A Sergels torg nem igazán nevezhető Stockholm főterének, még csak térnek sem igazán, különösebben szépnek meg pláne nem, de mivel ez a központilag fekvő köztér a legkedveltebb terepe mindenféle demonstrációknak, már korábban is témát adott nekem zászlós posztokhoz (R4BIA illetve Svéd zászló – másképp).

Ma, misére menet megláttunk pár embert zöld-fehér-piros, oroszlános zászlókkal készülődni.
Jucus kérdésére rögtön meg is tudtam mondnai, miféle zászló ez: Irán régebbi zászlaja, még a sah idejéből.
Nincs is ebben semmi meglepő, hogy a sah támogatói (vagy legalábbis a jelenleg rezsim ellenfelei) tüntetésre gyülekeznek, főleg így, a forradalom negyvenéves évfordulója táján. (Hogy repül az idő! Mintha tegnap lett volna!).

Ahogy a mise után visszafelé ismét keresztüljöttünk a téren, már javában zajlott a tüntetés.
Lobogtak az oroszlános zászlók, és ahogy mondom, ebben nincs is semmi meglepő.
Annál inkább meglepődtem egy másik zászlón a tömegben, amin először csak Trump nevét láttam, de közelebbről megnézve kiderült, hogy nincs a dologban semmi további csavar, tényleg egy Trump-zászlót látok, Make America great again felirattal.
Úgy éreztem, ez egy kicsit kilóg a képből.

Valószínűleg az „ellenségem ellensége a barátom” elv lehet a dolog mögött – ha nem szeretjük az iráni iszlamista vezetést, azok meg rosszban vannak Trumppal, akkor Trump a barátunk.
Mondjuk akkor pont ugyanezzel az erővel izraeli meg szaud-arábiai zászlókat is lengethettek volna.
Igaz, Trump nemrég extra keményen beleszállt az iráni rezsimbe, talán ezzel nyerhette el az iráni rendszerkritikusok (vagy legalábbis a zászlót lobogtató idősebb hölgy) szimpátiáját.

Kicsit el is gondolkodtam ezen az iráni forradalom dolgon.
Akkoriban ugye a sah volt a csúnya elnyomó, és ahogy mondani szokták, akkor jó ötletnek tűnt, hogy a baloldal összefogjon az iszlamistákkal a sah megdöntésére. A svéd baloldali értelmiség is lelkesen támogatta a forradalmat (persze, kibicnek semmi sem drága).
Aztán ahogy nyert a forradalom, az ajatollah és társai szépen ledarálták a baloldalt, és olyan diktatúrát vezettek be, hogy ahhoz képest a sah uralma maga volt a liberális dekomrácia.

Azóta már vélhetőleg a svéd baloldal is sajnálja, hogy így alakult.
A tanulság talán az, hogy nem mindegy, kivel szövetkezik az ember.