Az ünnepek alatt részben szabadságon voltam, így lehetőségünk nyílt – többek között – filmeket nézni.
Lars von Trier (a zseniális dán rendező) legújabb filmjét néztük meg.
A Melancholia – némi jóindulattal – science-fictionnek is minősíthető, mert a cselekményben jelentős szerepet játszik egy bolygó (film címe egyben a bolygó nevét rejti – meg persze a film alaphangulatát is), ami keresztezi a Föld pályáját, összeütközéssel és minden élet elpusztításával fenyegetve.
Leginkább lélektani műről van szó, különféle emberek élete, lelkivilága van a középpontban, valamint az, hogy ki hogy reagál a közelgő veszélyre.
Igazából színdarab is lehetne, végig ugyanazon a helyszínen játszódik a mű, gyakorlatilag 4-5 (fontos) szereplő van csak benne.A dolognak a fizikai részével ugyan van egy kis gond (egy ekkora bolygó, ilyen közelségben már jóval az esetleges összeütközés előtt komoly katasztrófákat okozna, cunamik, szélviharok és földrengések formájában), de ettől tekintsünk most el. Vegyük úgy, hogy mégsem SF akar ez lenni, hanem pszichológiai dráma.
És mint ilyen, nagyon érdekes.
Egy depressziós nő a főszereplő, akit a hullámzó betegsége lebénít az életének egyébként elvileg boldog vagy gondtalan szakaszaiban is.
Amikor viszont közeledik a tragédia, ő lesz az, aki – talán mert már réges-régen szembenézett az élet értelmetlenségével – a leghiggadtabban tud cselekedni.
Aki pedig addig erős, gyakorlatias, racionális volt, az összeomlik a pusztulás közeledtével, míg a depresszió (vagy ami mögötte van) ebben az új helyzetben előnnyé válik.
Elgondolkodtató (talán ez a magam depressziójának a jele?), hogy egy efféle, minden életet elpusztító katasztrófára – azt hiszem – én magam is egyfajta megszabadulásként tekintenék.
Mert bár az út végén mindannyiunkra ott vár a személyes halálunk, de attól még továbbra is gondolnunk kell arra, hogy mit hagyunk az utódainkra.
Ha azonban minden és mindenki egyszerre elpusztul, az minden felelősség alól végleg felszabadít minket.
Hát nem lenne remek?
Hm, lehet, hogy van, aki „nem”-mel válaszol erre a kérdésre.
No, de akárhogy is, ez egy érdekes, megnézni érdemes film.
Ajánlom.
