Friss topikok

  • α Ursae Minoris: @piszt-ráng: Bizonyára benne van a gyerekkori szimpátiám a csigák felé. Sokat játszottam velük, re... (2019.05.22. 08:43) Csigamese
  • Mormogi Papa: @piszt-ráng: Nagyon jó :-))) Most már mehet a társulat Thai-olni :-) (2019.05.05. 13:13) Nevek
  • Csodabogár: Először is Isten éltessen sokáig! 50 év gyönyörű kor, fénykorodat éled. További gratuláció a csalá... (2019.04.29. 18:26) Születésnapi geocache
  • α Ursae Minoris: @Mormogi Papa: Igen, úgy rémlik, hogy még a nyolcvanas években hallottam... @Hobbiszakács: Elősz... (2019.02.13. 08:48) Kiengesztelődés
  • Mormogi Papa: A tanulság jó, megszívlelendő. Talán pont ezért hagyják figyelmen kívül únos úntalan. (2019.02.11. 13:08) Meglepő zászló

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Címkék

acc (1) ADHD (2) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (34) alvás (1) Anglia (1) Anna (18) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (2) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (7) címerek (4) családom (4) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (15) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (15) erotika (12) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (9) Etiópia (1) feladvány (3) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (27) filozófia (2) Finnország (1) Franciaország (1) Gandalf (1) gasztroblog (3) geocaching (35) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) halál (26) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (5) höri (2) Huddinge (3) időjárás (1) imvns (1) India (1) Irán (1) iszlám (5) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (41) Juli (5) k-pop (12) kaland (8) kanada (1) karácsony (1) Katalónia (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (8) katonaság (1) kémia (1) képek (27) kereszténység (34) kiribati (1) kolostor (4) költészet (13) kommunizmus (1) könyvek (33) Korea (27) közösség (1) kreativitás (2) kvantumfizika (1) lányaim (12) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (9) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (10) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (2) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (48) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (29) nosztalgia (1) novella (2) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (2) Polaris (1) politika (7) Pollyanna (1) prostitúció (8) pszichiátria (3) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (6) remény (1) Roger (7) romantika (9) ruhák (1) sakk (1) sapka (2) sci fi (39) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) sör (1) Star Wars (2) Stockholm (50) svéd (7) Svédország (26) svenska (5) szabadkőművesség (5) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szeretet (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (2) szorongás (1) tánc (3) tavasz (1) tél (1) térkép (1) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (2) toscana (1) Trump (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (11) vallás (16) Vége (1) vitorlázás (2) Ylvis (2) zászlók (27) zene (13) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Látogatók - térkép

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2012.01.07. 18:08 α Ursae Minoris

Melancholia

Címkék: depresszió dánia filmek sci fi

Az ünnepek alatt részben szabadságon voltam, így lehetőségünk nyílt – többek között – filmeket nézni.

Lars von Trier (a zseniális dán rendező) legújabb filmjét néztük meg.
 
A Melancholia – némi jóindulattal – science-fictionnek is minősíthető, mert a cselekményben jelentős szerepet játszik egy bolygó (film címe egyben a bolygó nevét rejti – meg persze a film alaphangulatát is), ami keresztezi a Föld pályáját, összeütközéssel és minden élet elpusztításával fenyegetve.
Leginkább lélektani műről van szó, különféle emberek élete, lelkivilága van a középpontban, valamint az, hogy ki hogy reagál a közelgő veszélyre.
Igazából színdarab is lehetne, végig ugyanazon a helyszínen játszódik a mű, gyakorlatilag 4-5 (fontos) szereplő van csak benne.
 
A dolognak a fizikai részével ugyan van egy kis gond (egy ekkora bolygó, ilyen közelségben már jóval az esetleges összeütközés előtt komoly katasztrófákat okozna, cunamik, szélviharok és földrengések formájában), de ettől tekintsünk most el. Vegyük úgy, hogy mégsem SF akar ez lenni, hanem pszichológiai dráma.
És mint ilyen, nagyon érdekes.
Egy depressziós nő a főszereplő, akit a hullámzó betegsége lebénít az életének egyébként elvileg boldog vagy gondtalan szakaszaiban is.
Amikor viszont közeledik a tragédia, ő lesz az, aki – talán mert már réges-régen szembenézett az élet értelmetlenségével – a leghiggadtabban tud cselekedni.
Aki pedig addig erős, gyakorlatias, racionális volt, az összeomlik a pusztulás közeledtével, míg a depresszió (vagy ami mögötte van) ebben az új helyzetben előnnyé válik.
 
Elgondolkodtató (talán ez a magam depressziójának a jele?), hogy egy efféle, minden életet elpusztító katasztrófára – azt hiszem – én magam is egyfajta megszabadulásként tekintenék.
Mert bár az út végén mindannyiunkra ott vár a személyes halálunk, de attól még továbbra is gondolnunk kell arra, hogy mit hagyunk az utódainkra.
Ha azonban minden és mindenki egyszerre elpusztul, az minden felelősség alól végleg felszabadít minket.
Hát nem lenne remek?
 
Hm, lehet, hogy van, aki „nem”-mel válaszol erre a kérdésre.
 
No, de akárhogy is, ez egy érdekes, megnézni érdemes film.
Ajánlom.
 
 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://noreg.blog.hu/api/trackback/id/tr303526913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

galit 2012.01.07. 23:17:29

Nagyon érdekes film lehet, de én személy szerint nem hiszem, hogy egy ilyen katasztrófát valamennyire is melankóliával kellene fogadni. Senki sem él örökké, és minél előbb tudatosul ez, annál több idő marad az igazi életre.
Mert végül is ez a kérdés, hogy van-e élet a halál előtt?

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2012.01.08. 16:02:51

@galit: Azt valóban nem nagyon tudhatjuk, hogy egy ilyen katasztrófát hogy lehet fogadni, az viszont kétségtelenül elöfordul, hogy egy-egy ember a saját közelgö halálát vagy annak reális esélyét higgadtan, bölcs rezignáltsággal képes fogadni - így legalábbis nem lehetelen, hogy ugyanezek az emberek a végsö katalkizmát is beletörödve fogadnák.

Amit felvetsz, az igazából el is hangzik a filmben, gondolkodtam is, hogy ezt a képet tegyem be a posztba illusztrációként:

blogs.widescreenjournal.org/wp-content/uploads/2012/01/melancholia.jpg

Igaz, amikor ez a mondat ott elhangzik, csak egy cinikus megjegyzésnek van szánva, és akkor az "it" nem is az életröl szól általában, csak a (boldognak remélt, de várhatóan kudarcba fulladó) házasságról.

Úgyhogy azt gondolom, hogy valóban sikerült jól megragadnod a - film és úgy általában az életünk - legfontosabb kérdését.

galit 2012.01.09. 12:29:54

@α Ursae Minoris: Igen, az "élvezd, amíg lehet" valóban fontos szemlélet egy ember életében, pedig könnyű félreérteni is, gondolok itt például a "carpe diem" széleskörűen elterjedt, hedonista értelmezésére.
A lényeg számomra, hogy itt és most tegyek meg mindent, amire képes vagyok, így az ember elégedett lehet a múltjával, és nyugodtan nézhet a jövő elé is, mert ha az utolsó nap holnap lesz, akkor is tudom, hogy megtettem mindent, amire képes voltam. Ez a halál elfogadása, hiszen emberek vagyunk, mind meg fogunk halni.
A beletörődés kicsit más fogalom szerintem, az mindig valamilyen veszteséggel jár együtt.

barbieds (törölt) 2012.01.16. 10:37:18

A saját halálunktól való félelemnek van egy nagyon önző aspektusa is: utánam is tovább megy a világ, és mindenféle érdekes történik nélkülem. Ezt a gondolatot nagyon nehéz elviselni, ha viszont minden egyszerre elpusztul, akkor ebben az értelemben felszabadult lehet a saját végemmel való szembenézés is.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2012.01.17. 09:33:18

@barbieds: Nagyon érdekes, amit írsz. Egy egészen más nézöpont, az életigenlö ember pozitív álláspontja a világkatasztrófával kapcsolatban.
Tetszik. :-)