Időszámításunk kezdete táján az emberek annyira el voltak foglalva a vallással, a háborúval és a vallásháborúval, hogy nem maradt energiájuk az életük más alapvető aspektusait érdemben megszervezni, így ezek a kérdések a Százholdas pagony lakóira maradtak, akik ekkoriban együtt laktak az emberekkel.
A gyereknevelés és oktatás megszervezése Kanga feladata volt, az egészségügy és a pszichológia Bagoly felelőssége volt (az ő késői követőjének, Dr. Bubónak a munkásságát később egy dokumentumfilmsorozatban részletesen feldolgozták), Tigris gondoskodott a szórakoztatásról, míg Fülesre maradtak a korántsem szórakoztató, de mégis szükséges feladatok, mint például a köztisztaság, a szennyvíztisztítás működtetése – amit persze ő nem nagyon élvezett, és ennek néhanapján hangot is adott.
Nyuszi, akinek a közeli városokban és a távoli országokban egyaránt voltak rokonai, barátai és üzletfelei, a kereskedelmet szervezte meg – gyorsan, ügyesen és hatékonyan.
Mivel tehát ők ezekkel a hétköznapi, de mégiscsak szükséges feladatokkal törődtek, igyekeztek kivonni magukat az időről-időre felbukkanó világmegváltó ideológiák, időről-időre felbukkanó messiások, vagy mindent eldöntő végső háborúk hatása alól – csak tették szépen a dolgukat.
Így aztán nem nagyon törődtek azzal sem, amikor egyszer üstökös és angyalszó hirdette egy gyerek születését, sem azzal, amikor erről az immár felcseperedett gyerekről az a hír járta, hogy szerte az országban tanít és betegeket gyógyít, és ő majd végre megdönti a jelenlegi kormányzatot, majd rögtön ezután egy másik vélemény keringett róla, hogy dehogy, ez egy csaló, akinél még a jelenlegi kormányzat is jobb, mert azok legalább értenek ahhoz, hogy hogyan kell vezetni az országot, meg őket meg már ismerjük. A karaktergyilkosság aztán azzal végződött, hogy a kor szokásainak megfelelően a kérdéses karaktert ténylegesen is meggyilkolták.
Ez abban az időben annyira általános volt, hogy a szorgos állatkák fel sem kapták rá a fejüket.
Történt viszont – és ez már azért túlmutatott a szokásos ügymeneten – hogy az imént keresztrefeszített tanító feltámadt, a tanítványai pedig lelkes ünneplésbe kezdtek.
Ez már feladat elé állította a hőseinket, mert az ünnepléshez hely kellett, amit elő is kellett készíteni, ki kellett takarítani, gondoskodni kellett a vendégek szórakoztatásáról, a gyerekvigyázásról – és főleg kellett sok-sok étel az ünnepi étkezésekhez.
Úgyhogy a tanítványok Nyuszihoz fordultak, hogy szállítson nekik birkát és ökröt, köményt és zsályát, meg sok minden egyéb finomságot.
Nyuszi pedig elmondta nekik, hogy neki ugyan Tarzisztól Rómáig mindenfelé vannak üzletfelei, akik örömmel szállítanának mindenféle nyalánkságot, csakhogy Heródes most mindenre akkora vámot vetett ki, hogy egyszerűen képtelenség kitermeli a behozatal árát.
- Akkor mid van hát a raktáron, amit el tudsz nekünk adni? – kérdezték a tanítványok.
- Tojás. Rettenetes, irgalmatlan mennyiségű tojás. Asszíriába ment volna az egész exportra, de ott most úgy rettegnek a járványos tyúkhöhögéstől, hogy minden behozatalt megtiltottak, úgyhogy itt van nekem az egész a raktáron. Ezt megkaphatjátok.
- A tojás azért egy kicsit szegényes menü egy ünnepi vacsorára.
- Majd befestem pirosra meg kékre meg sárgára, és attól olyan különlegesnek fog tűnni.
- Rendben van, mondták a tanítványok. Van viszont még egy kis gond. Frissen induló vallás vagyunk, nincs még pénzünk. A jövőben ez majd biztos máshogy lesz, de most nincs.
- OK, hiszek nektek, mondta Nyuszi. Akkor hát állapodjunk meg ebben: most megkapjátok tőlem az összes tojást (ami amúgy is csak itt rohadna rajtam), cserébe viszont beleírjátok a vallásotok szent könyveibe, hogy minden évben ilyenkor sok-sok tojást kell ennetek, és azt csakis az én utódaimtól szerezhetitek be.
Ebben aztán megállapodtak.
Nyuszi leszállította a tojásokat, az apostolok nagyot ünnepeltek – kenyérrel, borral és tojással – és az utódaik azóta is évről évre a Nyuszi tojásait eszik a Feltámadás ünnepén, az egykori ígéretnek megfelelően.
