Tegnap reggel Arlandán elbúcsúztunk Leától, ő pedig egy hosszú – de legalább közvetlen – repülőút után megérkezett Amerikába, konkrétan New Yorkba, ahonnan aztán busszal továbbvitték őket az Egyesült Államok legkisebb tagállamába.
(Feledvány: Melyik az? Segítségképp itt van alant egy zászló...)
Jól utazott, (egyelőre...) nagyon jól érzi magát.
Sikerült aktiválnia az amerikai telefonszámát, sőt a nap végén (ami itteni idő szerint már ma hajnali négy óra körül volt, úgyhogy hosszú napja lehetett szegénynek...) még a blogjára is jutott ideje.
Engedélyt kaptam tőle a linkelésre, úgyhogy azok kedvéért, akik követni szeretnék és tudnak svédül (bár nem lepne meg, ha hamarosan angolul folytatná a blogot):