Friss topikok

  • Hobbiszakács: Aha...hm... aha--- a félig vízben álló fák pedig mangrovék. :-) (2018.11.12. 22:00) Oh say, can you see...?
  • α Ursae Minoris: @Csodabogár: A jövő héten lesz a parlamentben szavazás a Szövetség miniszterelnök-jelöltjéröl, Ulf... (2018.11.09. 18:19) Sokat akar a szarka...
  • α Ursae Minoris: @Hobbiszakács: Igen, és is hallottam róla. Az önmagában még egyáltalán nem extrém (illetve de, ex... (2018.11.01. 14:56) Találmányaim 2.
  • arom: Az enkefalon az a kefalosz, fej görög szóból jön, az iszkhion pedig csípő görögül, ezekben az orvo... (2018.10.09. 11:42) Svéd zászló – másképp
  • α Ursae Minoris: @Pisz Ráng: Örülök, hogy az újra-regisztrálással sikerült megoldani a visszatérést. Regenerálódsz... (2018.10.08. 09:55) Kitalálós poszt: Hol jártunk?

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Címkék

acc (1) ADHD (2) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (34) alvás (1) Anglia (1) Anna (18) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (2) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (7) címerek (4) családom (4) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (14) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (14) erotika (12) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (9) Etiópia (1) feladvány (2) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (26) filozófia (2) Finnország (1) Franciaország (1) Gandalf (1) gasztroblog (3) geocaching (33) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) halál (26) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (5) höri (2) Huddinge (2) időjárás (1) imvns (1) India (1) iszlám (5) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (40) Juli (5) k-pop (12) kaland (8) kanada (1) karácsony (1) Katalónia (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (8) katonaság (1) kémia (1) képek (25) kereszténység (34) kiribati (1) kolostor (4) költészet (13) kommunizmus (1) könyvek (33) Korea (27) közösség (1) kreativitás (2) kvantumfizika (1) lányaim (11) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (9) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (10) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (1) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (48) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (29) nosztalgia (1) novella (2) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (2) Polaris (1) politika (7) Pollyanna (1) prostitúció (8) pszichiátria (3) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (6) remény (1) Roger (7) romantika (9) ruhák (1) sakk (1) sapka (2) sci fi (39) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) Star Wars (2) Stockholm (49) svéd (6) Svédország (25) svenska (4) szabadkőművesség (5) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szeretet (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (2) szorongás (1) tánc (3) tavasz (1) térkép (1) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (2) toscana (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (11) vallás (16) Vége (1) vitorlázás (2) Ylvis (2) zászlók (26) zene (13) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Látogatók - térkép

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2018.04.11. 19:13 α Ursae Minoris

Egy kicsit szomorkás

Címkék: élet munka depresszió

Ma volt az utolsó napom a liljeholmeni rendelőben.

A főnővér két napja megkérdezte, hogy akarok-e tortát, búcsúztatást.
Az már eleve beszédes volt, hogy ez így egyáltalán felmerült. Annak idején, ha egy-egy nővér elment tőlünk, akkor hetekkel korábban elkezdtünk már gyűjteni ajándékra, és ha egy pár hónapig nálunk dolgozó rezidens fejezte be nálunk a munkát, akkor volt szokás egy egyszerűbb (közpénzből vett) tortával búcsúzni.

A magam részéről nem vagyok nagy rajongója az ünneplésnek, így azt válaszoltam (a valóságnak megfelelően), hogy nem kell búcsúztatás, különben is lehet, hogy pár hónap múlva visszatérek ide (ha megvalósul a rendelő őszre tervezett bővítése).

Nos, hát így is lett: valóban nem volt semmi búcsúztatás, de még annyi búcsúzás sem, mint amikor valaki elmegy szabadságra. Volt, aki elköszönt tőlem a munkából hazamenet, volt aki nem.
Roger volt az, aki adott egy kisebb ajándékot, egy Indonéziából származó dobozt – ő egyrészt rendes ember, másrészt joggal lehet nekem hálás, mert sokszor támogattam őt és a szexfüggő-projektjét, amit a klinika felsőbb vezetése néha szkeptikusan figyelt.

Noha én magam mondtam, hogy nem kell búcsúztatás, mégis rosszul esik, hogy ezt ennyire szó szerint vették – mégiscsak 12 éve, a rendelő alapításától dolgozom itt, eleinte mint a rendelő egyetlen orvosa, később, mint vezető főorvosa, többé-kevésbé én alakítottam ki irányt, hogy miként dolgozzunk.

Szóval legalábbis antiklimax.

A (szintén magyar) utódom a rendelőben velem volt ma, hogy átadjak neki mindent. Ő így fogalmazott a fentiek kapcsán: Ezek köcsögök.
Én pedig ezt fogalmaztam meg magamban: Újra rá kell jönnöm, hogy jóval kevésbé vagyok fontos másoknak, mint gondolom.

anticlimax.png

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://noreg.blog.hu/api/trackback/id/tr5413827012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

arom 2018.04.11. 21:03:08

Hát :((( Nem lehet, hogy arrafelé az igen igen, a nem nem?

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2018.04.12. 14:34:16

@arom: Igazad van. :-(
Azt mondtam, hogy ne legyen búcsúztatás, hát nem lett búcsúztatás.
Felnőtt emberként kezelnek, komolyan veszik amit mondok.

Ezzel együtt rosszul esett, hogy onnantól kezdve, hogy bejelenettem a távozásomat, egészen mostanáig mindössze három ember volt a rendelőben, aki egyáltalán kiejtette a száján, hogy sajnálja, hogy elmegyek (Rogeren kívül az a nővér, akivel annak idején még együtt indítottuk a rendelőt, meg még egy – iráni – nővér, akivel nagyon jól kijöttünk, és aki sajnos éppen beteg volt az utolsó munkanapomon).
A többiek számára csak egy gyakrolati kérdés volt a távozásom.
„Aha, mikor mégy el, ki jön majd helyetted? ... Jól van.”
Ennél több entuziazmust azért értékeltem volna.
Ugyanakkor a nővérek nagyrészt kicserélődtek az évek során, sokan csak egy-másfél éve dolgoznak itt, nem voltak részesei a 12 éves sztorinak.

arom 2018.04.12. 16:55:08

Azért itt sem általánosan jellemző, nem csak a svédeknél, hogy ha hárítasz, akkor azért mégiscsak megszeretgessenek. Pedig jólesne, persze hogy... De saját kicsi életemben is tapasztalom, hogy jobban járnék, ha kimondanám, amit szeretnék, nem csak reménykednék benne, hogy a többiek megértik. Mert sajna nem nagyon értik meg. :((( Szóval ölelés Neked helyettük is. :)

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2018.04.12. 19:26:44

Anno én sem kértem búcsúztatást - minek hazudjunk egymásnak - amit el is fogadtak. Az utolsó hetet azzal töltöttem, hogy egyenként elhívtam ebédre - a lunchszünetben - azokat, akikkel jól kijöttem. Persze könnyű dolgom volt, mert három metrómegállóra már a legjobb éttermek között válogathattam. Megköszöntem nekik, hogy annyi éven keresztül kibírtak, elnézték azt, hogy túl gyakran ültem vigyorgó képpel a képernyő előtt. Azt, hogy kiálltunk egymás mellett a nehéz időkben. Főnökök jöttek, főnökök mentek, de mi maradtunk.

Két nappal a nyugdíjbamenetel előtt átadtam az utódomnak a hatalmas íróasztalomat és az irigylésre méltó forgószékemet. (Szegény újonc sokáig nem tudott betelni az égi mannával.)

Péntek délben egyedül mentem ebédelni, így nem búcsúztam el senkitől. Azóta nem jártam többet arra. Az élők az élőkkel...:-)

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2018.04.14. 21:02:02

@arom: De ha mondani kell, az már *nem olyan*... :-)
Köszönöm szépen a virtuális ölelést, jól esett. :-)

@Hobbiszakács: Tetszik ez az "élők az élőkkel" gondolat.
Jó filozófiának tünik. Igyekszem szem elött tartani a továbbiakban.

Csodabogár 2018.04.16. 18:25:02

Nekem nagy szerencsém volt a KTH eltöltött 6 évem után, majdnem könnyes szemmel búcsuztak a törzstagok tőlem, szerintem svédekre nagyon nem jellemző módon. Ezen túl életem egyetlen munkahelye volt, ahová mindig elmentem ha Stockholmban voltam és mindig nagy lelkesedéssel fogadtak. Az egyik kolléga egy magyar barátnőm közelében lakott és rendszeresen érdeklődött, hogy mikor jövök már megint. Néha bebeszélem magamnak, hogy megneveltem őket érzelmileg. A bucsu alkalmából kapott kártyát máig őrzöm, az aláírók nagyrésze már nem él.