találkozóra a városba érkezett amerikai családdal is (ahol a pici lány, sőt a játékmaci is geocachingelt). A hely tulajdonosai/dolgozói is nagy geocachingelők lehettek, az étteremben is volt egy láda, meg sok-sok geocaching témájú dolog lógott mindenfelé.
Az alábbi kép nem itt készült, hanem egy népszerű szöuli kávézóban, ahol szintén el volt „rejtve” egy láda.

kavezo.jpgIsmét egy másik alkalommal egy elég random kalandra kísért el Jucus.
A szállásunk mellett (ami már amúgy is a város keleti szélén volt) haladt el a HÉV. Kinéztem, hogy ha itt felszállunk a vonatra és utazunk háromnegyed órát kifelé a semmibe, akkor egyrészt már jó messze leszünk Szöultól, másrészt viszont az egyik ottani megálló közelében van két cache (és aztán a végén persze újra rádöbbentem, hogy ami a térképen olyan „közel” van, ahhoz a valóságban mennyit kell gyalogolni); és ha ezeket megtalálom, akkor azzal megdöntöm az eddigi saját rekordomat a legkeletibb koordináták terén, másrészt pedig egy újabb megyében lesz találatom (mivel az hely már bőven nem Szöul, hanem mondjuk Pest megye).

A következő két kép erről az útról származik: az egyiken az a pont látható, ahol át lehet menni a főút alatt, a másikon pedig az a környék, ahol keresgéltük (és meg is találtuk) a ládákat.

kelet_1.jpgkelet_2.jpg

4 komment

2016.06.17. 17:01 α Ursae Minoris

Dél-Korea 10. – Kínrím

Címkék: prostitúció nyaralás Korea

Amikor három évvel ezelőtt – először – jártunk Koreában, akkor írtam ezt a számozott sorozatot, ami akkor a 9. részig jutott el.
Úgyhogy a mostani utazásunkról szóló beszámolók ennek a korábbi sorozatnak lesznek a folytatásai.
Kicsit úgy érzem, hogy annak idején csaknem minden érdekeset leírtam már; de talán mégiscsak lesz egy-két dolog, amit még el tudok mesélni a mostani út kapcsán is.

Ez a poszt gyakorlatilag csak egy képről szól, ami akkor és ott rögtön egy (a helyzetet tökéletesen leíró) kínrímet ihlehett: josok.jpg

A szöuli jósok.
Van belőlük jó sok.

Ahhoz persze Anna helyismerete és nyelvtudása kellett, hogy rájöjjünk, milyen tevékenységet takarnak a sátracskák, magamtól biztos valamilyen árusoknak hittem volna őket.
Amikor az egyikünk be akart fényképezni az egyik sátorba, heves tiltakozás volt a válasz.

Erre az a cinikus gondolat ugrott be nekem, hogy ”érthető, hiszen nem tudhatják, mire fogjuk használni a képet” – aztán elgondolkodtam azon, hogy tényleg, miért is rejtőzködnek így, és tartózkodnak a fényképezéstől (hasonlóan például a kirakatokban ülő lányokhoz).
Tulajdonképpen teljesen esetleges, hogy mi számít elismertnek vagy szégyenletesnek egy társadalomban.
Hiszen elvileg lehetnének a jósok köztiszteletben álló figurák is, akik látják a jövőt, segítséget és iránymutatást adnak az embereknek – de ugyanígy lehetséges az is, hogy a közvélemény (vagy akár ők maguk is), csalókat lásson bennük, megtűrt, veszélytelen csalókat, de mégiscsak olyanokat, akik mások hiszékenységéből próbálnak megélni.
Ugyanígy fordítva is – lehetne olyan is, mint a Firefly világában, ahol prostituáltak a társadalom egyik legmegbecsültebb rétege.

Vagy egy hozzám közelebb álló kérdés, hogy az orvosok erkölcsi és anyagi megbecsülése is igen különböző lehet a különféle társadalmakban...

6 komment

2016.06.11. 12:08 α Ursae Minoris

Anna Koreában 2. – Kyung Hee Egyetem

Címkék: egyetem Anna Korea

Elég sok idő eltelt már az Annáról szóló „sorozat” első része óta, nem igazán tudósítottam Anna kalandairól – de akit érdekelt, az Anna blogján közvetlenül tőle magától olvashatta, nézhette, hogy mi történt vele.

Lassan kilenc hónapja van már kint Szöulban, most már a hazatérés is itt van belátható közelségben. De előtte még elutaztunk hozzá, hogy meglátogassuk, megnézzük hol tanul, hol és hogyan él.

klasszicista.jpg

Büszke szülőként be szeretnék róla számolni, hogy Anna koreainyelv-tanulása nagyon sikeresen zajlott, zajlik.
Egyik negyedév (vagy amilyen egységekben ezen az egyetemen mérik az időt) végén „kiváló diák” kitüntetést kapott.

Nemrég pedig a „19th world Korean languages speech contest for foreigners” döntőjébe kerül, nemzetközi szinten a legjobb 17 versenyző közé (az ő egyeteméről vele együtt hárman jutottak be ide).

Most, hogy meglátogattuk, mi is hallhattuk, milyen szépen, meggyőzően beszél koreaiul. Egyik este pedig egy koreai ismerősünkkel mentünk vacsorázni, és ő is azt mondta, hogy nagyon jól beszél, szép kiejtéssel. Nem is szólva egy másik estéről, amikor egy angolul nemigen tudó család hívott meg minket magukhoz vacsorára – csak találgathattuk, miről cseverészik éppen önfeledten a vendéglátóinkkal.

lovagvar.jpg

Mindezt a tudást a Kyung Hee Egyetemen szerezte meg.
A látogatásunkkor úgy foglaltunk szállást, hogy minél közelebb legyünk Anna kollégiumához (egész konkrétan a szomszédban voltunk), így az egyetemhez is egész közel laktunk.
A látogatásunk legelső és a legutolsó sétája is az egyetemhez vezetett.
Hatalmas területen, rengeteg épületből áll az iskola.
Van saját kórházuk az orvosképzés céljaira, de még sokkal izgalmasabb, hogy építettek egy saját Notre Dame-ot, valamint egy klasszicista meg egy romatikus-lovagváras épületet is. És ezekben a hatalmas Harry Potter-hangulatú épületekben még csak nem is az órák zajlanak – az általam Notre Dame-nak nevezett csarnok kizárólag a különféle ünnepségek céljait szolgálja, a másik kettő meg az irodáknak és a könyvtárnak ad otthont.
Közelebbről megnézve nagyon érdekes a stilusok keveredése.
A Notre Dame domborművei és csatlakozó szobrai a leginkább szocreál stílusra emlékeztetnek, az üvegablakok talán a naív művészetre hajaznak, a bejárat előtt meg egy kínai sárkánnyal találkozhatunk.

notre_dame_1.jpg

notre_dame_2.jpg

notre_dame_3.jpg

notre_dame_4.jpg

sarkany.jpg

Az egyetem területén kicsit arrébb további időutazásban lehet részünk.

history1.jpg

history2.jpg

Szóval jó kis helynek tűnik.

Drukkoljunk Annának, hogy jól sikerüljenek a záróvizsgái ezen az izgalmas egyetemen!

15 komment

2016.05.04. 15:29 α Ursae Minoris

Flörtölős álom

Címkék: álmok sci fi lányok

Egy buszmegálló felé szaladok.
Előttem egy lány fut ugyanoda. Ahogy rohan, a nyitott táskájából kiesik egy könyv. Nem veszi észre, fut tovább.
Megállok felvenni a könyvet – miközben tudom, hogy ezzel az időveszteséggel én már biztos, hogy nem érem el a buszt.
Egy kisalakú, vékony, drapp, keményborítós könyv. A múlt század első felében adtak ki ilyen könyveket.
Felveszem, megyek a lány után.
Őt most nem látom, mert egy visszafelé kanyarodó lépcsőn kell menni a megállóhoz.
Remélem, hogy nem érte el a buszt, és így oda tudom adni neki a könyvet.
Felmegyek a lépcsőn, és valóban, ott áll a lány a megállóban, és nagyon keresgél valamit a táskájában.
Odaadom neki a könyvet.
Örül neki, hálás.
Eleinte egy kicsit zavarban van, de aztán valahogy beindul közöttünk a beszélgetés.

book2.jpg


Az asszociációim egyrészt egy korábbi posztom felé irányulnak – abban az esetben ugye tényleg felvettem egy lány elejtett újságját...
Aztán kicsit később az is eszembe jutott, hogy a közelmúltban egy kedves, fiatal lányismerősnek adtam kölcsön tudományos-fantasztikus novellákat (direkt az ő számára válogatva), egy másiknak pedig pár nap múlva fogok szintén sci-fi tárgyú regényeket kölcsönözni.
Ez utóbbi alkalomból éppen most újra is olvastam az egyiket könyvet, amit adni készülök neki (A halál útvesztője).
Szóval itt lehet valami összefüggés...

halal.jpg

2 komment

2016.04.23. 07:37 α Ursae Minoris

Reklám

Címkék: geocaching Magyarország Svédország

Két hét múlva Magyarországon járva előadást fogok tartani a második legkedvesebb szabadidős elfoglaltságomról.

Hátha netán valakit érdekel a magyarországi olvasóm közül...
Ezt a plakátot magam készítettem – van ugyan egy „hivatalos” is, de nekem a sajátom jobban tetszik.

bezeredj.jpg

 

Pár nappal később nagyjából ugyanez elhangzik majd a stockholmi magyar nagykövetségen is. Ez pedig ideális esetben a svédországi olvasóimat érdekelheti.

meghivo.jpg

 

10 komment

2016.04.12. 17:19 α Ursae Minoris

Ram Tzu tudja

Címkék: vallás költészet

ramtzu.jpgBedőlsz a hízelgésnek.

Imádod azt hallani,
Hogy te nem vagy más, mint
Tiszta szeretet
Végső Jóság
Tökéletesség
Isten
Minden, mi Csodálatos és Értékes.

Olyan mesterekhez rohansz,
Akik biztosítanak afelől,
Hogy nem az a közönséges
Kis seggfej vagy,
Akinek titokban tartod magad.

De tudod mit?

Az a Te, amiről ők beszélnek,
Nem te vagy.

 

 

 

12 komment