Friss topikok

  • Mormogi Papa: Mi több ! Arab mágus délutáni műsora: Abra kebabra :-P (2019.02.22. 13:25) Nevek
  • α Ursae Minoris: @Mormogi Papa: Igen, úgy rémlik, hogy még a nyolcvanas években hallottam... @Hobbiszakács: Elősz... (2019.02.13. 08:48) Kiengesztelődés
  • Mormogi Papa: A tanulság jó, megszívlelendő. Talán pont ezért hagyják figyelmen kívül únos úntalan. (2019.02.11. 13:08) Meglepő zászló
  • Csodabogár: @α Ursae Minoris: Elég nehéz szülés volt. Persze a svédek már hozzá szoktak a kisebbségi kormányzá... (2019.01.22. 19:47) Sokat akar a szarka...
  • Mormogi Papa: @α Ursae Minoris: Biztosan megnéztem én is néhányat, amik cross-over műfajúak. Mondjuk A falu-t - ... (2019.01.05. 14:23) Filmes rejtvény

Naptár

március 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

acc (1) ADHD (2) Afganisztán (1) Afrika (5) Ålesund (4) alkohol (2) állatok (2) álmok (34) alvás (1) Anglia (1) Anna (18) Ausztria (1) Ázsia (4) Balaton (1) Battlestar Galactica (9) Bayern München (1) blog (12) bölcsesség (2) bor (1) bosszúság (2) brazília (1) buddhizmus (7) címerek (4) családom (4) Csehország (1) csillagok (1) dánia (5) depresszió (14) design (1) DNA (2) Doctor Who (1) dráma (5) drogok (2) Egyesült Királyság (1) egyetem (5) Egyiptom (1) élet (14) erotika (12) eső (3) Eszter (4) Esztergom (3) ételek (9) Etiópia (1) feladvány (3) feminizmus (7) Ferenc pápa (2) festészet (7) fiatalság (1) filmek (27) filozófia (2) Finnország (1) Franciaország (1) Gandalf (1) gasztroblog (3) geocaching (34) Gödel (1) görögország (1) gyerekkor (2) Győr (2) halál (26) Harstad (5) Havel (1) hegyek (2) hideg (4) (1) homoszexualitás (5) höri (2) Huddinge (3) időjárás (1) imvns (1) India (1) Irán (1) iszlám (5) j-pop (1) Jämtland (2) Japán (2) játék (1) ji csing (1) Jucus (40) Juli (5) k-pop (12) kaland (8) kanada (1) karácsony (1) Katalónia (1) Katniss Everdeen (5) katolicizmus (8) katonaság (1) kémia (1) képek (27) kereszténység (34) kiribati (1) kolostor (4) költészet (13) kommunizmus (1) könyvek (33) Korea (27) közösség (1) kreativitás (2) kvantumfizika (1) lányaim (11) lányok (3) lappok (1) latin (1) Lea (9) Letterboxing (1) Lettország (2) líbia (1) Madagaszkár (1) Magyarország (10) Márai (1) masszázs (1) matematika (5) Mauritius (1) mese (1) Mosjøen (5) mosogatás (1) mrożek (1) munka (48) Munzee (1) nácizmus (2) Németország (3) Norvégia (29) nosztalgia (1) novella (2) nyaralás (3) nyelv (15) Olaszország (1) ördög (3) oroszország (1) Pali (1) Pannonhalma (1) pénz (1) Péter (2) Petra (4) pisi (2) poén (1) Pokémon (2) Polaris (1) politika (7) Pollyanna (1) prostitúció (8) pszichiátria (3) pszichológia (3) pszichoterápia (2) Rammstein (1) Ramon (1) rejtvény (6) remény (1) Roger (7) romantika (9) ruhák (1) sakk (1) sapka (2) sci fi (39) séta (2) Skandikamera (1) Skarpnäck (9) sopron (1) sör (1) Star Wars (2) Stockholm (50) svéd (7) Svédország (26) svenska (5) szabadkőművesség (5) szabadság (1) szegénység (2) szerelem (2) szerencse (1) szerepjáték (1) szeretet (1) szex (17) szimbólumok (2) Szíria (1) szobrászat (2) szorongás (1) tánc (3) tavasz (1) tél (1) térkép (1) Tetovált Lány (2) Thaiföld (8) titok (1) Törökország (2) toscana (1) Trump (1) Ukrajna (1) USA (4) utazás (11) vallás (16) Vége (1) vitorlázás (2) Ylvis (2) zászlók (27) zene (13) zöld foki szigetek (1) zsidóság (7) Címkefelhő

Látogatók

Látogatók - térkép

Történetek és gondolatok Északról és Délről

2019.03.06. 00:01 α Ursae Minoris

Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!

Hamvazószerda, a Nagyböjt kezdete alkalmából szeretném megosztani veletek ezt a képet, amit a nagyváradi katolikus egyházmegye oldalán találtam.

Kedves, életteli, előrevivő ötletek, és a legtöbbje vallási hovatartozástól (vagy annak hiányától) függetlenül is megvalósítható.

nagybojt_otletek.png

Áldott Nagyböjtöt kívánok!

Szólj hozzá!

2019.02.16. 15:40 α Ursae Minoris

Nevek

Címkék: sör svéd svenska

A minap, egy sörözés kapcsán kitaláltunk két jó nevet is egy-egy potenciális vendéglátóipari hely számára.
Lehet, hogy az elfogyasztott sör is szerepet játszott benne, de mind a két ötletet igen mulatságosnak tartottuk.

Az elsőnek a maradéktalan élvezetéhez sajnos svédül és magyarul is kell tudni, ez némileg rögtön le is szűkíti az elképzelt söröző célközönségét.
A név az lenne, hogy

Kör på!

Maga a kifejezés svédül azt jelenti, hogy „Gyerünk!”, „Rajta!” vagy „Csináld csak!” – viszont az első szó kiejtve úgy hangzik, hogy sör. Ha pedig magunkban a magyar sör szó mellé helyezzük a svéd (kiejtve pó) prepozíciót/partikulust, akkor olyan jelentést is adhatunk a magyar-svéd összetételnek, hogy „Sör bekapcsolva” vagy „Sörre föl!”.
Ilyen logikával egyébként van némi humorforrás a svéd „Frisör” (fodrász) feliratban is, mert ha különírnánk és svéd-magyarul értelmeznénk, akkor annak pedig „Ingyen sör” lehetne a jelentése.

sor2.png
A másik ötlet már nem igényli idegen nyelv ismeretét.
Ez egy fiatal (Y- vagy millenáris) generaciót megszólítani kívánó ázsiai étterem neve lehetne:

Éhes wok

 

 

5 komment

2019.02.10. 16:22 α Ursae Minoris

Meglepő zászló

Címkék: zászlók Irán Trump

A Sergels torg nem igazán nevezhető Stockholm főterének, még csak térnek sem igazán, különösebben szépnek meg pláne nem, de mivel ez a központilag fekvő köztér a legkedveltebb terepe mindenféle demonstrációknak, már korábban is témát adott nekem zászlós posztokhoz (R4BIA illetve Svéd zászló – másképp).

Ma, misére menet megláttunk pár embert zöld-fehér-piros, oroszlános zászlókkal készülődni.
Jucus kérdésére rögtön meg is tudtam mondnai, miféle zászló ez: Irán régebbi zászlaja, még a sah idejéből.
Nincs is ebben semmi meglepő, hogy a sah támogatói (vagy legalábbis a jelenleg rezsim ellenfelei) tüntetésre gyülekeznek, főleg így, a forradalom negyvenéves évfordulója táján. (Hogy repül az idő! Mintha tegnap lett volna!).

sah.jpgAhogy a mise után visszafelé ismét keresztüljöttünk a téren, már javában zajlott a tüntetés.
Lobogtak az oroszlános zászlók, és ahogy mondom, ebben nincs is semmi meglepő.
Annál inkább meglepődtem egy másik zászlón a tömegben, amin először csak Trump nevét láttam, de közelebbről megnézve kiderült, hogy nincs a dologban semmi további csavar, tényleg egy Trump-zászlót látok, Make America great again felirattal.
Úgy éreztem, ez egy kicsit kilóg a képből.

trump.jpgValószínűleg az „ellenségem ellensége a barátom” elv lehet a dolog mögött – ha nem szeretjük az iráni iszlamista vezetést, azok meg rosszban vannak Trumppal, akkor Trump a barátunk.
Mondjuk akkor pont ugyanezzel az erővel izraeli meg szaud-arábiai zászlókat is lengethettek volna.
Igaz, Trump nemrég extra keményen beleszállt az iráni rezsimbe, talán ezzel nyerhette el az iráni rendszerkritikusok (vagy legalábbis a zászlót lobogtató idősebb hölgy) szimpátiáját.

Kicsit el is gondolkodtam ezen az iráni forradalom dolgon.
Akkoriban ugye a sah volt a csúnya elnyomó, és ahogy mondani szokták, akkor jó ötletnek tűnt, hogy a baloldal összefogjon az iszlamistákkal a sah megdöntésére. A svéd baloldali értelmiség is lelkesen támogatta a forradalmat (persze, kibicnek semmi sem drága).
Aztán ahogy nyert a forradalom, az ajatollah és társai szépen ledarálták a baloldalt, és olyan diktatúrát vezettek be, hogy ahhoz képest a sah uralma maga volt a liberális dekomrácia.

Azóta már vélhetőleg a svéd baloldal is sajnálja, hogy így alakult.
A tanulság talán az, hogy nem mindegy, kivel szövetkezik az ember.

1 komment

2019.02.03. 18:58 α Ursae Minoris

Kiengesztelődés

Volt ugye az a nyári történet, ami miatt levágattam a szakállamat és egy darabig kerülőúton jártam a munkahelyemre.
Akkor meg is tettem a feljelentést, és innentől a dolog már járta a maga útját.
Decemberben kaptam egy levelet az ügyészségtől, később egy másikat a bíróságtól, hogy megtörtént a vádemelés, és januárban sor kerül a tárgyalásra.
A hírre gondosan visszanövesztettem a szakállamat (hogy a srác a bíróságon ismét szakállasan lásson, és utána majd ismét álcázhassam magam a borotválkozással) – ugyanakkor arra számítottam, hogy majd jól nem jelenik meg az újra és újra kiírt tárgyalásokon, amikre meg én bezzeg mindig újra és újra elmegyek.

Az elsőként kiírt tárgyalási napot valóban le is fújták – de ennek az oka az volt, hogy a srác időközben már (más okból kifolyólag) börtönben ült. Így áttették a tárgyalást egy másik napra, akkor viszont már biztos volt a (legalábbis virtuálus) jelenléte egy (mellesleg, mint kiderült, igen jó minőségű!) videókapcsolaton keresztül.

Érdekes látványt nyújtott a fiú a képernyőn.
Narancssárga ruhában volt – eddig azt hittem, hogy csak az amerikai filmekben van ilyen, de ezek szerint tényleg ez a divat a börtönökben.
A csuklója vörösesnek és duzzadtnak tűnt – úgy nézett ki, mintha el lett volna törve, de valószínűleg csak a gyakori bilincsviselés jeleit láthattam.

Ettől eltekintve viszont a fiú teljesen nyugodt, összeszedett, mondhatni meglepően normális volt.

A tárgyalás a várható forgatókönyv szerint zajlott, az ügyész ismerette a vádat, majd velem is elmondatta a sztorit, majd válaszoltam az ügyvéd kérdéseire is.
A fiú pedig arról beszélt, hogy frusztrált volt az adott pillanatban, meg én jöttem feléje, meg különben sem lökött rajtam akkorát.

Az volt egy kisebb fordulópont a tárgyalás során, amikor az ügyész bemutatta a filmfelvételt az esetről (amit ugye a szorgos szociális munkások készítettek a mobiljukkal a szemközti épületből).  A jelenet fenyegetőbbnek, maga a lökés pedig jóval durvábbnak tűnt, mint amire emlékeztem.

A srác is hasonlóképp lehetett ezzel, mert innentől megváltoztt a hozzáállása.
Azt mondta, hogy ehhez nem tud mit hozzáfűzni, és szeretné a bocsánatomat kérni a történtekért.
Jó keresztényként el is akartam fogadni ezt a bocsánatkérést.
Ez után viszont elvileg nekem már nem volt több szerepem a tárgyaláson, így amikor már ki akartak küldeni a teremből, még egyszer szót kértem a bírótól, és a fiúhoz fordulva azt mondtam, hogy értékelem, köszönöm és elfogadom a bocsánatkérését.
Valamint, hogy nekem nincs semmi bajom a személyével, és a feljelentés sem őellene irányult, de ebben az adott helyzetben ezt meg kelett tennem.

A srác erre szívére tett kézzel azt mondta, hogy „Köszönöm szépen, ez sokat jelent nekem!” – és valahogy úgy tűnt nekem, hogy ezt őszintén mondja.
Ez jól esett, úgyhogy mindezek után kifejezetten jó hangulatban hagytam el a tárgyalótermet.


kiengesztelodes.jpg

20 komment

2018.12.19. 16:15 α Ursae Minoris

Tél Huddingében

Címkék: képek tél Huddinge

Ha korábban megosztottam veletek a rendelőm ablakából nyíló tavaszi kilátást, akkor itt az ideje, hogy megmutassam azt is, mit látok a szobámból télen (már abban a pár órában, amíg világos van).

huddinge_tel.JPG

Szólj hozzá!

2018.12.16. 14:28 α Ursae Minoris

Filmes rejtvény

Címkék: feladvány filmek Svédország

A svéd karácsonyi hagyományokhoz tartozik a tévés adventi kaledárium is.
Erről (mármint a hagyományokról is meg a kalendáriumról is) írtam is egy korábbi posztomban.
Érdekes tény egyébként, hogy ez a svéd karácsonyos posztom lett a messze legolvasottabb írásom.

Szóval egy ilyen tévés adventi kalendárium egy 24 részes sorozatot jelent, a részek december 1-től 24-ig naponta jönnek ki, az egyes részek viszonylag rövidek, olyan 12-15 percesek, a téma pedig többé-kevésbé kapcsolódik a karácsonyhoz, a várakozáshoz.
Ezen túl viszont a műfaj és a szituáció igen különböző lehet (volt már klasszikus mese és hard science-fiction is; ősemberes, kalózos és egeres sztori is).
Az idei történet a mai Svédországban játszódik: Egy család (apa, anya, kisfiú, kislány) leköltözik december elején egy kisvárosba, mert az anya krimiíró, és arra számít, hogy a nyugodt környezetben majd jobban tud alkotni.
Közben belekeverednek a városka karácsonyi versenyébe, ahol a különböző csapatoknak Mikulás-futás, mézeskalácsház-építés, Lussekatt-evés és karácsonyi dekoráció versenyszámokban kell megmérkőzniük. A részvételhez kénytelenek összefogni a szomszédaikkal is, akik kevésbé hagyományos családok. A krimiírás meg egyre inkább háttérbe szorul.

Igazából elég aranyos történet, vannak benne olyan különféle politikai, kulturális célzások, utalások, amiket inkább csak a felnőtt nézők vehetnek le. Volt már benne (eddig) két olyan létező híresség is, aki saját magát játszotta.

Mivel nagyon büszke voltam magamra, ahogy észrevettem az egyik filmes vonatkozású „easter egg”-et, most feladom nektek is, rejtvényként.
Egy jelenetről van szó, ahogy az anyuka egy újjal pötyögtetni a számítógépét, és azt mondja, hogy a regényén dolgozik.
Aztán egyetlen pillatantra látni lehet a gépe képernyőjét.
Kiváncsi vagyok, hogy rájöttök-e, melyik (az elsődleges célközönség számára remélhetőleg ismeretlen) filmre utal kétszeresen is a kép?

A megfejtéshez nem kell feltétlenül svédül tudni – mindenestre felülre az van írva, hogy „1. fejezet” utána meg először egy holttest megtalálásáról szóló szöveg következik...

redrum.jpg

10 komment

2018.11.22. 20:02 α Ursae Minoris

Geocaching séták

Címkék: képek geocaching Stockholm

A geocaching egyik előnye, hogy olyan helyekre is eljut az ember, ahová máskülönben valószínűleg nem lett volna oka/alkalma elmenni.
Ezek lehetnek egzotikus helyek is (mint például valószínűleg Makaóba sem utaztam volna el, ha nincs ott az a plusz hajtóerő, hogy egy újabb „országban” legyen találatom), de az ember a saját városában is felfedezhet addig ismeretlen utcákat, épületeket.

Az első példám Stockholm belvárosából van. Ezt a belső udvart számos alkalommal közelítettem meg úgy 50 méternyire, mert a különféle kórházakba vezető utam itt vezetett el mellette. Ahhoz, hogy ezt az érdekes teret meglássam, csak a főútról kellett volna egy utcányit letérnem – de valószínűleg sose tettem volna meg, ha nincs a közelben egy láda.
A házak ellipszis alakban veszik körül a parkot, ami így szinte egy közös hátsó udvart formál. És ebben az udvarban még egy kis káplona is helyet kapott.
Ottjártamkor vidám zene hallatszott bentről – de nem akartam bemenni, mert azt valószínűsítettem, hogy éppen egy esküvő zajlik benn.

grubbensparken.jpgkapolna.jpg

A következő kép egy külvárosból van, és nem igazán tudom, mit ábrázol. Jucus szerint valamiféle kisebb panzió lehet, ami a kinézet alaján hihetőnek is tűnik, de semmiféle kiírás nem volt rajta – ha hotel, akkor valami nagyon titkos fajta. Vagy egyszerűen egy kicsit jómódúbb család háza.

hotel.jpg
Innen egy kicsit tovább sétálva (a közeli golfpálya, és egyben a geoláda irányába) láttam meg ezt a furcsa épületet. A díszítése alapján hippitanyára vagy egy fiatalos buddhista életközösségre tippeltem. Látszott az épülten egyfajta igényesség. Az épület mögött egy apró méhészetet vettem észre, ami megerősítette az elméletemet, hogy lakott, használt épületről lehet szó. Egykor, a boldog, kolostori időkben mi is méhészkedtünk. Ó, azok az ifás költöztetéses éjszakák! Azok a pörgetések! Azok a méhszúrások! Sose felejtem el!

hippi1.jpghippi2.jpghippi3.jpghippi4.jpghippi5.jpgbuddha.jpgNa, szóval semmi kiírást nem láttam, így megkérdeztem a közelben kutyát sétáltató (tehát nagy eséllyel helybeli) nőt, hogy mi ez az épület. Fogalma sem volt.
Úgy tűnik, nem egy kiváncsi alkat.

Otthon, némi Google keresgélés segítségével megtudtam, hogy az épület valóban lakott, de nem egy életközösség használja a helyet, hanem egyetlen ember, egy nyugdíjas, akinek egyszerűen ahhoz volt kedve, hogy így díszítse föl a birtokában lévő garázst – vegyes érzéseket kiváltva ezzel a környékbeliekből.

2 komment

2018.11.15. 16:03 α Ursae Minoris

Húsz könyv

Címkék: könyvek sci fi katolicizmus

Tavaly Stockholmban járt Sárosdi Lilla színésznő a „Vakság” című darabot előadni (majd miután hazaért Magyarországra, rögvest ki is robbantotta odahaza a #metoo magyar vonalát – a saját traumatikus élményét egyébként a darabba is beleszőtte, ott egy vak lány volt az áldozat).
A darab utáni beszélegtésen a rendező megemlített egy vak srácot, aki évi húsz könyvet olvas el hangoskönyv formátumban; majd feltette a költői kérdést, hogy közülünk, látó emberek közül vajon ki olvas el egy év alatt húsz könyvet.

Elgondolkodtam.
Nem tudom, elolvasok-e húsz könyvet évente – úgy gondolom, hogy nem, de mivel nem számolom, így nem is tudom a választ.

Úgyhogy elhatároztam, hogy 2018-ban számolni fogom, és a cél az, hogy elolvassak húsz könyvet.
Felmerült a kérdés, mi számít „könyvnek” – rendszeresen olvasom a Galaktikát, ha az könyvnek számít (végül is novellagyűjtemény...), akkor máris van 12 pontom. Végül azonban úgy döntöttem, hogy keményen nyomom, és a Galaiktikán kívül kell még további húsz könyvet elolvasnom.

Menet közban aztán rájöttem, hogy a kihívas azért megváltoztatta az olvasási szokásaimat: Minden bizonnyal többet olvasok, de nem olvasgatok bele egy-egy novella kedvéért gyűjteményes kötetekbe, nem vágok bele nagyobb, nehezebbnek ígérkező művekbe (például a sógorom filozófiai értekezésébe – ezt nyilván illenék elolvasni, másrészt biztos lassan menne, és így rontaná a statisztikámat, úgyhogy 2019-re halasztottam), a rövidebb, vékonyka könyvek viszont hirtelen vonzóbbak lettek a számomra.

Mostanra (november elejére) meglett a húsz könyv, úgyhogy azt lehet mondani, hogy túl is teljesítettem a célt.

Az alábbi könyveket olvastam el:

1. Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése
Nagyon tetszett a Behódolás – nemcsak jövőkép miatt, hanem még inkább azért, amilyen öniróniával bemutatja a megkeseredett, cinikus, középkorú értelmiségi férfit. Persze, hogy akartam Houellebecq-től további könyveket is olvasni.

2. Jeff Carlsson: Fagyott égbolt
Sci-fi, érdekesnek ígérkezett, de végül nem nyűgözött le – igazából egy trilógia első része, de nem hiszem, hogy a másik két könyvet is el fogom olvasni.

3. Ferenc pápa: Isten neve irgalmasság
Ez tetszett. Ráadásul jó vékony, pár nap alatt kiolvastam.

4. Kazuo Ishiguro: Never let me go
Ez nagyon jó könyv. Eleve rokonszenves dolog, ha egy Nobel-díjas szerzőtől olvashatunk science-fiction témájú alkotást, ez növeli a műfaj rangját.
Ez a könyv megérdemelte volna, hogy írjak róla egy külön posztot a blogomban.
Egy érdekes módon nyomasztó világban játszódik. A számomra a pszichológiai vonal volt az érdekes, hogy a szereplők hogy fogadják el teljes természetességgel (és lázadás nélkül) a sorsukat. Ugyanakkor az író azt nyilatkozta, hogy számára nem a világ (és a beletörődés) volt a fontos, ő egy „szerelem a halál árnyékában” történetet akart írni. Fura, mert számomra pont ez a szerelmi szál nem is tűnt különösebben relevánsnak.

never-let-me-go-30.jpg
5. Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Hazatérés
Újabb sci-fi, klasszikus szovjet szerző-testvérpártól. Ezen a jövőképen (kommunista idill) azért fogott az idő, mai szemmel már egy kicsit helyenként megmosolyogtató a könyv.

6. Tolvaly Ferenc: 40 nap lélekúton
Ez egy nagyböjti elmélkedés, így is olvastam, a Nagyböjt alatt, mindig az aznapi szakaszt.

7. Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300
Egy újabb kelet-európai sci-fi. Páral más sci-fi tárgyú műveihez hasonlóan van benne valami kedves, ártatlan naivitás. Ami azért fura, mert Páral más, a mai világban – jellemzően egy vegyi üzemben – játszódó művei (Vihar a lombikban; Gyilkosok és szeretők) olyan depressziósan realisták, hogy az életkedvem is elment, amikor annak idején olvastam őket.

8. Henri Boulad SJ: Teózis
Lelkesítő gondolatok egy jezsuita atyától.

9. Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám
Na, ez aztán egy jó könyv! Kicsit fura (vannak benne például beszélő macskák, akik egyrészt macskák, másrészt személyesen Karinthy és Kosztolányi), de nagyon érdekes. Kifejzetten ajánlom!

10. Robert Charles Wilson: Misztérium
Wilson az egyik kedvenc sci-fi szerzőm, szerintem nagyjából minden könyvét olvastam, ami magyarul megjelent.
A könyvei jellemzően a mai világban játszódnak (vagy legalábbis innen indulnak ki), ahol aztán valami különleges esemény megzavarja a dolgok normális menetét – majd azt mutatja be, hogy mindez hogy befolyásolja a hétköznapi emberek életét.
Kedvenc könyveim tőle a Pörgés és az Affinitások.

11. Christopher Priest: Kifordított világ
Na, ez aztán még egy érdekes könyv.
Az élményhez hozzátartozott, hogy e-könyvben olvastam el, szó szerint egy ültő helyemben (egy repülőút alatt). Eleve egy fura alaphelyzet van (az emberek korát „mérföldben” mérik, és utazgatnak a „múltba” meg a „jövőbe”), aztán amikor nagyjából már értenénk és elfogadnánk egy adott felállást, akkor jellemzően mindig kiderül, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy addig hittük.
Igazából maga a világ az izgalmas benne, a történet inkább csak annyiból, ahogy egyre többet (vagy egyre kevesebbet...) tudunk meg általa a világról.
Ezt is kifejezetten ajánlom – legalábbis az elvont művekre fogékonyabb olvasóimnak.

12. Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Igen, Houellebecq is kezd a kedvenc íróim közé tartozni...

13. Varga László: A bőrünk alá bújt Isten
Újabb lelkiségi irodalom a kaposvári püspöktől.

14. Timothy M. Gallagher OMV: The Examen Prayer
Na, ez meg aztán főleg pláne lelki irodalom – Szt. Ignác nyomán.
A könyv a nap végi visszetekintő elmélkedés (Examen) gyakorlatáról szól.

15. Tove Jansson: Muminpappans memoarer
Valamennyire talán Magyarországon is ismert a Múmin mesevilág.
Ebben a könyvben a Múminpapa nekiáll megírni az emlékiratait – érdekes mű maga a könyv, mert egyrészt van egy fő történetszál, a „jelenhez” képes egy generációval korábbi időkről szóló memoár, másrészt a könyv (az emlékiratokkal párhuzamosan) bemutatja azt is, hogy a jelenkori szereplők hogy reagálnak az emlékiratokban megfogalmazottakra, miközben az is szóbakerül, hogy természetesen az emlékezet és az alkotás torzíthat is, úgyhogy esetleg „valójában” nem is pontosan úgy történtek a dolgok, ahogy a könyvben áll...

16. Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Esetleírások az egzisztenciális pszichoterápia világából. Szembenézés az öregedéssel, elmúlással, az élet elkerülhetetlen bizonytalanságával, ilyesmi – ezzel együtt a könyv jó humorral van megírva, kifejezetten élvezetes olvasmány.

17. Elias Wessén: De nordiska språken
Egy kis nyelvészeti szakirodalom. Az északi germán nyelvek története.

18. Martin Buber: Én és Te
Annak idején sokat hallottam erről a könyvről zengedezni. Egy kedves ismerősöm nemrég mesélte, hogy gyakran szemezget belőle idézeteket, viszont sosem olvasta el az elejétől a végéig. Egy kicsit azért is esett a választásom erre a könyvre, mert olyan kis lapos és rövid.
Viszont helyenként elég elvont filozófiai magasságokba emelkedik, úgyhogy nehezebb volt olvasni, mint amire számítottam. Azt mondanám, hogy talán úgy a negyedét értettem a könyvnek – viszont az, amit értettem belőle, az tetszett.

19. Jonas Jonasson: Analfabeten som kunde räkna
A százéves ember, aki kimászott az ablakon... minden bizonnyal odahaza is ismert könyv (és film), de talán a szerzőnek ez a könyve (Az analfabéta, aki tudott számolni) is megjelent magyarul. A főszereplő ezúttal nem egy idős svéd férfi, hanem egy fiatal afrikai nő, de egyébként nagyon-nagyon hasonlít a könyv Százéves emberre. Mintha ugyanazt olvasná az ember, csak ezúttal más szereplőkkel.

20. Martin Werlen: Hova jutnánk?
Egy svájci püspök, bencés (ex-)apát, könyve.
Véltlenül kerül hozzám, de örülök, hogy hozzám került. Érdekes, bátor kérdésfelvetések arról, hogy milyennek kellene lennie az egyháznak; hogy meg kellene térnünk abból, hogy eddig a nőkkel, a melegekkel, a bevándorlókkal bántunk. És hogy miként lehetne igazán felmutatni Jézust a világnak.

Ezek voltak tehát az (elejétől végéig) kiolvasott könyvek.
Ezen kívül pár Galaktika. Timothy M. Gallagher egy másik könyvét is olvasom apránként, a felén túl tartok, de azt nem fogom kiolvasni az év végéig. Meg volt még egy könyv, amibe belekezdtem, de nem olvastam végig.

Hát akkor ennyit a teljesítményolvasásról.
És akkor most már végre visszatérhetek ahhoz, hogy az élvezet kedvéért olvassak.

22 komment

2018.11.08. 16:50 α Ursae Minoris

Oh say, can you see...?

Címkék: képek rejtvény

Van az úgy, hogy (mindenki más számára...) nyilvánvaló dolgok csak jóval később esnek le a számomra, és őszintén rá tudok csodálkozni arra, ami igazából magától értetődő (kellene, hogy legyen).

Ilyen eset volt az, hogy csak viszonylag nemrég (és sok-sok évnyi lelkes fogyasztás) után jöttem rá, hogy a Nutella azért viseli ezt a nevet, mert mogyoróból (angolul: nut) készült.

Egy hasonló élményben volt részem most hétvégén is. Ügyeltem, így az időm jelentős részét a lenti szobámban töltöttem.
Annak a szobának a falát díszíti az „In Watermelon Sugar” címet viselő kép.
Ezt a festményt nagyjából két éve festette nekem egy kedves ismerősünk, annak idején még egy blogposztot is írtam róla.
(A blogposztban a jelek szerint nem szerepel az ismerősöm neve – talán ő maga kérte annak idején valamiért, hogy ne írjam le – úgyhogy most sem írom ide; aki ismeri, úgyis tudja, kiről van szó, másoknak meg úgysem mondana sokat egy keresztnév.)

Szóval két éve ott van a falon a kép, és nyilván nem nézek rá minden nap, de azért mégiscsak folyamatosan jelen van a lakásunkban.
A téma ugye adott, egy patak/folyó, ami életet visz a pusztába – nőnek körülötte a fák, és magában a patakban is nyüzsög az élet.

in_watermelon_sugar_1.jpg
Ez így rendben is van.
A kép – ahogy felfogtam – eléggé síkbeli és absztrakt.
Azt, hogy a folyó vize helyenként világosabb, másutt sötétebb, annak tudtam be, hogy talán a napfény esik máshogy egyes részekre, vagy még inkább valami víz alatti növényzet okozza az eltérést.
Ez nem igazán tetszett, meg úgy – őszintén szólva – magával a képpel kapcsolatban is ambivalens érzéseim voltak.

Aztán most ahogy az ügyeletem vége felé a képet bámultam, egyszerre csak összeállt a jelentése.
A sötétebb részek a vízben, ahogy mondani szokták „nem bug, hanem feature”, és egyszerre a kép is egy egészen új térbeliséggel állt előttem.
Most, hogy megláttam ezt az összefüggést, persze már képtelen vagyok „unsee it” (újra-nem-látni), sőt, egy kicsit fura is, hogy nem vettem eddig észre.
És így most már a kép is jobban tetszik.

Látjátok, értitek, hogy mire gondolok?

3 komment

2018.10.30. 09:52 α Ursae Minoris

Sokat akar a szarka...

Címkék: politika Svédország

Igazából nem akarok politizálni a blogomon, de a svéd politika újabb komikus fordulatai kapcsán nem tudom megállni, hogy ne meséljek egy kicsit a kormányalakítás történetéről.

Szeptember 9-én volt a választás, és noha pont az lett az eredmény, amit a közvéleménykutatások valószínűsítettek, a svéd politikusok mégis őszintének látszó megdöbbenéssel, és „Most aztán mi lesz?” értetlenséggel tekintettek a helyzetre.

Van egyrészt a bal blokk – eddig ők kormányoztak, a szocialisták és a zöldek alkották a kormányt, a kommunisták kívülről támogatták őket.
Van egy jobboldali blokk, a Szövetség – két konzervatív és két liberális jellegű párt alkotja.
Vannak aztán a Svéd Demokraták – ex-náci, mostanra inkább bevándorlásellenes-populista párt. A „szélsőjobb” megnevezés megtévesztő, szociális és gazdasági téren inkább bal-, mint jobboldaliak. Ők szinte bárkivel hajlandók lennének összefogni, aki szóba áll velük, de senki sem akar szóba állni velük.

Szóval a választási eredmény úgy nézett ki, hogy a baloldal kapott 144 mandátumot, a jobboldali Szövetség összesen 143-at. A Svéd Demokraták meg 62-t.

mandatumok_2018_1.png

Akkor most ki nyerte a választást, ki alakítson kormányt?
A baloldal azt mondja, hogy nekik több szavazatuk van, mint a jobboldalnak (már ha az SD-t nem számoljuk, de velük ugye nem akarnak számolni), úgyhogy akkor ők kormányoznának is tovább.
A jobboldal azt mondja, hogy nem úgy van az, az eddigi kormányban csak a szocik és a zöldek voltak benne – ha velük állítjuk szembe a Szövetséget, akkor a jobboldalnak van több szavazata, úgyhogy innentől ők akarnak kormányozni.

A szocialista miniszterelnök úgy döntött, hogy nem mond le (itt nem szűnik meg automatikusan a kormány mandátuma a választással).
Erre a jobboldal bizalmatlansági szavazást kezdeményezett, amit a baloldali miniszterelnök el is veszített, mivel a Szövetség és az SD is ellene szavazott – viszont kormányozhat tovább, amig meg nem választanak egy új miniszterelnököt.

Ez után a jobboldal még inkább azt mondta, hogy nekik kell kormányozni, hiszen lám, nem-szocialista többség van a parlamentben. Persze nem mintha ők a jövőben bármilyen szinten is együtt akarnának működni az SD-vel, vagy akár csak számítani a szavazataikra a későbbiekben.

Ezt követően a jobboldal vezetője kapott megbízást a parlament elnökétől, hogy OK, akkor szondázza a terepet, hogy képes lenne-e kormányt alakítani.
Kapott rá két hetet.
Ez alatt a két hét alatt rájött, hogy nem, mivel az SD-vel ugye nem akarnak együttműködni, a baloldal pártjai meg majd hülyék lesznek támogatni egy jobboldali kormányt, így viszont nincs többségük a parlamentben.
Ezért bejelentették, hogy a jobboldal mégsem tud kormányt alakítani.

Ezt követően a szocialista ügyvezető miniszterelnök kapott megbízást, hogy nézze meg, képes lenne-e ő újra kormányt alalkítani.
Az SD-vel ugye nem akarnak összefogni (pedig az SD kapható lenne erre is, csak álljon már végre velük szóba valaki). A jobboldali pártok sem akartak beszállni a szocialista vezetésű kormányba (pedig az ü.v. miniszterelnök nagyon szerette volna egyik-másik kisebb pártot átcsábítani magához).
Úgyhogy két hét után ő is bejelentette, hogy nem képes kormányt alakítani.

Lehetne még egy (német típusú) nagykoalíció, a szocialsiták és a legnagyobb jobboldali párt között (aminek egyébként még így sem lenne többsége, ahhoz legalább egy további párt kellene), de ezt a két nagy egyike sem akarja.

Hát itt tartunk most.
Mindenki szeretne kormányozni, de senki sem tud.

Úgyhogy a mai nap folyamán a parlament elnöke leülteti a pártok vezetőt különféle csoportokban (a lehetséges kormányfelállások szerint), és megpróbálja ráveni őket arra, hogy végre beszéljenek már egymással értelmesen.

Majd meglátjuk, mire jutnak...

5 komment

2018.10.12. 16:07 α Ursae Minoris

Találmányaim 2.

Címkék: kreativitás geocaching Jucus

Korábban már írtam a sajnálatos módon hamvába holt találmányaimról – időközben eszembe jutott, hogy van még a tarsolyomban pár további példa a kreativitásom dicséretes, ámde fölösleges megnyilvánulásaira.

1. Szellemes geoládák
Voltak mindenféle ötleteim, hogy hogy lehetne egy másféle, eredeti geocache-formát kitalálni. Ez nem hiábavaló próbálkozás, tényleg létezik pár újszerű, egyéni megoldás, és az efféléket igencsak díjazza is a geocaching-közösség.

– Ilyen ötletem volt például egy olyan láda, ami egy adott helyen ülő koldusra van bízva (Stockholmban nagyon divatba jöttek mostanában a román koldusok, és gyakran fix helyük van, egy-egy ember éveken keresztül ugyanott marad). Ennek a ládának az lett volna a neve, hogy „Kérjetek, és adatik” – és az lett volna benne a csavar, hogy így nekünk kellett volna kérni valamit (a ládát) egy koldustól, megfordítván ezzel a szerepeket. Valószínűleg könnyen lehetett volna találni együttműködő koldust is a feladatra, jó kis reklám (és várható plusz bevétel) lett volna a számára a sok érdeklődő geocachingelő. Sajnos rá kelett jönnöm, hogy a jelenlegi szabályzat nem engedi olyan láda kihelyezését, aminek az eléréséhez valakinek az aktív közreműködését kell kérni. A szabály megszületésénél régebben kihelyezett ládák viszont továbbra is működhetnek így, Budapesten is van egy olyan láda, amit egy kávézóban kell elkérni a pultnál.

– Gondoltam egy olyan geocache-re is, ami egy speciális félig-fényézékeny papír lenne, a lakásunk ablakának a belső oldalára ragasztva. A papír a normál fényre nem reagálna, de lézerrel lehetne rajta nyomot hagyni – és az elkötelezett geocachingelők ezen a módon tudnák ráírni a papírra a nevüket. Ezt az ötletet két okból is el kellett vetnem – egyrészt Jucus sem volt lelkes, hogy a lakásunk körül folyton fura alakok mászkáljanak, másrészt szakértők szerint korántsem biztos, hogy egyáltalán létezik ilyen, az elképzeléseimnek megfelelő papír.
Ennek az ötletnek lett aztán végül egy szelídített változata (ami meg is valósult): egy olyan láda, amiben papír helyett üveglapokra lehetett feljegyezni a találatot. Úgy képzeltem, hogy ehhez majd üvegre író filcet használnak felfedezők – páran így is tettek, de a többség egyszerűen kaviccsal karcolta bele a nevét az üveglapba.

– Aztán volt egy olyan ötletem, hogy valahol a falba (például a lakásunknál...) egy pendrive lenne beleépítve, hogy csak az USB-csatlakozó lógna ki a fal síkjából. A pendrive-on egy dokumentum lenne, a kessereknek egy magukkal hozott számítógépet kellene csatlakoztatni a fix pendrive-hoz, hogy a dokumentumot szerkeszthessék, és ilyen módon rögzítsék a találatot.
Ezt az ötletet egy idő után elvetettem: egyrészt arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy ezt elfogadnák, mint cache-t; de még inkább azért, mert alapvető számítógép-biztonsági szabály, hogy ne dugdossunk ismeretlen eredetű eszközöket az USB-bemenetünkre, úgyhogy nem akarnék elindítani valamit, ami ennek pont az ellenkezőjére bíztatná az embereket.

dead_drops.jpg
Évekkel azután, hogy elvetettem az ötletemet, véletlenül megtudtam, hogy márpedig igenis vannak ilyen kihelyezett pendrive-ok világszerte, méghozzá jellemzően pont úgy, befalazva, ahogy én azt kitaláltam. Nem a geocaching keretében, ez egy ettől függetlenül létező „játék” Dead drops néven, viszonylag sok kihelyezett eszközzel világszerte – Stockholmban és Budapesten is van belőlük. Itt megnézhetitek az oldalukat, a térképen is keresgélhettek.

2. Csőgörény
Tudom, hogy létezik egy ilyen fantáziadús nevű eszköz, de nem ismerem a működési elvét.
Ezért én kitaláltam, hogy ez szerintem úgy működhetne, hogy egy endoszkóp-szerű vékony, rugalmas eszközt levezetnek a csatornába, és átnyomják a duguláson, hogy a csomón túlra érjen az eszköz vége. Akkor aztán egy gombnyomásra három, visszahajló kampó ugrik elő az endoszkópból, és ekkor már csak vissza kell húzni az eszközt, és jön vele a trutyi is.
Szerintem ez egy működőképes ötlet.
Mindenesetre amíg én ezen fantáziáltam, Jucus közben egy rugalmas dróttal sikresen kitisztította a lefolyót.

3. Világító táska
A fekete táskám még feketébb belsejében néha nehéz megtalálni a fekete pénztárcámat és a fekete noteszemet. Ezen segítene, ha a táskámban belül felkapcsolható világítás lenne.
Ez annyire eszébe jutott már másnak is, hogy konkrétan kaphatóak is ilyen táskák.

 

4 komment

2018.09.09. 15:50 α Ursae Minoris

Kitalálós poszt: Hol jártunk?

Címkék: utazás képek geocaching

Amikor nyáron meglátogattuk Leát Koreában, az utazást összekötöttük az évenként (legalább) egyszer esedékes magyarországi látogatással is.
Ez már önmagában is egy nagyszabású út lett volna, de ezen felül közben tettünk még egy alapos kitérőt is, annak kedvéért, hogy újabb, eddig általam érintetlen „országokban” lehessen geocaching találatom.

Az alábbi képek mind ugyanott készültek.
Az utazás előtt szerettem volna még idehaza váltani a helyi pénzből (mivel tudtam, hogy ott nem nagyon fogadnak el bankkártyát), de Stockholmban még csak a létéről sem hallottak az itteni pénznemnek, nemhogy készletük lett volna belőle.
Így végül készpénz nélkül érkeztünk meg erre a helyre. Bankkártyával valóban nem tudtunk fizetni, de szerencsére a szomszédos „ország” pénzét is elfogadták tőlünk – ugyan a számunkra kicsit kedvezőtlen 1:1-es átváltási aránnyal.

Nos, vajon hol készültek ezek a képek?
wiehl_v.JPG

ji_ska.JPG

jezsuita_rom.JPG

kaszino.JPG

utcacska.JPG

 

5 komment

2018.08.31. 21:13 α Ursae Minoris

Tag mig. - Håll mig. - Smek mig sakta.

Címkék: halál svéd költészet

A minap olvastam Harriet Löwenhjelm történetét, és ráakadtam az utolsó versére is, amit a halála előtti napon írt, 31 éves korában.

Megindított ez a vers, úgyhogy most megosztom veletek.

Harriet egy jómódú stockholmi családba született a XIX. század végén – így egy kicsit szabadabb élete volt, mint sokaknak abban az időben. Festett és írt, és bár sem a család, sem mások nem értékelték különösebben az alkotásait, folytathatta tovább a művészi tevékenységét. Életében nem is kapott semmi elismerést, csak halála után adták ki a műveit.

27 éves korában TBC-vel szanatórumba került. A csendes, szabályozott környezetet nem Hans Castorp-i nyugalommal fogadta, hanem fiatalos lendülettel az orvosok idegeire ment, motorcsónakozott a tavon, mókusokra vadászott és hamis énekléssel szórakoztatta a többi pácienst, úgyhogy majdnem ki is hajították a szanatóriumból.

harriet_lowenhjelm.jpeg
A svéd eredetiben – mint láthatjátok – egyszerű, tiszta rímek vannak. A szavak is keresetlen, mindennapi szavak.
A fordításban a tartalmat igyekeztem hűen visszaadni, meg sem próbáltam rímeket alkotni – a mesterkélt megoldásaim csak rontottak volna a vers kifejező erején.

Tag mig. - Håll mig. - Smek mig sakta.
Famna mig varligt en liten stund.
Gråt ett grand - för så trista fakta.
Se mig med ömhet sova en blund.

Gå ej från mig. - Du vill ju stanna,
stanna tills själv jag måste gå?
Lägg din älskade hand på min panna.
Än en liten stund är vi två.

                    *

I natt skall jag dö. - Det flämtar en låga.
Det sitter en vän och håller min hand.
I natt skall jag dö. - Vem, vem skall jag fråga,
vart skall jag resa, till vilket land?
I natt skall jag dö. - Och hur skall jag våga?

                    *

I morgon finns det en ömkansvärd
och bittert hjälplös stackars kropp,
som bäres ut på sin sista färd
att slukas av jorden opp.

_________________________________________________


Fogj meg. – Tarts meg. – Lassan simogass.
Ölelj óvón egy kicsit.
Hullass egy könnyet – a szomorú tények fölött.
Nézz rám gyöngéden, míg alszom egy cseppet.

Ne menj el tőlem. Hiszen maradni akarsz,
maradni, míg én magam el nem megyek?
Tedd szerető kezed a homlokomra.
Egy kis ideig még ketten vagyunk.

*

Ma éjjel meghalok. – Egy láng pislákol.
Egy barát ül itt és fogja a kezem.
Ma éjjel meghalok. – Kit, kit kérdezzek,
hogy hova utazom, mely országba?
Ma éjjel meghalok. – És honnan lesz bátorságom?

*

Holnap itt lesz egy szánalomraméltó
és keserűen gyámoltalan szegény test,
amit kivisznek utolsó útjára
hogy elnyelje a föld.

1 komment

2018.08.30. 15:04 α Ursae Minoris

Svéd választás – egy másféle kampány

Címkék: politika képek Svédország

A korábbi posztom óta azért csak beindult valamelyest a svéd választási kampány.

Ahogy reggel a munkahelyemre tartok Huddingébe (egy kis kerülővel, hogy csökkentsem a másik korábbi posztomban említett beteggel való találkozás kockázatát), a szemembe öltik egy érdekes hirdetés.

Tartalmát illetően egy konyhai munkalapokat forgalmazó cég reklámjáról van szó, formáját tekintve viszont szellemes paródiája a választási plakátoknak.

sved_valasztas.jpg

Először is itt van maga a kihelyezés módja.
Svédországban jellemzően nem csak (én nem is elsősorban) a már meglévő plakáthelyekre kerülnek ki a választási hirdetések, hanem fákra, villanyoszlopokra felkötözhető (és később könnyen eltávolítahtó) funérlemezeken jelennek meg ezek a politikai reklámok – pont ilyenen, mint ebben az esetben is.
A hirdetés megszövegezése: „Jobb kőlap. Mindenkinek.” pontosan adja vissza a kampány szinvonalát. Éppen ilyen egy-két szavas, jobb egészségügyet, biztonságosabb Huddingét, mindent mindenkinek jellegű kampányokkal futnak a pártok hirdetései; érdekes módon (a magyar szokástól némiképp eltérően) kerülve az egymással való konfrontációt is.
Ezen a vonalon talán a Centrum Párt jutott legtovább, az „Előre” szóba összesűrített üzenetükkel.

Ezt a vonalat erősítik a a fenti plakáton olvasható „Legjobb ...”, „Előnyös gazdaság” és „Szabad választás” kifejezések is, megkoronázva mindezt a kék körben olvasható „Válassz jól!” szlogennel.

A helyzet egy kicsit mélyebb ismeretét feltételezi a kép humorának értékelése.

Az egyik napilap írt egy ironizáló (és mint később megállapítottam, helytálló) krónikát arról, hogy a pártok (oldaltól függetlenül) igyekeznek „kemény” képet mutatni magukról, a plakátokon jellemzően egy-egy vezető politikus látható, feltűrt ingujjal és karba tett kézzel...

2 komment

2018.08.09. 14:35 α Ursae Minoris

Ismét svéd választás

Címkék: politika Stockholm Pokémon

Érdekes, már négy év eltelt azóta, hogy legutóbb politikai témákhoz nyúltam a svéd választások kapcsán (itt meg itt meg itt).

Még érdekesebb a számomra – és ennek kapcsán jutott most eszembe posztot írni – hogy pontosan egy hónap múlva lesznek a választások, de szinte semmi nyomát sem látni a készülődésnek a városban.
Magyarországon jópár hónappal a választás előtt beindul a kampány.
Stockholmban csak néhány zöldpárti aktivistát láttam különösebb meggyőzodés nélkül röplapokat osztogatni (érthető is: megviselte őket a négy évnyi kormányzás, örülhetnek, ha egyáltalán újra bejutnak a parlamentbe).
Pedig elvileg „izgalmas” választás lesz, ami várhatóan a megszokottól eltérő erőviszonyokat fog hozni.

Egy érdekes történet ennek kapcsán:
A rendelőnk mellett ott van az önkormányzatnak a függő betegeket támogató egysége is, akikkel szorosan együttműködünk, hiszen javarészt ugyanazokat az embereket kezeljük. Így természetesen ismerjük egymást az ottani szociális munkásokkal is (mivel még csak pár hónapja vagyok Huddingében, nem annyira jól ismerem mindegyiket, de azért úgy látásból igen).
A minap, ahogy mentem hazafelé, az egyik (25 éves) szociális munkás csaj ott ült előttem a buszon és pokémonozott.
Persze rögtön megszólítottam, és elkezdtünk beszélgetni – először a pokémonokról, majd ezt a témát kimerítve kiderült az az igen izgalmas tény, hogy ő, a huddingei szocális munkájával párhozamosan, csak úgy mellékesen képviselő Stockholm megye önkormányzatában is. A most kövtekező választáson is indul, méghozzá listavezetőként.
A buszút végén pedig az is kiderült, hogy ott lakik tőlünk két megállóra.

Ezen egy kicsit elgondolkodtam.
A szocialisták ugyan igen távol állnak tőlem politikailag, de lehet, hogy ezúttal, legalábbis a megyei listán mégiscsak rájuk fogok szavazni – ha már munkában, pokémonban és lakóhelyben is ennyire közel áll hozzám a jelöltjük.

Persze lehet, hogy a rafinált politikus csaj előre eltervelten lebegtette meg előttem a pokémonokat, tudván, hogy mivel lehet engem megingatni...

hanna.jpg

8 komment

2018.08.03. 14:20 α Ursae Minoris

Szakálltalanság

Címkék: kaland Jucus Huddinge

Talán 28 éve lehet annak, hogy szakállat növesztettem.
Akkor történt ez, amikor beléptem a Nyolc Boldogság Közösségbe (amit ekkor még nem is így hívtak, hanem a sokkal izgalmasabb „Júda Oroszlánja és az Áldozati Bárány Közössége” néven futott), és láttam, hogy minden fiúnak szakálla van.
Ugyan nem mondták, hogy ez valami elvárás lenne, de gondoltam, hogy itt így illik kinézni, talán hogy ennek révén is jobban hasonlítsunk Jézushoz – úgyhogy én is megnövesztettem a szakállamat. Mondjuk praktikus is volt abban a kolostorban, hogy az egy szem fürdőszoba volt az egyik szűk keresztmetszet.

Volt aztán talán egy-két igen rövid próbálkozás arra, hogy levágjam, de ez többek között Jucus ellenállásába ütközött, mert szerinte szakáll nélkül úgy nézek ki, mint egy jóllakott napközis.

szakalltalan_marx_50.jpg

Úgyhogy a szakáll maradt (többek között megnehezítve egy búvárkodást Thaiföldön, lévén hogy így a légzőmaszkom pillanatok alatt megtelt vízzel).
A lányaim nem is láttak még engem szakáll nélkül.

Egy hete találkoztam Eszterrel, aki azt mondta, hogy vágjam le a szakállamat, mert anélkül tíz évvel fiatalabbnak néznék ki.
Ezeknek a bátorító szavaknak azonban valamelyes kesernyést ízt adott, hogy szerinte szakáll nélkül „csak” 48 évesnek látszanék. :-(
Mondjuk már akkor is elgondolkodhattam volna a szakáll öregítő hatásán, amikor pár éve Koreában egy csapat csivitelő fiatal lánnyal vacsoráztam, és azt mondták nekem viháncolva, elvileg kedves megjegyzésnek szánva, hogy úgy nézek ki, mint a Mikulás...

De a hiúság nem motivál, meg egyre inkább úgy érzem, hogy most már úgyis mindegy, hogy hogy nézek ki, akár az ázsiai lányok, akár bárki más szemében, úgyhogy a szakáll maradt.

Tegnap azonban volt egy kisebb kaland a rendelőben.
Ezt a Huddingét egyébként szeretem, kedves a személyzet, már épp akartam is róla áradozni, hogy ez mennyivel jobb, mint Liljeholmen.

Szóval tegnap felbukkant egy dühös beteg, aki azonnal találkozni akart az orvosával (nem pedig négy nappal később, amikorra időpontja volt foglalva), hogy kaphasson egy táppénzes papírt.
Feldühödötten rugdosta a rendelő ajtaját, felborította a bicikliállványt, effélék, ami már a többi beteg számára is kezdett kellemetlenné válni.
Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ketten kimegyünk hozzá – a beteg tényleges kezelőorvosa, a rendelőnkben gyakorlatozó rezidens, aki egy pici, törékény, ázsiai lány (érdekes, már megint ezek az ázsiai lányok...), aki egyébként igazából norvég, ráadásul még magyarul is beszél; meg én, mint a tekintélyes főorvos.
Amiből aztán az lett, hogy a beteg egyre dühösebb lett, majd fenyegetően megindult az aranyos kis rezidensem felé, én meg közéjük álltam, hogy védjem a kollégámat. Erre a beteg jól ellökött, úgyhogy hanyattestem, beverve a fejemet a betonba.
Hát ennyit a főorvosi tekintélyről.

Külön pech egyébként, hogy pont ezen a héten ment nyugdíjba a rendelőnkből az az alaposan megtermett, kisportolt, a kopasz feje búbjától a lábszáráig tetovált ápoló, akinek a puszta jelenléte is bizonyára egészen más irányba terelte volna a történetet.

Szóval az incidens után rendőrségi feljelentést tettünk (amit többek között az is megkönnyített, hogy a szemközti ablakból a segítőkész szociális munkások gondosan felvettek mindent a mobiljukkal).
Viszont ezt követően annyiból azért nyugtalan lettem, hogy most már vélhetőleg tényleg dühös lesz rám a fickó, és nem lenne szerencsés, ha valamikor összefutnánk a rendelő előtti parkban, márpedig arra visz az utam minden nap a munkába jövet-menet, vagy éppen ebédidőben a pizzéria felé.
Úgyhogy arra jutottam, hogy megváltozott külsővel talán kisebb a veszélye, hogy felismer a beteg.

Szóval most levágtam a szakállamat, és többen azt mondják, hogy jól nézek ki így, fiatalabbnak tűnök szakáll nélkül.

Jucus szerint pedig úgy nézek ki így, ment egy jóllakott napközis.

10 komment

2018.06.14. 00:01 α Ursae Minoris

Kalandok

Címkék: kaland Gandalf

kalandok.jpg

6 komment

2018.06.02. 03:55 α Ursae Minoris

Lea Koreában 3. – Daejeon

Címkék: szobrászat Korea Lea

Eljöttünk meglátogatni Leát.
Mi magunk Szöulban foglaltunk szállást, de már az első napon (még kicsit kábán az időeltolódástól) elutaztunk Daejeon-ba, hogy találkozzunk vele.

lea.jpgOdafelé a vonaton (a magyar szokásokhoz hasonlóan) mindenki evett. Nálam is volt egy háromszög. Fogalmam sincs, minek hívják amúgy ezt az ételt (Lea közbevetése: kimbap), ízesített rizs van afféle szendvicsként háromszög alakúva gyúrva, és műanyagba csomagolva. Feltéptem a csomagolást, és megettem a rízs-szendvicsemet. A mellettem ülő fiatal nő a telefonjába merült. Körülbelül egy fél óra múlva (vélhetőleg ennyi időbe telett neki a megfelelő anyag megtalálása) megütögette a vállamat (a jelek szerint egy szót sem tudott angolul), és a telefonja képernyőjére mutatott, ahol egy kis videoklip mutatta a háromszög helyes kinyitásának a módját: van rajta egy csík, azt kell először felszakítani, és akkor a sarkokat már simán le lehet hámozni.
Kedvesen rámosolyogva biccentettem köszönetképpen – a nyelvi korlátok miatt további kommunikációra nem került sor.



Daejeon-ba érkezve meglátogattuk Leát, megnéztük vele magát az egyetemet (van pár érdekes épület) majd mivel neki órái voltak, mi addig megebédeltünk a menzán kicsit kilógtunk a sorból), aztán elmentünk a környéken sétálni – és persze geocachingelni. Daejeon nem egy elsődleges turistacélpont, de azért láttunk egy bájos parkot, érdekes szobrokat. Különösen tetszett az, ahol a szobor címe ad egy érdekes további csavart az alkotásnak, feltéve ha a szemlélő ért angolul és franciául is (ami azért nem annyira magától értetődő Koreában).

csokolade_haz.jpgEgy tábla csoki

 

kaist1.jpgAz egyetem egyik parkjának egy részlete

 

la_vierge.jpgSliced image ’La Vierge et l’Enfant’

 

park.jpgegy közeli park, egy goecache közelében

 

mona_lisa_1.jpgRemake projekt No. 2 Mona-Lisa

 

madardal.jpgMadárdal

7 komment

2018.05.28. 09:48 α Ursae Minoris

A Tanítvány

Címkék: novella vallás

A Császárnő uralkodásának tizenhetedik éve volt, a száraz évszak elején jártunk.
A város keleti kapuja közelében árultam a gyümölcsöket – ami most tökéletes helynek bizonyult, mert ezen a kapun keresztül kellett érkeznie a Prófétának.
Az utóbbi holdhónapok során az egész Birodalom az ő nagyszerű lelkesítő beszédeitől volt hangos, és ezen a napon végre hozzánk is ellátogatott.
Belépett a kapun, szorosan a nyomában a hat tanítványa, kicsit távolabbról pedig a rajongók és érdeklődők követték, még távolabb pedig a gyermekek és a koldusok nyüzsögtek.

csontvary_2.jpg
Ahogy elhaladt előttem az úton, a Próféta hozzám fordult, és így szólt:
– Mit adsz nekem ingyen, anélkül hogy fizetséget várnál?
Így feleltem:
– Bármit, mester. Tápláló a füge, zamatos a szőlő, a citrus oltja szomjadat. Válassz, és vidd el, amit szeretnél.
– Szavadon foglak, és téged magadat választalak. Elviszlek magammal: gyere, légy a tanítványom.

Örömmel követtem a Prófétát. Szerény kis vállalkozásomat ott helyben átadtam a segédemnek (17 éves, talpraesett fiú, jól fog boldogulni), és innentől kezdve én is a mesterrel tartottam.
Bejártuk a Birodalmat. Mindenfelé örömmel fogadták a Próféta tanítását az alkotóról, akit nem lehet névvel leírni. Egy idő után már mi, a hét tanítvány is jártuk a falvakat, hirdetve a parasztoknak a névtelen teremtő parancsait a jóságról és a szeretetről.
Látszólag mindenütt érdeklődéssel fogadták a szavainkat, de ahogy teltek az évek, azt éreztem, hogy a Birodalom lakói csak nem lettek jobbak – továbbra is ugyanolyan iszákosok, hirtelen haragúak, paráznák és tolvajok voltak, mint amikor elkezdtük a tanítást. Azt mondtam egyszer a Prófétának:
– Mester, a szavaid szépen csengenek, és örömmel hallgatja őket a nép, de vajmi kevés foganatjuk van. Lásd más környező népek prófétáit, nagyszerű dolgokat visznek végbe: halottakat támasztanak fel, tűzparipán vágtatnak az égbe, démoncsapattal építtetnek kristálypalotát, vagy ezernyi asszonyt tesznek boldoggá minden éjszaka. Te azonban nem teszel csodákat, és így szavaid nem fognak megragadni az emberek szívében. Hol vannak a gyógyulások, a jelek?
– Kedves Hetedik Tanítvány, jeleket kívász? Az ember még gyenge, de a hatalom az ember kezébe adatott. Ha a szívét a néven nem nevezetthez fordítja, bizony, képes lenne gyógyítani, vigaszt nyújtani és békét teremteni a világban. Ezt kell megtanulnia az embereknek, mi pedig ezért tanítunk. Ha megértik, megszületnek a jelek. Aki viszont értetlen, azt a mézzé váló patakok sem tennék értelmesebbé; az ostoba korsójában pedig a szentelt víz is méreggé válik.

Efféle beszélgetéseink voltak a Prófétával, amikor egyszer, a télközép hetében, így szólt hozzám:
– Jól van, Hetedik Tanítvány, úgy lesz, amint akarod. Ha majd már nem leszek többé veltek, menj föl a hegyekbe, lakj a szikla üregében hét éven keresztül, idd a patak vizét, és edd a fák gyümölcsét, és ne szólj senkihez. Hét év elteltével csodatévő hatalmat kapsz. Bármit kérsz a néven nem nevezettől az én nevemben, az megtörténik. Jól vigyázz!

Nem tudtam, mit ért az alatt, hogy „nem lesz többé velünk” – igen fiatal volt még ahhoz, hogy meghaljon, de nem mertem megkérdezni.
Harmadnapon barbár törzsek hajói kötöttek ki a partjainknál. Rettegett, hatalmas nép fiai, országok pusztítói.
Tudtuk, hogy nem kerülhetjük el városunk kirablását.
A Próféta azonban odasietett a kikötőbe, odaállt a barbár vezér elé, és így szólt:
– Miért jöttél, Hegyek Megrengetője, mit akarsz innen elvinni? Aranyat és színes köveket, hogy a kicstáradba rejtsd? A város zsenge szüzeit, hogy rabszolgává tedd őket? De hiszen vannak már kincseid, a háremedben pedig már most is számos rabnő vár rád! Amit innen elvinnél, az több lenne, de nem más, mint amid már úgyis megvan. Cserét ajnálok neked, Félelmetes Vezér! Kíméld meg a várost, és vigyél el engem. Próféta, tanító, a kifürkészhetetlen titkok ismerője nem lakik még a pusztáidban. Ha engem viszel zsákmányként, olyan kincset nyer a birodalmad, amilyennel eddig még nem találkozott.

Őszinte meglepetésemre a barbár vezér belement a cserébe, és a várost érintetlenül hagyva elhajózott, elvitte magával a Prófétát.
Nagy volt az öröm a gazdák, az aranyművesek, a tehetős polgárok és a szűzlányok körében. Az egész város három napig ünnepelt. A Prófétát meg sokáig dicsérték az önfeláldozásáért, de úgy láttam, hogy a tanítása kezd feledésbe merülni.
Úgy tettem hát, ahogy az rámbízatott: felköltöztem a hegyekbe, az elhagyatott barlangba, bogyókon és friss vízen éltem.
Senki sem jött felém, és ezt nem is bántam.
Éjjel-nappal (de jobbára inkább nappal) a név nelkülit szólítottam azokkal az imákkal, amiket megtanultam a tanítványként töltött évek során.

Hét év után egy vándor tévedt arra, és mivel már letelt a némaságom ideje, szóba elegyedtünk. Mesélt nekem a beteg, nyomorék kislányáról. Így szóltam hát:
– Imádkozom az alkotónkhoz, a Próféta nevében, hogy a kislányod újra egészséges legyen.
Nem nagyon hitt nekem a vándor, de egy fél holdciklus múlva visszatért, és ujjongva mesélte, hogy a kislány teljesen egészséges lett. Hálából ajándékokat akart nálam hagyni, de azt mondtam, ne adjon nekem semmit – bogyókon és vízen élve nincs szükségem semmire – hanem menjen vissza a városba, gyújtson egy gyertyát a szentélyben, a nekem szánt ajándékot meg ossza szét a koldusok között.

Néhány holdhónap után már híre ment a dolognak, és szinte minden második nap jött valaki, hogy gyerekének, feleségének vagy idős édesapjának a gyógyulását kérje.

Jött aztán egy idősödő kovácsmester is, aki igencsak nehezen tudta előadni a kérését, hogy azt szeretné, hogy a megfáradt férfiassága támadjon új életre.
Jött egy ifjú szerelmes, akit a kiválasztott hölgy nem méltatott figyelemre – a lány rajongásának kieszközlését kérte tőlem.

Biztos jöttek volna még többen, még apróbb kérésekkel is, de a barlang messze volt a várostól, egy napi járóföldnyire (aki idejött, annak az erdőben kellett éjszakázni), és a hegyen sem volt könnyű feljutni, jókora szakaszon komoly mászást igényelt az út.
Mindenkinek megígértem, hogy imádkozom a néven nem nevezhetőhöz, a Próféta nevében (amit a látogatók távozása után hűségesen meg is tettem), és mindenkitől csak azt kértem, hogy gyújtson egy gyertyát a szentélyben, és adjon alamizsnát a koldusoknak.
Amennyire a hozzám érkezők elbeszéléseiből meg tudtam állapítani, a kért gyógyulások, szerelmi fellángolások, bőséges aratások rendre meg is történtek a kéréseimnek megfelelően. A szentélyben is lobogtak a gyertyák a hírek szerint. A szegények támogatását illetően már nem voltak ugyanennyire egyértelműek a beszámolók, de az aktuális vendégeim mindig buzgón fogadkoztak, hogy ők márpedig tényleg bőkezű adományt fognak adni annak, aki a legjobban rászorul.

Egy csillagtalan téli éjszakán érkezett hozzám Oroszlán Fia, a hadvezér, két segédje társaságában.
Elmondta, hogy az Őrült Király seregei északról betörtek a Birodalomba, és már a fővárost fenyegetik. Az én imáimat kéri, hogy le tudja győzni az ellenséget, és visszafoglalhassa seregeivel az elesett határvárosokat.
Biztosítottam az imáimról, és a szokásos intéssel útnak indítottam.
Oroszlán Fia azon kevesek egyikének bizonult, akik vissza is tértek hozzám.
Tavasz vége volt, amikor megérkezett. Igen hálás volt a győzelemért. A társaságában volt egy féllábú, félszemű öregember (szegénynek nem lehetett könnyű az út a hegyre), akit a vezér azért hozott magával, hogy az öreg elmesélhesse, milyen nagylelkű volt Oroszlán Fia hozzá, a koldushoz: egy kunyhót vett neki a város szélén, és húsz aranyat is hagyott nála.
A hadvezér ezután elmondta, hogy a Birodalom egyelőre megmenekült ugyan a külső veszélytől, de az Őrült Király támadására csakis árulás miatt kerülhetett sor, és a cselszövők még közöttünk vannak. Segítsek hát neki, hogy megtalálja, és megbüntesse mindazokat a Birodalomban, akiket csak kell.
Biztosítottam őt az imáimról.
Nagyon ragaszkodott hozzá, hogy hálából itt hagyja nálam a szárnysegédjét, aki segítene nekem napközben, felhozná a vizet a patakból, összegyújtené az ágakat és effélék – nagyon határozottan kellett tiltakoznom (a Próféta utasításaira hivatkozva, és az ima esetleges sikertelenségének veszélyére is célozva), mire végül beletörődött a visszautasításomba.

Ezt követően még egyszer-kétszer járt nálam, újabb csatákban kérve a segítségemet, a Birodalom egységének és általános jólétének érdekében.
Ekkoriban kezdett feltűnni, hogy az egyéb látogatóim eléggé elmaradtak. Sőt, konkrétan senki sem jön már hozzám a bátor vezéren kívül.

Egyszer éjjel, az álmomból riasztott fel egy koszos, sáros, tépett férfi.
Elmondta, hogy a bokrok alatt kúszva, patakok medrében bújva, fák koronáin mászva jutott el hozzám egy hét napon át tartó veszélyes út során – mert Oroszlán Fia őröket állíttatott mindenhová a környéken, hogy senki más ne jöhessen el hozzám. Sok aggódó szülő, sok elkeseredett hírvivő fizetett már az életével, csupán mert hozzám tartott.
A korábbi hadvezér ugyanis a segítségemmel megnyert csaták révén letaszította a trónról és kivégeztette a Császárnőt, és most ő maga ült a trónra, kegyetlen, véres uralma alá hajtva a Birodalmat, leigázva még a Szigeteket és az Örült Király országát is.
Kivégeztet mindenkit, aki ellenszegül neki, vagy akárcsak egy jó szót mer ejteni a Császárnő uralmáról.
Nyilván nem akarta hát a trónbitorló, hogy mindez a tudomásomra jusson.

Elborzasztottak a hallottak, és feltámadt bennem a lelkifurdalás. Mindez valahol az én bűnöm is. Ha nem is lehet mindezt jóvátenni, de szerettem volna valamit cselekedni, már csak dühből és a tehetetlenségérzésemből is kifolyólag.
Az öreg elmondta, hogy az üldöztetések ellenére vannak még kitartó hívei a Császárnőnek, és szerveződik az Ellenállás a trónbitorló császár elűzésére.
Biztosítottam szegény üldözöttet, hogy imádkozom az Ellenállás sikeréért. Rögtön vissza is húzódtam a barlangomba, és elővettem az imaláncomat.
Hét nap és hét éjjel imádkoztam, étel, ital és pihenés nélkül.

Amikor kijöttem a barlangból, füstöt láttam több irányból is, nagyjából arrafelé, ahol a környékbeli városokat sejtettem.

Eddig soha nem kértem effélét, de most arra kértem a név nélkülit (a Próféta nevében), hogy engedje látnom, mi zajlik a Birodalomban.
Hirtelen szörnyű látomásban lett részem.
Emberek, egyszerű parasztok, korábbi barátok vágják el egymás torkát, a Császár vagy a Császárnő nevét kiáltva. Kisgyermekeket ölnek meg, házakat, egész falvakat gyújtanak fel, „Árulók!” felkiáltással, a menekülőket nyílzápor fogadja. Sehol, senkinek sincs már nyugalma az egész Birodalomban, de a szomszédos országokban sem.

Felkiáltottam:
– Névtelen! Nem tudom, hogy képes vagy-e efféle csodára, visszafordítani az idő patakját, eltörölni azt, ami megtörtént. De ha képes vagy erre is, a te névtelen hatalmaddal, akkor hát most kérlek téged, a Próféta nevében, hogy változtasd meg a múltat, add, hogy mindez meg nem történt légyen!

A Császárnő uralkodásának tizenhetedik éve volt, a száraz évszak elején jártunk.
A város keleti kapuja közelében árultam a gyümölcsöket – ami most tökéletes helynek bizonyult, mert ezen a kapun keresztül kellett érkeznie a Prófétának.
Belépett a kapun, szorosan a nyomában a hat tanítványa, kicsit távolabbról pedig a rajongók és érdeklődők követték, még távolabb pedig a gyermekek és a koldusok nyüzsögtek.
Ahogy elhaladt előttem az úton, a Próféta rám nézett, gúnyos mosolyt vetett rám, és továbbment.

csontvary_tanito.jpg

7 komment

2018.05.09. 15:48 α Ursae Minoris

Tavasz Huddingében

Címkék: tavasz remény Huddinge

Egy korábbi posztomban láthattátok, hogy nézett ki a kilátás az ablakomból egy szűk hónappal ezelőtt.

Azóta megérkezett Huddingébe a tavasz (mit tavasz, a nyár!), amit szépen illusztrál az is, hogy odakinn már levél van a fákon, a cseresznyefa virázik, a szobámban pedig a cserepes növény vad burjánzásba kezdett.

huddinge_tavasz.jpgA szép idő engem is a szabadba hívogat, újra aktívabb vagyok a geocaching terén, keresztül-kasul utazgatok a megyében, mostanában elsosorban „régi” ládákat (2001, 2002...) keresgélve.

A huddingei rendelő fiatal doktornőit is elhívtam geocachingelni, ők is nagyon lelkesek voltak.

Szóval itt a jó idő, visszatér az élet! :-)

1 komment

2018.05.05. 11:55 α Ursae Minoris

Lea Koreában 2. – Spiritualitás

Címkék: buddhizmus Korea Lea

Annak idején jól beharangoztam, hogy Lea elmegy Koreába tanulni, de aztán nem igazán folytattam a történetet.
Pedig most már pár hónapja kinn van. A változatosság kedvéért ő nem Szöulban, hanem egy Daejeon (magyar átírással Tedzson, de én nem szeretem a magyar átírást) nevű városban, ott pedig a Kaist nevű egyetemen tanul.flag_of_daejeon_south_korea.pngFőleg a többi (szintén európai) cserediákkal lóg, érdekes utazásokat, programokat szerveznek maguknak.
Elutaztak együtt Tajvanra is, Koreában meg részt vettek egy „temple stay” programon.
Ez utóbbi úgy néz ki, hogy az ember eltölthet két napot, egy éjszakát egy buddhista kolostorban, részt vehet a mindennapokban, hajnali 3.30-as ébresztővel, meditációval, egyszerű fizikai munkával. Ez nekem mind kedvemre való lenne (a munkát leszámítva), kicsit sajnáltam is, hogy az eddigi koreai útjaink során nem kerítettünk rá sort.

Most Lea eljutott egy ilyen programra is.

Az első mellékelt kép Tajpej repülőterén az imaszobákat mutatja.
Nekem nagyon tetszenek. :-)
tajpej_imaszobak_20.jpg

A következő két kép pedig a temple stay programról van. A kolostor illetve a kalandvágyó fiatalok láthatóak a képeken.temple_stay_lea_1.jpg

temple_stay_lea_20.jpg

2 komment

2018.04.28. 08:43 α Ursae Minoris

Találmányaim

Címkék: kreativitás

Előfordul, hogy kitalálok valamit, netán még el is mesélem másoknak, hogy milyen jó ötletem van, de nem teszek semmit a megvalósításáért. Később pedig látom, hogy valahol, valaki más (is) kitalálta, feltalálta a dolgot, és meg is valósította. Ez kicsit bosszantó tud lenni.
Most leírom pár találmányomat, hogy legalább nyoma legyen a kreativitásomnak.

* Citromos kenyér. Ez még egész kisgyerek-koromhoz kötődik. Arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű dolog, amikor valaki kitalál egy új, saját ételt. A magam, erősen korlátozott akkori lehetőségei közepette meg is alkottam egy korábban sosem létezett fogást, a citromos kenyeret. Ez úgy készül, hogy egy szelet kenyérre citromot csavarunk, és így fogyasztjuk.
Nagyobb átütő sikere nem lett, én magam is leálltam a fogyasztásával egy idő után.

* Mustáros palacsinta. Ez a másik gasztronómiai újításom már nagyobb sikert ért el, a találmányaim közül az egyetlen, ami megvalósult és használatban van. Úgy húsz éve, még Esztergomban találtam ki, hogy a palacsintát mustárral is lehet tölteni. A barátaink eleinte furcsán néztek rám, de aztán ők is kipróbálták, és később, ha áthívtak minket palacsintázni, akkor a lekvárok, a kakaópor és a Nutella mellé a mustár is teljes természetességgel felkerült az asztalra. Én pedig épp tegnap is mustáros palacsintát ettem vacsorára.

* Cipőszárító. Van az úgy, hogy egy különösen undok esős időben akárhogy is küzd a szegény cípő, a végén már belül is valamennyire nedves lesz. És noha aztán egész éjjel ott áll az előszobában, másnap reggel azt tapasztalja az ember, hogy még mindig nyirkos a cipő belseje, így pedig nem kellemes belebújni. Erre jó a cipőszárító szekrény. Egy kb. fél méter élhosszúságú kocka, üveges ajtóval. Olyasmi mint egy borhűtő, csak kisebb, és nem hűt, hanem fűt. Nagyjából 40 fok lenne odabenn, légcserélővel, beszívja kintről a száraz levegőt, kifújja a páradúsabb levegőt. Reggel száraz és meleg cipőt vehetünk fel.
Nagy csalódásomra fél évvel az ötletem megszületése után megláttam egy műszaki boltban egy cipőszárítót. Igaz, a koncepció kicsit más volt, ott nem a cipőt kell a készülékbe rakni, hanem a szárító-melegítőt a cipő belsejébe.

ciposzarito.jpg

* Szobamedence. Hegynek fölfelé úszni. Az egész úszómedence nem több, mint 3 méter, de a víz gondosan szabályozott áramlása pontosan megegyezik az úszásunk sebességével. Így akármennyit úszhatunk, közben mégis egy helyben maradva.
Jucus azt mondja, hogy ez is létezik már. :-(

* Hire a Hungarian. Magyarországra érkező turisták bérelhetnek fel egy magyart (praktikusan ráérő egyetemistát, de lehetőleg minél szélesebb kínálattal kell jelentkezni) kísérőnek. A megadott érdeklődési körhöz passzoló magyar elkíséri a turistát a romkocsmába, múzeumba, sporteseményre, geocachingelni, kellő helyismeret és személyes tapasztalat birtokában. Feláras bónusz-szolgáltatás a magyar politikai helyzet megvitatása. Itt rögtön felmerülne az esetleges szexuális szolgáltatások kérdése is (girlfriend experience). Elvileg ez is beleférhetne, de erre már amúgy is bőven vannak vállalkozók. A mi szolgáltatásunk lényege pont az lenne, hogy minden egyéb aktivitáshoz lehetne társat bérelni.
Pár évvel az ötletem megszületése után olvastam, hogy Koreában elindítottak egy hasonló szolgáltatást, „Oh, my oppa!” néven. Érdekes módon (ahogy a szolgáltatás neve is mutatja), itt kifejezetten fiúkat lehet bérelni...

* Hőszabályozó ruha. Úgy utálom, hogy reggel hideg van, kell a nagykabát, napközbenre viszont olyan meleg lesz, hogy nemhogy kabát, de a pulóver sem kell már. Én meg hurcolhatom a plucsit a táskámban, a kabátot meg a kezemben, mint egy hülye. Különösen kényelmetlen egy egész napos gyalogos geocaching túra alatt. A megoldás az lenne, hogy egyetlen, testhez tapadó ruhadarab lenne rajtam, ami saját fűtéssel, hőszabályozással gondoskodik arról, hogy a ruha belsejében egyenletes hőmérséklet legyen.
Úgy képzelem, hogy ilyen ruha már létezik is, mondjuk űrhajósok számára, csak ezt valamiért nem tették elérhetővé a köznép számára.

4 komment

2018.04.22. 09:17 α Ursae Minoris

Konstruktív álom

Címkék: politika álmok ADHD

EU-s vezetőket győztem meg egy projektről.
A meggyőzés nagyon könnyen ment, egyetértettek velem, és vita nélkül elfogadták a javaslataimat, az egyetlen kérdés csak az volt, hogy dönthetnek-e erről saját hatáskörben, vagy szükség van-e valamelyik országban népszavazás kiírására. Kiderült, hogy erre nincs szükség, a jelenlévők jogosultak a döntés meghozatalára.

A terv az volt, hogy egy bentlakásos iskolát kellene létrehozni ADHD-s és Aspregeres gyerekeknek. Az iskola az egész EU-t szolgálná, a tanárok az EU-tól kapnák a „nyugati” szintű fizetésüket. Ezért azt javasoltam, hogy legyen az iskola Kelet-Európában, mert így a nyugati fizetés vásárlóerőben különösen sokat ér, és így könnyű lesz tanárokat találni az iskolába. Először Lengyelországra gondoltam, de aztán arra gondoltam, legyen melegebb és vonzóbb helyen. Bulgáriában, vagy még inkább Magyarországon, a Balaton partján.
Ez azért is lenne jó, mert ott idényen kívül eléggé meghal az élet, a környékbeliek is örülnének, hogy van egy kis mozgás, egy állandó intézmény a közelben éven át.
Ráadásul nyáron, amikor nincs tanítás, az iskola épületét ki lehetne adni turistáknak, amivel még egy kis plusz bevételre is szert tenne az intézmény.

Ez a terv felébredés után is egy teljesen jó, megvalósítandó ötletnek tűnik.
Az egyetlen gond, hogy az EU-s vezetők meggyőzése valószínűleg nem menne olyan könnyen, mint az álomban...

sheldon.jpg

10 komment

2018.04.12. 14:27 α Ursae Minoris

Egy új nap hajnala

Címkék: élet munka

Vegyes érzések maradtak bennem a tegnapi posztom után.
Egyrészt jól esett sokak támogató visszajelzése (bár még jobban esett volna, ha a „Milyen hülyék ezek a svédek” helyett a „De mi szeretünk téged, Oszkár!” lett volna az elsődleges  fókusz), másrészt az is jogos észrevétel volt, hogy magam is tehetek a dologról, én magam hangsúlyoztam azt a rendelőben, hogy hamarosan talán vissza is térek, nem kell engem búcsúztatni.

Aztán meg meg utólag belegondolva bánom a posztot belengő önsajnáltatást is.

Éjjel rosszul aludtam, és a hajnal előtti, a svédek által a „farkasok órájának” nevezett időben (amikor különösen nagy a sötétség ereje) végképp elkapott a csüggedés.

De ezután egy szép, napos hajnalra ébredtem, a szívemben is lelkesedéssel és tettvággyal.

Nem embereknek dolgozom és emberektől várok jutalmat, hanem Istennek dolgozom, anélkül hogy jutalmat várnék érte Istentől.
(Ez annyira fennkölten hangzik, hogy joggal kételkedhettek benne, hogy ez tényleg így van-e; amire azt válaszolnám, hogy igazatok van, de legalábbis erre törekszem.)

Liljeholmen immár a tegnap, köddé vész, mint az éjjeli álmok.
Mától új kalandok várnak rám Huddingében.
(Jó, már hónapok óta járok Huddingébe heti egy-két alkalommal, de mától teljesen ott tudok lenni, nemcsak tűzoltásra, hanem hosszútávú tervezésre is lesz lehetőségem. És OK, nem olyan igazán nagy kalandok várnak rám itt sem, csak amolyan rám méretezett kalandok.)

Alapvetően kedves, jóindulatú személyzet vár rám (köztük három fiatal doktornő), akik örülnek az új főorvosnak; lehetőségem lesz arra, hogy befolyásoljam a rendelő munkájának további irányát.
A korábbi helyen nem nagyon ültem ki a nővérekkel kávézgatni, mert igencsak untattak a hosszú beszélgetések a semmiről – másrészt ha nem veszek részt abban, amit a svédek a „szociális élet” fogalma alatt értenek, akkor nem csoda, hogy kivülálló maradok. Ha akarom, itt most majd játszhatom máshogy a játékot.

Ma reggel elcipeltem (busszal) a virágaimat is az új rendelőmbe, úgyhogy ezzel hivatalosan is magamévá tettem a helyet.
A virágaimon kívül még egy érdekes képet megosztok veletek a rendelőről. Az alsó szinten helyezkedik el ez a kapcsolószekrény.
Nehezen tudom eldönteni, hogy ez tényleg egy használatban lévő dolog-e (ha igen, akkor a rejtélyes feliratokból következtetve innen irányíthatják a környező háztömbök vízellátását és talán a szellőzését is), vagy inkább csak valami ipartörténéti érdekességként borítják ezek a kapcsolók és mérők az egész falat.

viragok.jpg

kapcsolok.jpg

5 komment

2018.04.11. 19:13 α Ursae Minoris

Egy kicsit szomorkás

Címkék: élet munka depresszió

Ma volt az utolsó napom a liljeholmeni rendelőben.

A főnővér két napja megkérdezte, hogy akarok-e tortát, búcsúztatást.
Az már eleve beszédes volt, hogy ez így egyáltalán felmerült. Annak idején, ha egy-egy nővér elment tőlünk, akkor hetekkel korábban elkezdtünk már gyűjteni ajándékra, és ha egy pár hónapig nálunk dolgozó rezidens fejezte be nálunk a munkát, akkor volt szokás egy egyszerűbb (közpénzből vett) tortával búcsúzni.

A magam részéről nem vagyok nagy rajongója az ünneplésnek, így azt válaszoltam (a valóságnak megfelelően), hogy nem kell búcsúztatás, különben is lehet, hogy pár hónap múlva visszatérek ide (ha megvalósul a rendelő őszre tervezett bővítése).

Nos, hát így is lett: valóban nem volt semmi búcsúztatás, de még annyi búcsúzás sem, mint amikor valaki elmegy szabadságra. Volt, aki elköszönt tőlem a munkából hazamenet, volt aki nem.
Roger volt az, aki adott egy kisebb ajándékot, egy Indonéziából származó dobozt – ő egyrészt rendes ember, másrészt joggal lehet nekem hálás, mert sokszor támogattam őt és a szexfüggő-projektjét, amit a klinika felsőbb vezetése néha szkeptikusan figyelt.

Noha én magam mondtam, hogy nem kell búcsúztatás, mégis rosszul esik, hogy ezt ennyire szó szerint vették – mégiscsak 12 éve, a rendelő alapításától dolgozom itt, eleinte mint a rendelő egyetlen orvosa, később, mint vezető főorvosa, többé-kevésbé én alakítottam ki irányt, hogy miként dolgozzunk.

Szóval legalábbis antiklimax.

A (szintén magyar) utódom a rendelőben velem volt ma, hogy átadjak neki mindent. Ő így fogalmazott a fentiek kapcsán: Ezek köcsögök.
Én pedig ezt fogalmaztam meg magamban: Újra rá kell jönnöm, hogy jóval kevésbé vagyok fontos másoknak, mint gondolom.

anticlimax.png

6 komment