A minap olvastam Harriet Löwenhjelm történetét, és ráakadtam az utolsó versére is, amit a halála előtti napon írt, 31 éves korában.

Megindított ez a vers, úgyhogy most megosztom veletek.

Harriet egy jómódú stockholmi családba született a XIX. század végén – így egy kicsit szabadabb élete volt, mint sokaknak abban az időben. Festett és írt, és bár sem a család, sem mások nem értékelték különösebben az alkotásait, folytathatta tovább a művészi tevékenységét. Életében nem is kapott semmi elismerést, csak halála után adták ki a műveit.

27 éves korában TBC-vel szanatórumba került. A csendes, szabályozott környezetet nem Hans Castorp-i nyugalommal fogadta, hanem fiatalos lendülettel az orvosok idegeire ment, motorcsónakozott a tavon, mókusokra vadászott és hamis énekléssel szórakoztatta a többi pácienst, úgyhogy majdnem ki is hajították a szanatóriumból.


A svéd eredetiben – mint láthatjátok – egyszerű, tiszta rímek vannak. A szavak is keresetlen, mindennapi szavak.
A fordításban a tartalmat igyekeztem hűen visszaadni, meg sem próbáltam rímeket alkotni – a mesterkélt megoldásaim csak rontottak volna a vers kifejező erején.

Tag mig. - Håll mig. - Smek mig sakta.
Famna mig varligt en liten stund.
Gråt ett grand - för så trista fakta.
Se mig med ömhet sova en blund.

Gå ej från mig. - Du vill ju stanna,
stanna tills själv jag måste gå?
Lägg din älskade hand på min panna.
Än en liten stund är vi två.

                    *

I natt skall jag dö. - Det flämtar en låga.
Det sitter en vän och håller min hand.
I natt skall jag dö. - Vem, vem skall jag fråga,
vart skall jag resa, till vilket land?
I natt skall jag dö. - Och hur skall jag våga?

                    *

I morgon finns det en ömkansvärd
och bittert hjälplös stackars kropp,
som bäres ut på sin sista färd
att slukas av jorden opp.

_________________________________________________


Fogj meg. – Tarts meg. – Lassan simogass.
Ölelj óvón egy kicsit.
Hullass egy könnyet – a szomorú tények fölött.
Nézz rám gyöngéden, míg alszom egy cseppet.

Ne menj el tőlem. Hiszen maradni akarsz,
maradni, míg én magam el nem megyek?
Tedd szerető kezed a homlokomra.
Egy kis ideig még ketten vagyunk.

*

Ma éjjel meghalok. – Egy láng pislákol.
Egy barát ül itt és fogja a kezem.
Ma éjjel meghalok. – Kit, kit kérdezzek,
hogy hova utazom, mely országba?
Ma éjjel meghalok. – És honnan lesz bátorságom?

*

Holnap itt lesz egy szánalomraméltó
és keserűen gyámoltalan szegény test,
amit kivisznek utolsó útjára
hogy elnyelje a föld.