Friss topikok

  • Mormogi Papa: Tegnap láttam egy új borosüveg címkét ezzel a felirattal: Abra Kadarka :-))) Külön jópofa (húsv... (2019.04.07. 11:56) Nevek
  • α Ursae Minoris: @Mormogi Papa: Igen, úgy rémlik, hogy még a nyolcvanas években hallottam... @Hobbiszakács: Elősz... (2019.02.13. 08:48) Kiengesztelődés
  • Mormogi Papa: A tanulság jó, megszívlelendő. Talán pont ezért hagyják figyelmen kívül únos úntalan. (2019.02.11. 13:08) Meglepő zászló
  • Csodabogár: @α Ursae Minoris: Elég nehéz szülés volt. Persze a svédek már hozzá szoktak a kisebbségi kormányzá... (2019.01.22. 19:47) Sokat akar a szarka...
  • Mormogi Papa: @α Ursae Minoris: Biztosan megnéztem én is néhányat, amik cross-over műfajúak. Mondjuk A falu-t - ... (2019.01.05. 14:23) Filmes rejtvény

Naptár

április 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Címkék

acc (1) ADHD (2) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (34) alvás (1) Anglia (1) Anna (18) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (2) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (7) címerek (4) családom (4) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (14) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (14) erotika (12) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (9) Etiópia (1) feladvány (3) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (27) filozófia (2) Finnország (1) Franciaország (1) Gandalf (1) gasztroblog (3) geocaching (35) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) halál (26) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (5) höri (2) Huddinge (3) időjárás (1) imvns (1) India (1) Irán (1) iszlám (5) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (41) Juli (5) k-pop (12) kaland (8) kanada (1) karácsony (1) Katalónia (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (8) katonaság (1) kémia (1) képek (27) kereszténység (34) kiribati (1) kolostor (4) költészet (13) kommunizmus (1) könyvek (33) Korea (27) közösség (1) kreativitás (2) kvantumfizika (1) lányaim (12) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (9) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (10) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (1) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (48) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (29) nosztalgia (1) novella (2) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (2) Polaris (1) politika (7) Pollyanna (1) prostitúció (8) pszichiátria (3) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (6) remény (1) Roger (7) romantika (9) ruhák (1) sakk (1) sapka (2) sci fi (39) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) sör (1) Star Wars (2) Stockholm (50) svéd (7) Svédország (26) svenska (5) szabadkőművesség (5) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szeretet (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (2) szorongás (1) tánc (3) tavasz (1) tél (1) térkép (1) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (2) toscana (1) Trump (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (11) vallás (16) Vége (1) vitorlázás (2) Ylvis (2) zászlók (27) zene (13) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Látogatók - térkép

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2016.11.05. 17:11 α Ursae Minoris

Görögdinnye édes levében

Címkék: képek festészet könyvek

Meséltem korábban arról, hogy összeismerkedtünk egy Stockholmban élő magyar díszítőfestő lánnyal, aki Anna szobájának a falára festett egy szöuli látképet.

Ezzel egyidejűleg kértünk tőle még egy képet a lakásunkba, a lenti kisszobába – úgy is, mint vendégszoba, raktár vagy edzőterem (ez utóbbi, amióta Jucus elhatározta, hogy Frank Underwood nyomdokaiba lép, és beszerzett egy evezőpadot, amit aztán itt állított föl). A számomra azonban leginkább „ügyeletes szoba” – ugyanis ide szoktam visszavonulni, amikor telefonügyeletes vagyok, hogy ne zavarjam a többieket, ha éjjelente riasztanak.

Maga az elhatározás tehát még a nyáron megszületett.
A festmény témáját pedig a következőképpen beszéltük meg: elmeséltem a művésznek egy történetet a múltamból, leírtam egy ehhez kapcsolódó képet, és az ahhoz fűződő filozófilkus gondolatokat (amiket most nem fogok itt megosztani, hogy legyen egy kis rejtély és misztika a dologban). Megbeszéltünk, hogy nagyjából hova kerüljön és mekkora legye a kép. Az alkotó kérdésére elmondtam azt is, hogy mik a kedvenc színeim, egyeztettünk arról, hogy mennyire legyen absztrakt vagy realista a kép.
Innentől viszont a művésznő fantáziájára volt bízva minden, benne született meg pár hónap alatt a mű, az általam elmondottak alapján. Teljesen szabad kezet kapott, a vázlatokat sem néztem meg, nem mentem be a szobába, amíg az alkotás zajlott, csak a kész eredményt néztem meg.
Itt láthatjátok a művet:

in_watermelon_sugar.jpg
Aztán az alkotó rám bízta, hogy adjak egy nevet a műnek.
Az első gondolatom az volt, hogy ne legyen címe.
A festő azt mondta, hogy akkor lehetne „Cím nélkül” vagy egy üres karakter a címe.
Ezt nem akartam, mert akkor már az is egy cím.
Inkább valami olyasmire gondoltam, mint az egyik kedvenc könyvemben a főszereplő neve.

A könyvben van egy fejezet, aminek az a címe, hogy „A nevem” (az alábbi idézet az én hevenyészett fordításomban következik):


  Gondolom, kíváncsi vagy rá, ki vagyok én, de én azok egyike vagyok, akiknek nincs rendes nevük. A nevem rajtad múlik. Szólíts annak, ami éppen az eszedbe jut.
  Ha eszedbe jutott valami, ami sok idővel ezelőtt történt: valaki kérdezett tőled valamit, és te nem tudtad a választ.
  Ez az én nevem.
  Talán zuhogott az eső.
  Ez az én nevem.
  Vagy valaki azt akarta, hogy csinálj valamit. Te megtetted.  Aztán azt mondták neked, hogy amit csináltál, az rossz volt. – „Bocsánat a tévedésért” – és valami mást kellett tenned.
  Ez az én nevem.

(És aztán így tovább, egy egész fejezeten keresztül.)

Szóval arra gondoltam, hogy akkor ennek a könyvnek a címe legyen a kép címe is, méghozzá az eredeti nyelven, angolul:
In Watermelon Sugar.

Ez nagyon tetszett a művésznőnek.
Én pedig utólag belegondoltam, hogy számos más szempontból is passzol ez a cím a képhez.
Többek között azért is, mert a könyv szürreális világában furcsán összemosódnak a külső és belső terek, a nappaliban például folyók és hidak vannak, a kanapé pedig egy fenyő tövében fekszik.

És egy érdekes példa arra, hogy az ok-okozati kapcsolat hiánya ellenére mégis valami misztikus módon mennyire van köze a képnek a könyvhöz.
Most, ennek a posztnak az írása kapcsán megnéztem, hogy mit ad ki a Google az „In Watermelon Sugar” témájú képkeresésre; és a könyvborítókat meg a szerző arcképét ábrázoló képek után az első érdemi találat így néz ki:

in_watermelon_sugar2.jpg

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://noreg.blog.hu/api/trackback/id/tr8111932699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2016.11.08. 15:37:20

Tetszik!

Én a "Képzelet édes levében" nevet adtam volna:

Sweet secretion of the imagination!

:-))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2016.11.09. 10:29:58

@Hobbiszakács:

Csak óvatosan!

A "secretion" értelmezhető úgy is, mint "bodily fluid".
Nem mindegy :-)

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2016.11.09. 16:02:31

@Mormogi Papa: Igen, és szerintem @Hobbiszakács: tisztában is volt ezzel a másodlagos jelentéssel, amikor a hozzászólását írta. :-)

A kérdés már csak az, hogy vajon ez az asszociáció a képnek, a történetnek, az alkotónak vagy a könyvnek szól-e. :-)

Egyébként olvastátok ezt a hivatkozott könyvet, vagy hallottatok róla?
Adott esetben kölcsön is tudom adni, ha érdekel titeket.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2016.11.09. 16:57:46

@α Ursae Minoris: Nem olvastam, és köszi a kérdést. Az idézet akár Alice Csodaországbanból is lehetett volna, azt a könyvet pedig - a Kis Herceghez hasonlóan - annak idején sem tudtam végigolvasni. Rám csak a szimpla hűlyeség ragad, abba nem alszom bele.
:-)

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2016.11.09. 19:01:10

@Hobbiszakács: Na igen, az Alice egy elég jó hasonlat.
Ez a könyv is lehet (akár) egy drogos utazás (is). Kevésbé pörgős, de szürreálisabb világ, mint a Csodaország. Itt nem is annyira a cselekmény a lényeg, inkább a világ leírása.
Görögdinnyecukorból, pisztrángolajból és messziről hozott kövekből épül fel minden.
"Az éjszaka hűvös volt, a csillagok pirosak. Elsétáltam a Görögdinnye Művek mellett. Itt készítjük a görögdinnyecukrot. Kipréseljük a görögdinnyéből a levét, és addig főzzük, ameddig csak a cukor marad, aztán azzá formáljuk, amink van: az életünkké."

A hét különféle napjain más-más színű a Nap (hétfőn piros, kedden aranysárga, szerdán szürke, csütörtökön fekete hangtalan és így tovább), és az adott napon ugyanolyan színű görögdinnye terem (piros, aranysárga, szürke, fekete hangtalan...).
Az emberek kicsit nosztalgikusan emlékeznek vissza a tigrisekre, akik olyan szépen énekeltek. A tigrisek annak idején megették a főhős a szüleit, neki viszont segítettek megcsinálni a matekleckéjét.
„Szeretkezés ​után a tigrisekről beszélgettünk. Pauline kezdte. Meleg testével hozzám simult, és a tigrisekről akart beszélgetni. Azt mondta, hogy Öreg Chuck álma juttatta eszébe őket.
– Hogy lehet, hogy értették a nyelvünket? – kérdezte.
– Senki se tudja – mondtam. – De értették. Charley azt mondja, lehet, hogy valamikor réges-rég mi is tigrisek voltunk, csak megváltoztunk, ők meg nem. Nem tudom. Mindenesetre érdekes gondolat."

És így tovább...

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2016.11.09. 19:14:20

@α Ursae Minoris: Remélem, hogy szerencsésen hazaérkeztél.

"A tigrisek annak idején megették a főhős a szüleit, neki viszont segítettek megcsinálni a matekleckéjét."

Így már sokkal érdekesebb. Hm... vajon miért nem tudta/akarta a szerző az unalmas részeket áthidalni? (Ja, oldalszám után fizették...)

:-)

Évekkel ezelőtt egy bulin valaki azon filózott, hogy lehet, hogy pillangók vagyunk, akik embernek képzelik magukat. "Ne vedd magadra", súgtam, a barátnőmnek, "ő csak egy csúnya pók, amúgy a pia beszél belőle".

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2016.11.09. 21:48:44

@α Ursae Minoris: Pedig az a legritkább esetben édes - ámbár...
"a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, ..."

Nekem még a régi kiadásban van meg,
"Évike Tündérországban" címmel.
Nálunk tehát akkor még senki se tudta, "Who the xxxx is Alice" :-P (Kár volt azt a régi számot így tönkre... tenni.)
Az olvasása élvezetében a legnagyobb gát az volt, hogy mifelénk senki sem ismerte a vonatkozó angol gyermekverseket (és egyéb áthallásokat), amikkel dugig van rakva az írás.
(Az angoloknak meg kimaradt az "ingyom bingyom táliber, tutáliber máliber..." beeee :-)))

Feltétlenül érdekes viszont az elvágyódás efféle manifesztálódása - régebben a gazdagabbak házában volt legalább egy "Kínai szoba" vagy hasonló...

Nemrégen láttam a Mezzo csatornán (zenei és zenés színpadi TV adó) egy Opera-Balett előadást Jean-Philippe Rameau tollából. A címe "Les Indes galantes" (A gáláns Indiák), és több, akkoriban (1735) egzotikusnak tartott országban játszódnak az egyes részek - amiket "Első Entrée, második..." megnevezéssel különböztetnek meg a színházakban megszokott "Szín" avagy Kép, Jelenet felosztástól.
Mondjuk "Színrelépés". (A WIki magyar lapja egyszerűen a "Felvonás" szót használja.)

Ezek (a prológus mitológiai - a közvetített előadásban árkádiai, avagy paradicsomi helyszínen játszódik, feltehetően a Bűnbeesés során :-P) sorrendben: Törökország, Peru, Perzsia és végül a Vadon.

Lásd röviden itt:
hu.wikipedia.org/wiki/A_g%C3%A1l%C3%A1ns_Indi%C3%A1k

A helyszíneket a Mezzo-n látott rendezés részben mai, részben képzeletbeli környezetben (díszlet, ruha, viselkedés) képzelte el; a szereplők és az énekes-táncos "Kar" pedig egyértelműen huszonegyedik századi áthallásokkal állíttatott színpadra. Legfőképpen a nők sanyarú sorsát emeli ki különféle társadalmi-vallási alapú államokban. A színpadon a legrokonszenvesebbnek a "Paradicsom" elő- és utójáték ábrázoltatott; amit (ma már ez nem teljesen szokatlan) naturista közösségként ábrázol. A humor is folytonosan megjelenik - főként a "Három grácia" jeleníti meg, akiket Ámor küld a háborúba vonuló emberek után.

Az első Felvonásban "transz" szerepek (nem csak nadrágszerep, akad szoknya is) keverik meg a néző-hallgatót: Ámort szoprán; Bellonát, a háború istennőjét (!) pedig bariton énekli.

Akárhogyan is, érdemes volt megnézni - bár elsőre a közepétől láttam és elszundikáltam a végét :-) Az ismétlést elölről néztem addig, amikor bekapcsolódtam.

Wiki idézet: "Bellona a harc istennője az ókori római vallásban. Mars nővére (a mítosz más változatai szerint felesége, esetleg leánya) volt."

arom 2016.11.17. 17:08:16

Magyarul nincs ez a könyv, ugye? Lefordíthatnád a hosszú ügyeletes éjszakáidon. :)

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2016.11.17. 18:19:14

@arom: De igen, a „Görögdinnye édes levében” a magyar fordítás címe.
Először magyarul olvastam (kölcsönkaptam valakitől), de itthon csak angolul van meg, azért voltam kénytelen lefordítani azt, amit idézni akartam.
A magyar fordítás annak idején a RaRe sorozatban jelent meg, antikváriumban szerintem találsz belőle.