Ma reggel, ahogy leszálltam a metróról az itteni Deák téren, megláttam magam mellett, az ajtóban egy nagyon szép, vöröshajú lányt, aki szintén kifelé igyekezett.
Ahogy mentünk fel a lépcsőn, ő elöl, én közvetlenül mögötte, láttam, hogy sárga zoknit hord, amit akkor valamiért szintén különösen izgalmasnak és vonzónak tartottam.
Egyszercsak leejti az újságját, közvetlenül maga mögé.
Pilanatnyi habozás után felemeltem, és odaadtam neki.
Mire ő kedvesen rámmosolygott és megköszönte.
Ezen a ponton nem volt semmi további ötletem.
Aztán ki-ki továbbment a maga irányába.
Amikor a másik metróvonalon leszállok négy megállóval arrébb, látom ám, hogy Sárgazokni is ugyanazon a lépcsőn jön fel, sőt is ugyanabba a boltba igyekszik reggelinek vagy ebédnek valót venni, mint én.
Ráadásul a pénztárnál is pont mögöttem volt.
Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha opcionálisan meghívnám egy kávéra, azzal, hogy majd írjon egy e-mailt, ha van kedve.
Átadhatnék neki például egy névjegykártyát.
Már elő is vettem egyet, aztán elgondolkodtam rajta, hogy az áll rajta: főorvos, addiktológiai rendelő.
Hogy néz már ez ki.
Meg különben sem vagyok olyan, aki csak úgy, az utcán meg merne szólítani lányokat.
Úgyhogy a mai nap romantikus kalandja (vagy várható csúfos megszégyenülése) már csírájában elhalt a gyávaságomnak köszönhetően. :-(