Látogatók - térkép

Friss topikok

  • α Ursae Minoris: @arom: Igen, némi fejtöréssel. Érdekes, és tanulságos volt, megtudtam például, hogy különböző írám... (2018.07.10. 08:57) Kalandok
  • α Ursae Minoris: @Mormogi Papa: A Matrjoska-baba (vagy hagymahéj)-szerűen egymásba rétegződő törtétenekről pedig mé... (2018.06.06. 12:49) A Tanítvány
  • α Ursae Minoris: @Hobbiszakács: Elismerésre méltó az érdeklödésed, és föleg az elkötelezettséged! Akkor most már al... (2018.06.05. 03:08) Lea Koreában 3. – Daejeon
  • Hobbiszakács: Bélyeggyűjteménnyel manapság nem sokra jut az ember. :-)) (2018.05.14. 10:16) Tavasz Huddingében
  • α Ursae Minoris: @Csodabogár: Huddinge (egyelőre) egész jó. :-) A személyzetből többen is mondták, hogy örülnek, h... (2018.05.09. 10:02) Találmányaim

Naptár

július 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Címkék

acc (1) ADHD (2) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (34) alvás (1) Anglia (1) Anna (18) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (2) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (7) címerek (4) családom (4) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (14) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (14) erotika (12) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (9) Etiópia (1) feladvány (2) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (26) filozófia (2) Finnország (1) Franciaország (1) Gandalf (1) gasztroblog (3) geocaching (31) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) halál (25) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (5) höri (2) Huddinge (1) időjárás (1) imvns (1) India (1) iszlám (5) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (38) Juli (5) k-pop (12) kaland (7) kanada (1) karácsony (1) Katalónia (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (7) katonaság (1) kémia (1) képek (22) kereszténység (34) kiribati (1) kolostor (4) költészet (12) kommunizmus (1) könyvek (32) Korea (27) közösség (1) kreativitás (1) kvantumfizika (1) lányaim (11) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (9) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (10) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (1) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (48) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (29) nosztalgia (1) novella (2) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (1) Polaris (1) politika (4) Pollyanna (1) prostitúció (8) pszichiátria (3) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (5) remény (1) Roger (7) romantika (9) ruhák (1) sakk (1) sapka (2) sci fi (38) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) Star Wars (2) Stockholm (48) svéd (5) Svédország (23) svenska (4) szabadkőművesség (5) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szeretet (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (2) szorongás (1) tánc (3) tavasz (1) térkép (1) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (2) toscana (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (10) vallás (16) Vége (1) vitorlázás (2) Ylvis (2) zászlók (26) zene (13) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2018.03.10. 14:52 α Ursae Minoris

Keresztény Élet Közössége

Címkék: közösség kereszténység katolicizmus

Jó régen volt már, amikor legutóbb írtam valamit a blogomra.

Két magyarázatot is fel tudok hozni. Az egyik, talán kevésbé lényeges, a munkával kapcsolatos. A legutóbbi posztban is említett huddingei rendelő mind több energiámat követeli. Több mint tíz éve vezetek egy addiktológiai rendelőt a Liljeholmen nevű kerületben. Konkrétan azóta, hogy megnyitottuk, úgyhogy ott mostanra nagyjából az én elképzeléseimnek megfelelően működnek a dolgok (már ugye amennyire Svédországban egy főorvos beleszólhat a saját rendelőjének a munkájába...). Jól ismerem a betegeket; a munka olajozottan folyik, de emiatt egy kicsit már unalmas is.
Különféle okokból úgy alakult, hogy április közepétől egy másik (szintén magyar, de nálam jóval fiatalabb) pszichiáter veszi át tőlem ezt a rendelőt, én pedig a Huddinge nevű külvárosban már át is vettem egy hasonló ambulanciát. Tehát pár hónapja már felelős vagyok Huddingéért, de ugyanakkor még Liljeholmenért is – ráadásul történetesen ez a két legnagyobb rendelő a szekciónkban. Vannak beosztott orvosaim itt is, ott is, de azért van munkám rendesen. Most már az ügyeletekkel is felhagytam, hogy kíméljem magam, de még így is eléggé leköti a munka az energiámat.
Részben tehát ezért sem volt olyan sok szabad időm (napközben meg főleg nem – pedig a régi szép időkben még simán megírtam egy-egy posztot munkaidőben).

Van viszont egy másik, talán fontosabb oka annak, hogy háttérbe szorult a blogolás.
Itt az ideje, hogy meséljek nektek arról, ami mostanra meghatározó fontosságú dolog lett az életemben, sokminden mást (még a geocachinget és a pokémonokat is) háttérbe szorítva.

A vallás, a különféle katolikus közösségek kisebb-nagyobb mértékben korábban is fontosak voltak az életemben. Több posztban is megemlékeztem a Nyolc Boldogság kolostorában töltött ifjonti éveimről.
Arról azonban eddig még nem meséltem, hogy az utóbbi másfél-két évben a Keresztény Élet Közösségébe járok.
Igazából még Szent Ignác alapította ezt a közösséget a XVI. században, a jezsuita renddel párhuzamosan. A „Mária kongregáció” név talán ismerős lehet a történelemből – ez ugyanaz a közösség, csak 1967-ben valamiért megváltoztatták a nevét.

A Szent Ignác-féle lelkiség, az általa kidolgozott gyakorlatok képezik a közösség alapját. A cél megtalálni a hétköznapokban Isten akaratát; keresni, hogy mikor mire hív minket.

jesuit_emblem.png

Minden nap végén egy negyedórás elmélkedés, ima, az úgynevezett „Examen” segít visszatekinteni, hogy miért lehetek hálás Istennek, hogy szólt hozzám Isten a nap folyamán, végiggondolni, hogy hogy reagáltam a hívására, az irgalmát kérni a hibáimért, és előre tekinteni, hogy hogy lehet jobb a holnapi nap.

A közösség tagjai kéthetente találkoznak.
Az összejövetelek elsősorban arról szólnak, hogy meghallgassuk egymást, hogy ki hogy találkozott Istennel az elmúlt hetekben. Úgyhogy ez elsősorban nem egy imacsoport vagy Biblia-tanulmányozó közösség, hanem egy meghallgató közösség.
Először van egy kör, ami alatt mindenki szabadon beszélhet a rá eső időben, a többiek nem szólnak közbe, nem kérdeznek, nem ítélkeznek. Elmondjuk, mi történt velünk, milyen volt az Istennel való kapcsolatunk az elmúlt két hétben.
Aztán jön egy második kör, amiben mindenki elmondja, hogy mit hallott, mi érintette meg az előző körben.
Aztán egy harmadik kör, amiben egy-egy szóval, gondolattal megfogalmazzuk, hogy mit viszünk magunkkal a találkozásról.

Más katolikus közösségekben jellemző volt, hogy mindenki igyekezett egy szebb, szentebb arcát mutatni a többiek felé. Így aztán egyre nehezebb lett egy idő után, hogy a saját küszködéseidről beszélj, mert azt gondoltad, hogy biztos csak te vagy ilyen szerencsétlen és aberrált, hiszen a többiek szemlátomást mind milyen normális, rendes keresztények...
Ebben az közösségben az tetszik nekem, hogy itt mindenki őszintén beszélhet, és beszél is a küzdelmeiről, kísértéseiről, kudarcairól (meg arról, hogy Isten hogy segít mindezek között).
Felszabadító érzés hallani, hogy mások is küzdenek, ugyanakkor mégis van remény.
Tanulságos volt arra is rájönni, hogy mindenki mással küzd.
Ami a számomra állandó nehézség, a másik számára talán semmi problémát nem jelent, viszont amivel ő küzd, azt én viszonylag könnyen tudom kezelni a magam életében.
Sok erőt ad egy-egy közösségi alkalom.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://noreg.blog.hu/api/trackback/id/tr713729030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csodabogár 2018.03.17. 19:49:53

Már hiányoltalak és reméltem, hogy nincs semmi baj körülötted.
Huddinge biztos nagy kihívás, de már van gyakorlatod. Valahogy nehezen elképzelhető számomra, hogy Svédországban egy orvos tönkre dolgozza magát. Biztos senki nem marad bent késő estig, az adminisztrácio miatt és nem mulaszt el egyetlen kávézást se. Voltak ott orvos barátnőim.
Svájcban kórházban is dolgoztam, adminisztrációs téren, ott bizony az orvosok gyakran bent voltak 10-12 órát + a kötelező ügyelet. OK főorvos már nem ügyelt, csak telefonos készenlétben volt.
Itthon csak a kb. 80 éves körzeti orvosnőmet látom, mikor este 8 után, miután vége van a rendelésnek, még megy házhoz a betegekhez.

Ez a vallási közösség biztos nagyon jó annak aki ilyesmihez szokott. Én, a konok kálomista nem tudnék közösségben beszámolni a lelki nyűgjeimről. Kicsit irigyellek ezért.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2018.03.18. 09:23:17

@Csodabogár: Na, én pont az az orvos vagyok, aki kihagyja a kávézásokat az adminisztráció kedvéért.
Persze nem is svéd vagyok, hanem magyar.
Talán nem is véletlen, hogy a klinikánkon három „szekciónak” is magyar orvos a szakmai irányítója (egy negyediknek meg orosz).
Nem mintha annyira vágyódnánk az efféle karrier után, de gondolom, valahogy átjön a vezetésnek, hogy vagyunk azok, akik elvállalunk és meg is csinálunk mindent, amivel megbíznak.

A lelki gondok megosztása nem annyira katolikus-protestáns kérdés.
Valószínűleg a katolikusok nagy többségének sem jönne be ez a forma.
Nekem, a pszichoterápián edzett pszichiáteri hátteremből adódóan nem jelent gondot ilyen módon magamról beszélni; de eddig jobbára csak szakmabeliekkel volt erre módom.
Jó érzés, hogy most találtam van olyan vallási közeget is, ahol hasonlóképpen őszintének lehet lenni.

arom 2018.03.20. 01:27:36

És nem veszed ott pszichiáteresre a figurát?

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2018.03.20. 07:17:25

@arom: Remélem, nem.
Igyekszem magamat adni - ugyanakkor ennek az "önmagamnak" most már valószínüleg része az, hogy pszichiáteresen gondolkodom...
De szerintem nem olyan szinten, hogy ez zavaró lenne.