Izgalmas nap volt ez a mai, több ijesztő történéssel – de hát illik is ez a világvégével kecsegtető hónap első munkanapjához.

1. Reggel, ahogy megyek a munkába, látom a metró megállóban az egyik betegemet (aki sajnálatosan közel lakik hozzám), ahogy iszonyatos hangerővel kiabál, szemlátomást teljesen összefüggéstelenül. Nagyon nem szeretném, hogy észrevegyen (főleg nem, hogy megtudja, hogy én is errefelé lakom), úgyhogy csak elsuhantam mellette. Utána felszállt a metróra, még a másik szerelvény végéből is hallottam az üvöltözését. Sejtettem, hogy nem lesz ennek jó vége. Délután (igazából kicsit szabálytalanul) ránéztem az akutnak a betegnévsorára, és láttam, hogy igazam volt – addigra már bekerült a zárt osztályra.

2. Délelőtt betelefonált a főnővérem, hogy nem jön ma dolgozni, munkába jövet ugyanis fejreállt az autójával. A fiával együtt utaztak, szerencsére nem lett bajuk, mert be voltak kötve, így csak lógtak szépen fejjel lefelé a kocsiban, mint a denevérek. Mondjuk lehet, hogy az is hozzájárult a balesethez, hogy még nyári gumi volt az autóján (aki nem tudná: mostanában -15 fok és viszonylag nagy hó van Stockholmban).

3. Jucus kérte, hogy vigyek haza egy kis vodkát, mert elfogyott. Ő betegen feküdt otthon, így egyrészt szüksége volt rá, másrészt nem tudott elmenni venni. Némi rossz érzéssel mentem el a munkahelyemhez közeli italboltba – és mint kiderült, ez az érzés nem volt teljesen alaptalan: pont sikerült egy másik (szintén elég problémás) betegemmel összefutni a bolt bejáratánál. Hm, erről majd beszélnem kell vele.

4. Mire hazaértem, kiderült, hogy a városrészünkben áramszünet van. Se áram, se közvilágítás, se internet, se térerő; ez még hagyján – de melegvíz és fűtés sem volt. Említettem már, hogy Stockholmban most -15 fok körül van a hőmérséklet? Sebaj, a magammal hozott vodkával és tojáslikőrrel (azt nem kérte Jucus, ennek beszerzése magánszorgalomból történt) feledtettük a problémát. Így aztán az áram visszatérésére egész jó kedvem lett, laza hangulatban kommentelgettem más blogokhoz, és ezt a posztot is kissé megváltozott tudatállapotban írom. Remélem, azért még viszonylag élvezhetőre sikerült.

Ha nem, akkor majd holnap, kijózanodás után törlöm.