(Vas István ford.)
Ismered-e a citromok honát?
Narancs tüzel sötétlő lombon át,
A kék egek halk fuvallata kél,
Nem rezdül meg a mirtusz, a babér.
Csak dél felé!
Te ismered!
Szerelmesem, odamennék veled.
Ismered azt a házat? Oszlopok
Tartják tetejét, csarnoka ragyog,
És márványszobrok állnak, nézve rám:
Mit tettek veled, szegény, kicsi lány?
Csak dél felé!
Te ismered!
Védelmezőm, odamennék veled.
Ismered-e a hegy szűk ösvenyét?
Felhők között az öszvér félve lép,
Barlangokban ős sárkányfaj tanyáz,
Szirt omlik s rá örvénylő áradás.
Csak dél felé!
Te ismered!
Menjünk, atyám! Utunk oda vezet!