Friss topikok

  • Mormogi Papa: Tegnap láttam egy új borosüveg címkét ezzel a felirattal: Abra Kadarka :-))) Külön jópofa (húsv... (2019.04.07. 11:56) Nevek
  • α Ursae Minoris: @Mormogi Papa: Igen, úgy rémlik, hogy még a nyolcvanas években hallottam... @Hobbiszakács: Elősz... (2019.02.13. 08:48) Kiengesztelődés
  • Mormogi Papa: A tanulság jó, megszívlelendő. Talán pont ezért hagyják figyelmen kívül únos úntalan. (2019.02.11. 13:08) Meglepő zászló
  • Csodabogár: @α Ursae Minoris: Elég nehéz szülés volt. Persze a svédek már hozzá szoktak a kisebbségi kormányzá... (2019.01.22. 19:47) Sokat akar a szarka...
  • Mormogi Papa: @α Ursae Minoris: Biztosan megnéztem én is néhányat, amik cross-over műfajúak. Mondjuk A falu-t - ... (2019.01.05. 14:23) Filmes rejtvény

Naptár

április 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Címkék

acc (1) ADHD (2) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (34) alvás (1) Anglia (1) Anna (18) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (2) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (7) címerek (4) családom (4) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (14) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (14) erotika (12) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (9) Etiópia (1) feladvány (3) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (27) filozófia (2) Finnország (1) Franciaország (1) Gandalf (1) gasztroblog (3) geocaching (35) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) halál (26) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (5) höri (2) Huddinge (3) időjárás (1) imvns (1) India (1) Irán (1) iszlám (5) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (41) Juli (5) k-pop (12) kaland (8) kanada (1) karácsony (1) Katalónia (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (8) katonaság (1) kémia (1) képek (27) kereszténység (34) kiribati (1) kolostor (4) költészet (13) kommunizmus (1) könyvek (33) Korea (27) közösség (1) kreativitás (2) kvantumfizika (1) lányaim (12) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (9) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (10) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (1) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (48) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (29) nosztalgia (1) novella (2) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (2) Polaris (1) politika (7) Pollyanna (1) prostitúció (8) pszichiátria (3) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (6) remény (1) Roger (7) romantika (9) ruhák (1) sakk (1) sapka (2) sci fi (39) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) sör (1) Star Wars (2) Stockholm (50) svéd (7) Svédország (26) svenska (5) szabadkőművesség (5) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szeretet (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (2) szorongás (1) tánc (3) tavasz (1) tél (1) térkép (1) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (2) toscana (1) Trump (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (11) vallás (16) Vége (1) vitorlázás (2) Ylvis (2) zászlók (27) zene (13) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Látogatók - térkép

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2014.03.17. 08:00 α Ursae Minoris

Márai Sándor: Az igazi

Címkék: pszichológia könyvek Márai

Elég vegyes összetételű az olvasmányaim listája, nehéz közös vonást találni bennük, ez a könyv pedig talán különösen kilóg a sorból.

Az a dolog története, hogy néhány hete beszélgettük Jucussal, hogy jó lenne több közös olvasmányélményre szert tenni. Olyan már volt néhányszor, hogy ő olvasott el egy általam ajánlott könyet (ilyenkor nem ritkán valami sci-fi került a képbe), úgyhogy felajánlottam, hogy nevezzem meg egy könyvet, amit ő érdekesnek ítél, és el fogom olvasni. Ekkor pont kicsit nyugalmasabb időszak volt a pszichoterápiás képzésen, éppen túl voltam a különféle leadandó dolgozatokon, így rá is értem, hogy foglalkozzam egy kicsit a szépirodalommal.

Jucus ezt a Márai könyvet ajánlotta.
Köszönet neki a választásért!

Márai.jpg

A történetről annyit nyugodtan elmondhatok, hogy egy pár válása és egyikük újraházasodása van a középpontban – ez az alaphelyzet ugyanis már az első oldalon kiderül.
Egyébként sem annyira a „mi fog történni” az izgalmas, azt nagyjából előre tudjuk, sokkal inkább az a kérdés, hogy mit miért tesznek a szereplők, mit éreznek, gondolnak közben.

A történetet először a volt feleség elbeszéléseben ismerjük meg, ahogy egy cukrászdában elmeséli egy rég nem látott barátnőjének.
A könyv második felében (vélhetőleg pár évvel később) a férj meséli el hasonlóképp, visszamenőleg a történetet a saját szemszögéből egy barátjának.

A regény valószínűleg a 30-as 40-es évek környékén játszódik. A különféle társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyáról, ezeknek a határoknak az átjárhatóságáról, az otthon unatkozó úrinők helyzetéről szóló gondolatok ma már inkább csak elméleti, kultúrtörténeti szempontból érdekesek.
Van viszont egy nagyon jelentős pszichológiai vonulata is a történetnek, ez pedig ma is éppúgy aktuális, a mi számunkra is átélhető, még ha a mi életünk egész más körülmények között játszódik is, mint egy gyárigazgatóé a múlt század közepén.
Mindjárt meg is osztok egy részletet a könyvből, amit különösen érvényesnek, fontosnak érzek.

Csak még előbb egy érdekesség:
Már a könyv felénél tartottam, amikor rájöttem, hogy nem véletlen a lila könyvjelző. A történetben végig igen fontos (és menetközben átértékelődő) szerepet játszik ugyanis egy bizonyos lila szalag. Zseniális utalás a kiadó részéről.

Szóval, a részlet, ami nekem nagyon tetszett:

Mert sokáig remélnek. Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül. Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerűen utaznak, vagy nagy házat visznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyűjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat... De mindez nem segít. S tudják ők pontosan, miközben mindezt mívelik, hogy semmi nem segít. S még mindig reménykednek. Már maguk sem tudják, miben bíznak?... – tudják jól, hogy a több pénz, a tökéletesebb rovargyűjtemény, az új szerető, az érdekes ismeretség, a kitűnően sikerült estély és a még sokkal kitűnőbben viszonzott garden party, mindez nem segíthet... Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan „intéznek” valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát... Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt! Gyorsan, embereket! Vagy kutyákat! Vagy gobleineket! Vagy részvényeket! Vagy gótikus tárgyakat! Vagy szeretőket! Gyorsan, mielőtt kiderül...

A könyv nagyon tetszett. Határozottan ajánlom!
Van egyébként egy folytatása is, Judit... és az utóhang címmel, amiben a harmadik fél nézőpontját is megismerhetjük.
Azt még nem olvastam, de tervezem. Majd ha Magyarországon járunk, megvesszük...

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://noreg.blog.hu/api/trackback/id/tr185861826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

estrella_ 2014.03.17. 11:12:26

Hónapok óta olvasom, most már a Judit szemszögénél járok, emészteni kell a dolgokat... :) Tényleg olvasd el az egészet, nagyon másképp kerekedik (vagy nem is tudom, hogy mondjam) a történet, mint az sejthető.
Igazából nem is emésztenem kell, mert én nagyon egy húron pendülök Máraival abból a szempontból, ami az idézetedből is kiderül, hogy az életet végtelenül értelmetlennek látja (89 évesen lett öngyilkos, ez milyen már?). De ezzel együtt nem boldogság ilyet olvasni, főleg amikor amúgy is szar passzban vagyok.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2014.03.17. 17:29:45

@estrella_: Ó, micsoda érdekes egybeesés!
Mindig örülök az efféle találkozási pontoknak. :-)

Igen, el tudom képzelni, hogy lesz még benne egy csavar.
A férj elbeszélése is más megvilágításba helyezett pár dolgot a feleség elbeszéléséhez képest.

Amitől úgy látom, hogy végül is tragikusan félreértették egymást.
Sajnálatos, hogy ennyire elmentek egymás mellett.
Ha egy kicsit nyitottabb lett volna a pasi, ettől a nőtől (mármint az első feleségtől) megkaphatta volna azt a szeretetet, amire vágyódik.
Vagy talán nem is vágyódik rá igazán, pont azért nem is kapja meg soha...?

„De ezzel együtt nem boldogság ilyet olvasni, főleg amikor amúgy is szar passzban vagyok.”
A magam részéről pont azt tartom az irodalom csúcsának, ha egy könyv el tudja érni, hogy (még) rossz(abb)ul érezzem magam. Ez azt bizonyítja, hogy fontos dologról szól, és jól ragadja meg a kérdést.
Ettől még persze valóban nem nagy boldogság ilyet olvasni. :-)

Jucek 2014.03.17. 21:03:14

Ez a "szenvedélyes legyezögyüjtés" nem megy ki a fejemöl... :D

Jucek 2014.03.17. 22:01:19

De a "gótikus tárgyak" se´semmik... :)))

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2014.03.18. 09:30:16

Újabb könyv(ek) a mindenképp időt kell szánni rá sorjában! :)
Most benne vagyok a Millenium trilógiában, de előbb-utóbb szerintem szerét ejtem ennek is, köszönöm a tippet! :)

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2014.03.18. 09:53:35

@Jucek: Feltételezem, ezeket a dolgokat tényleg a legnagyobb komolysággal gyűjtötték akkoriban.
Az, hogy 60-70 után ez ennyire abszurddá, nevetségessé válik, az csak méginkább illusztrálja, mennyire hiábavaló az efféle anyagi „kincsek” gyűjtögetésétől várni a boldogságot. :-)

A mai világban talán a legnagyobb, legújabb LCD-tévé, legmenőbb HiFi-rendszer, vagy sportautó vagy effélék felelnének meg a rovargyűjteménynek meg a gótikus tárgyaknak.
Vélhetőleg ezek is elég nevetségesek lesznek pár évtized múlva. :-)

estrella_ 2014.03.18. 09:57:00

@α Ursae Minoris: Bennem még mindig van egy ilyen hülye elképzelés, hogy létezik olyan fajta, első szempillantásra születő szenvedély, ami a férj és Judit között kialakulni látszott, ami éveken keresztül ott élhet bennünk, és minden nehézségen túl kiköveteli a jussát. Én magam nem tapasztaltam meg ilyet, de szeretem hinni, hogy létező dolog, és sajnálom, hogy velem nem fordult elő. Nekem azért rettentő nyomasztó a történet, mert ezt az ideált rántja le nagyon durván a valóságba, és nem tudom, melyik a rosszabb, az az eshetőség, hogy a hideg számítás mennyire meg tudja csalni az embert, vagy az, hogy a mindennapok és a társadalmi körülmények mennyire tönkre tudnak tenni bármilyen érzelmet.
Érdekes mód a feleségével való viszonya nem érintett meg egyáltalán. Az egy eleve halálra ítélt kapcsolatnak tűnt nekem, ami csak konvenciók miatt jött létre, valódi érzelmi töltet nélkül.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2014.03.18. 17:57:37

@estrella_:
(Ezt a hozzászólást inkább ugorja át az, aki nem akar valami spoilert olvasni.)

Én úgy látom az aáltalam eddig olvasottak alapján, hogy akkor, abban a karácsonyi pillanatban valóban lett volna esély a szenvedély alapján cselekedni. Megszöktetni a cselédlányt, szembeszállni a társadalmi szabályokkal meg az apával – ez valami nagyszabású tett lett volna, méltó a szenvedélyhez.
Ezt nem merte a srác meglépni.
Ezzel szemben az történik, hogy évekkel később akarja a férfi felmelegíteni a régi szenvedélyt, lépni valamit, aminek akkor már nincs igazán tétje: Már övé a gyár, azt tehet, amit akar; Judit sem cselédlány többé; nem is kell vele Olaszországba szökni, lehet neki szállodai szobát bérelni a Margitszigeten.
Ez már nem nagyszabású, ez már inkább a gobleinek és rovargyűjtemények szintje. :-)
Nem is csoda, hogy ez az út nem vezet sehová...

A feleségével való kapcsolataban nem volt semmi szenvedély – de nekem úgy tűnt, hogy az a nő őszintén szerette a férjét. Nem a pasi pénzére hajtott (inkább zavarta, hogy a férfi gazdagabb, mint ő), és még a válás után is harag nélkül, sőt kifejzetten gyengéden beszélt a férjéről.

Fura, kettejük közül én inkább a nővel tudtam azonosulni...

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2014.03.18. 18:00:06

@Enchantée: Akkor hát éppen a a svéd kultúrában merülsz el.
Nagyon helyes!!
Örülök neki. :-)

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2014.04.13. 08:25:50

@estrella_: Mostanra elolvastam a folytatást (Judit... és az utóhang).
Nekem egy kicsit csalódás volt. Nem rossz, de (legalábbis a számomra) nem volt olyan érdekes, mint amit „Az igazi” alapján vártam volna.

Az első kötet két fő témát taglal: Egyrészt a pszichológiai vonalat, hogy mi játszódik le az egyes emberekben, az emberek között, hogy értik félre egymást, hogy üresedik ki az élet.
Másrészt pedig van benne egy társasalomleírás, hogy éltek az emberek a XX. század első felében, hogy néztek ki a különféle osztályok, hogyan éltek ezek tagjai stb.

A számomra ebből az első volt az igazán érdekes, a második jó volt háttérként, de nem hozott igazán lázba, mert kevésbé tudtam kötni a magam életéhez.

Úgyhogy sajnálom, hogy ebben a folytatásban már szinte csak a másodikról esik szó. Ezt a vonalat persze nagyon korrektül kiterjeszti, leírva a háború utáni helyzetet, meg a kommunista hatalom berendezkedését, meg azt, hogy ki hogyan alkalmazkodik az új szituációkhoz. Ez mind érdekes.
De az eredeti párkapcsolati vonalhoz nem sokat ad hozzá a történet. Egy picivel többet tudunk meg Judit indítékairól – de igazából ez nem már nem volt olyan nagy fordulat, szinte sejteni is lehetett az első kötet alapján.
Az új „párkapcsolatok” (Judit-Lázár, Judit-dobos) pedig nem igazán voltak átélhetőek a számomra.

Arra gondoltam még, hogy milyen érdekes, hogy mindig egy-egy szereplő meséli el a maga szemszögéből a történetet – fura, hogy Lázár elbeszélését nem halljuk.
Feltételezem azért, mert Lázár magát Márait testesíti meg, úgyhogy tulajdonképpen az egész mű az ő elbeszélése. Valahogy úgy lehet, mint ahogy Bulgakov is saját magáról ír a „Mester és Margarita”-ban.