A cím akár Teilhard de Chardin felé terelheti a témában járatos olvasó gondolatait, de nem, most nem róla, csak a saját eszmefuttatásomról szeretnék írni.
Érdekes helyzet, hogy miközben kifejezetten (természet)tudományos beállítottságú és gondolkodású ember vagyok, az életem túlnyomó részében vallásosként definiáltam magamat (igaz, a jelenlegi hitéletem már csak nagyon halvány árnyéka például annak az időszaknak, amikor egy kolostorban éltem – ez utóbbiról majd esetleg máskor mesélek).
Szóval elgondolkodtam azon, hogy meg kellene fogalmazni, mit is jelent számomra a vallás, a hit, és főleg, hogy mindez hogy fér meg a tudományos világképel.
Az egyik posztom kapcsán elbeszélgettünk az evolúcióról LittleBear-rel.
Mivel az evolúciót egy igen jól működő modellnek tartom (nem csak a biológia területén), így ebből az irányból próbálom meg bemutatni a gondolataimat.
Logikus dolog-e hinni Istenben (vagy istenekben vagy egyáltalán valamiféle vallásban)? Megfigyelhetjük, hogy szinte minden kultúra (az egyébként is sok szempontból különleges pirahã népet kivéve) rendelkezik vallásos rendszerrel. A vallás gyakorlásához általában hozzátartozik, hogy a hívők időről időre (munka helyett) különféle szertartásokon vesznek részt (sőt a nép egyes tagjai sámánként, papként, szerzetesként tartósan kiesnek a termelő munkából), a nyersanyagok egy részét templomépítésre, áldozatokra fordítják. Ha most közben arra is gondolunk, hogy a különféle népek folyamatosan küzdenek a termőföldekért, vízért, ásaványokért stb., akkor ebben a helyzetben egy ilyen viselkedésforma csak akkor tudhat fennmaradni, ha nagyobb a közösség számára biztosított előnye, mint a „költsége” (hiszen, ha nem így volna, a nem-vallásos és így erőforrásokat nem pazarló szomszéd népek előbb-utóbb gazdasági, demográfiai vagy katonai előnybe kerülnének velük szemben, és így azok túlélési esélyei jobbak lennének, ők előnybe kerülnének, míg a vallásos népek előbb-utóbb eltűnnének).
Itt most a vallást, mint a kultúrák viszonylag stabil, sok generáción átívelő viselkedésformáját fogtam fel – úgy gondolom, hogy ez helytálló. De meg lehetne ugyanezt fogalmazni genetikai formában is: ha a vallásosságot lehetővé tevő génkombináció hátrányos lenne a populáció számára, akkor kikopna a génkészletből.
A vallások általános elterjedtségéből tehát arra következtetek, hogy egy-egy népnek előnyös az, ha szerepel a vallás is a kultúrában – valószínűleg annak a közösségépítő és -összetartó erejénél fogva, valamint esetleg azért is, mert segíti az alapvető erkölcsi normák betartatását.
Tehát azt gondolom, hogy közösségi szinten előnyös vallással rendelkezni (abban az értelemben, hogy segíti a túlélést – ebből nem következik, hogy ez erkölcsi értelemben jó is; például a folyamatos fegyeverkezés, háborús készenlét szintén hasonlóan mindenütt jelenlévő, tehát szintén előnyös viselkedésforma...).
Ezzel tehát azt látom igazolva, hogy az Istenbe vetett hit célszerű, tehát ennyiből ésszerű is. Paradox módon viszont ebből nem következik, hogy maga a hit tárgya, azaz Isten tényelges léte feltétlenül igaz kell, hogy legyen.
De nekem ennyi most elég is.
Nem mellesleg maguk a vallások is evolúciós folyamaton mennek át: Ahogy a tanítás egyik generációról a másikra száll, kicsit máshová kerülnek a hangsúlyok, átértlemeződik a tanok jelentése, egyes gyakorlatok, erkölcsi előírások feledésbe mennek, mások előtérbe kerülnek, újak alakulnak ki.
Az eltérések növekedésével a vallások különféle iskolákra, felekezetekre, szektákra bomlanak – ezek közül egyesek (amelyek jobban illeszkednek az adott kor kihívásaihoz) növekednek, mások sorvadoznak.
Míg korábban fogékonyabb voltam a vallás misztikus tartalmára is, manapság inkább az érdekel, ami valószínűleg az (egyik) evolúciós előnyt adja: a közösségteremtő erőt.
Lenyűgöz, ahogy különféle társadalmi helyeztű, nyelvi, kulturális hátterű stb. embereket össze tud fűzni a vallás.
Ezért taszít, amikor a vallás erejét valami másodlagos (pénzügyi, szexuális vagy – talán leggyakrabban – politikai) célra akarják felhasználni.
Viszont örülök annak, hogy itt Stockholmban is van egy sokszínű katolikus közösség, és örülök annak, hogy mostanra egy
magyar imacsoport is összejött.
