Friss topikok

  • α Ursae Minoris: @piszt-ráng: Bizonyára benne van a gyerekkori szimpátiám a csigák felé. Sokat játszottam velük, re... (2019.05.22. 08:43) Csigamese
  • Mormogi Papa: @piszt-ráng: Nagyon jó :-))) Most már mehet a társulat Thai-olni :-) (2019.05.05. 13:13) Nevek
  • Csodabogár: Először is Isten éltessen sokáig! 50 év gyönyörű kor, fénykorodat éled. További gratuláció a csalá... (2019.04.29. 18:26) Születésnapi geocache
  • α Ursae Minoris: @Mormogi Papa: Igen, úgy rémlik, hogy még a nyolcvanas években hallottam... @Hobbiszakács: Elősz... (2019.02.13. 08:48) Kiengesztelődés
  • Mormogi Papa: A tanulság jó, megszívlelendő. Talán pont ezért hagyják figyelmen kívül únos úntalan. (2019.02.11. 13:08) Meglepő zászló

Naptár

június 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Címkék

acc (1) ADHD (2) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (34) alvás (1) Anglia (1) Anna (18) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (2) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (7) címerek (4) családom (4) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (15) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (15) erotika (12) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (9) Etiópia (1) feladvány (3) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (27) filozófia (2) Finnország (1) Franciaország (1) Gandalf (1) gasztroblog (3) geocaching (35) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) halál (26) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (5) höri (2) Huddinge (3) időjárás (1) imvns (1) India (1) Irán (1) iszlám (5) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (41) Juli (5) k-pop (12) kaland (8) kanada (1) karácsony (1) Katalónia (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (8) katonaság (1) kémia (1) képek (27) kereszténység (34) kiribati (1) kolostor (4) költészet (13) kommunizmus (1) könyvek (33) Korea (27) közösség (1) kreativitás (2) kvantumfizika (1) lányaim (12) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (9) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (10) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (2) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (48) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (29) nosztalgia (1) novella (2) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (2) Polaris (1) politika (7) Pollyanna (1) prostitúció (8) pszichiátria (3) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (6) remény (1) Roger (7) romantika (9) ruhák (1) sakk (1) sapka (2) sci fi (39) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) sör (1) Star Wars (2) Stockholm (50) svéd (7) Svédország (26) svenska (5) szabadkőművesség (5) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szeretet (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (2) szorongás (1) tánc (3) tavasz (1) tél (1) térkép (1) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (2) toscana (1) Trump (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (11) vallás (16) Vége (1) vitorlázás (2) Ylvis (2) zászlók (27) zene (13) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Látogatók - térkép

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2019.05.18. 09:47 α Ursae Minoris

Csigamese

Címkék: élet mese depresszió

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy csiga.

Ez a csiga egy kis tisztáson lakott, a patak partján, az erdő mellett. Ez remek hely volt, bőségesen volt zöldellő fű és falevél, a hajnali harmatnak köszönhetően sohasem kellett szomjazni, és mindig voltak árnyas helyek, ahová be lehetett húzódni a tűző napsütés elől.
A mi csigánk igen figyelmes, nyitott és érdeklődő volt, gyakran meghallgatta a társait, tanácsokkal vagy egyszerűen csak a jelenétével segítve, bíztatva őket, így aztán a többiek szívesen keresték a társaságát.
Úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hősünknek jó élete volt, sőt gyakorlatilag mindent megkapott, ami a csigalét keretei között lehetséges.

Ő azonban gondolkodó és álmodozó alkat lévén még többre vágyott.
Gyakran megfigyelte a réten a bogarakat és a madarakat. Ezek sokkal gyorsabban mozogtak nála, de a sebesség nem vonzotta különösebben – úgy tekintett rá, hogy ez csupán egy mennyiségi különbség, aminek nincs olyan nagy jelentősége. A repülés gondolata viszont lenyűgözte. Jó fantáziájának köszönhetően el tudta képzelni, milyen lehet fölszállni a rét fölé. Hogy milyen lehet a tekintetével nem csupán egyetlen levelet átlátni, hanem egyszerre, egységben érzékelni egy fát. Nem is csak egy fát, de egyszerre többet is. Átfogni a tekintetével az egész rétet – és meglátni talán még azt is, hogy mi lehet a patak túlsó, örökké elérhetetlen partján.
Szép és inspiráló gondolatok, de igazából csak egyre inkább megkeserítették a csiga életét, amint újra meg újra szembesülnie kellett azzal, hogy ő maga képtelen repülni.
Pedig több kísérletet is tett, de ezek mindig kudarccal végződtek. Kimászott néha egy-egy faág végére, hogy onnan rugaszkodjon el – eleve nehéz volt annyira előre löknie magát, hogy a ragacsos talpa el tudjon szabadulni, de amikor végül sikerült, csak az lett az eredménye, hogy átbillent, és leesett a földre. Egyszer a háza is megsérült egy ilyen alkalom után, és a horpadás sosem gyógyult be teljesen.

csiga_es_hernyo.jpg
Egyszer aztán – mivel a csiga analítikus alkat volt – megfigyelte a hernyó csodálatos átalakulását. Ez az állat, aki sok szempontból hasonló volt őhozzá (szintén lassan kúszott-mászott, leveleket rágcsálva) egy napon, egy félreeső, árnyas helyen mozdulatlanná válva burkot húzott maga köré. Néhány nappal később viszont egy nagyon szép lepke formájában kelt ki a gubóból, hatalmas szárnyakkal; és az addigi kis hernyó most könnyedén felszállt a levegőbe.

A csigában új remény született, és most már tudta, mit kell tennie.
Ő is elvonult egy árnyas helyre, egy kis gödörbe egy tölgyfa tövében. Behúzódott a házába, a bejáratot egy (viszonylag) kemény fallá merevedő hártyával zárta el, és várta az átalakulást és a szárnyakat. Számolt azzal, hogy sok türelemre lesz szüksége.

A többi csiga észrevette az eltűnését.
Néhányan felkeresték a rejtekhelyén, és megpróbálták rábeszélni, hogy bújjon elő. Meséltek neki a rét szépségeiről, az érdekes és ízletes növényekről, amik felbukkantak a réten az utóbbi időkben. Közös felfedezőútra hívták, vagy éppen csak beszélgteni próbáltak vele. Volt, aki megpróbálta neki elmagyarázni, hogy csigaemlékezet óta soha, senki sem alakult még lepkévé.
Csakhogy a csigaházon és a bezárt ajtón keresztül nem jutott át sem hang, sem érintés – a helyzet az, hogy a csigánk észre sem vette, amikor a társai közeledni próbáltak hozzá.
Azok pedig, pár sikertelen kísérletet követően feladták a dolgot, és többé már nem is probálkoztak.

A csigánk pedig ma is ott hever a gödörben, a tölgyfa tövében – ha meg nem halt.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://noreg.blog.hu/api/trackback/id/tr2414833246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2019.05.20. 10:14:22

Megpróbálhatták volna a "Csiga-biga gyere ki" dúdolásával jobb belátásra bírni a problémás társukat.

:-)

Halkan kopogtatnak a bejárati ajtón. Pasas kinyitja, hát egy csiga van a lábtörlőn. Felveszi, és bedobja a bokorba.

Két nap múlva megint kopogtatnak. A pasas ajtót nyit.

- Ez meg mi volt?! - kérdezi jogos felháborodással a hangjában a csiga.

piszt-ráng 2019.05.20. 20:37:24

Gyerekkori csiga kedvelés szülte ezt a kedves mesét ? Bizony annak idején az ingedbe rejtetted a kedvenceidet.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2019.05.22. 08:43:44

@piszt-ráng: Bizonyára benne van a gyerekkori szimpátiám a csigák felé.
Sokat játszottam velük, rendeztem nekik futóversenyt – itt csak az volt a gond, hogy nem akartak a felrajzolt pályán maradni.
Mondjuk ez a fajta elfoglaltság rámutat arra, hogy elég nyugodt, szemlélődő alkatú gyerek lehettem. :-)
Magasugrásó versenyt is rendeztem a csigáknak – ez már jobban ment, a különböző magasságra emelt ágacskákra fel tudtak mászni a csigáim.

Aztán meg valamelyik általános iskolai olvasókönyvünkben is volt egy Csiga Oszkár nevű szereplő – úgyhogy egyértelmű a kapcsolódásom a csigákhoz. :-)