Ki hitte volna, hogy még itthon, betegen, az ágyban fekve is további előrelépésekre kerülhet sor geocaching terén?

Az egyik kellemes újdonság a lábbeli-kérdést érinti.
Van egy kényelmes városi cipőm, de az nedves, havas időben nem ideális, meg erdőbe sem igazán való. Van egy nagyon ütős csizmám: víz, hó, fagy ellen remekül véd, de egyenetlen terepen, domboldalon elég kényelmetlen benne járni.
Egy bakancsra is szükség lenne ehhez a sporthoz – ezt már konstatáltam egy ideje, de valahogy sosem kerítettem sort arra, hogy vegyek is egyet.
Viszont most, míg itthon feküdtem, Jucus egyszer csak beállított vele!
Bátor lépés volt így, nélkülem, a felpróbálás lehetősége nélkül megvenni, de telitalálatnak bizonyult volt: Kényelmes, masszív, vízálló, terepre való, és pont jó is a lábamra.
Úgyhogy ezért nagy dicséret illeti Jucust!

A másik újdonsághoz kicsit ki kell térnem arra, hogy mit jelent az előző posztban már említett „trackable” fogalma.
A magam részéről legtöbbször beérem azzal egy láda megtalálásakor, hogy a benne lévő papírra felírom a nevemet. Sok ládában azonban az ehhez szükséges füzetecskén kívül „kincsek” is vannak, apró kacatok (játékkatona, kitűző, üveggolyó, effélék), amikből elvihetsz egyet – ha cserébe te is beteszel valami hasonló értékű dolgot. Általában nem vonzanak különösebben, úgyhogy ezeket benn szoktam hagyni a dobozban.
Lehet azonban a dobozban valami, ami máshogy működik. Ezek gyakran speciális érmék, vagy egyéb tárgyak, amik el vannak látva egy azonosító kóddal. Ezeknél a tárgyaknál az a lényeg, hogy kiveszed az egyik dobozból, és később berakod egy másikba. Az út aztán nyomon követhető, az is, hogy a tárgy merre járt, az is, hogy ki, mikor, hova mozdította. Némelyikük csak úgy járja a világot, másoknak van valami határozott céljuk, hogy hova szeretnének eljutni, vagy miféle helyeken akarnak megfordulni menet közben.
Efféléből jóval kevesebb van, mint ládából, ezért külön dicsőség, ha ilyet talál az ember.

Én magam pedig már korábban elhatároztam, hogy amikor megtalálom a kétszázadik ládámat, akkor útjára indítok egy ilyet.

Amikor a karácsony előtt geocaching-találkozón voltam, akkor láttam Bernikén (a korábban említett erdélyi lány) egy névtáblát, ami szellemes módon önmagában is egy trackable. Maga a tulaj az, aki hordozza egyik ládától a másikig, de ha valaki más meglátja, akkor az a másik is regisztrálhatja, hogy „felfedezte” a névtáblát. Elhatároztam, hogy egy ilyen is kell nekem.
A vaxholmi kirándulásommal elértem a 181. megtalált ládát, a 200. tehát elérhető közelségbe (jó esetben pár hét távolságra) került.
Így megrendeltem ezt a névtáblát is, meg egy érmét is, az utóbbit Schrödinger macskája témával: ezt fogom az útjára bocsátani, hogy keressen fel a kvantumfizika szempontjából fontos helyszíneket, vagy olyan helyeket, amik macskákhoz kötődnek.
Ha valakit érdekel, ez utóbbit a TB4QGN8 kód segítségével lehet majd nyomon követni, merre jár éppen.

Szóval megrendeltem, és azóta meg is érkeztek szépen ezek a követhető tárgyak.
Most már kezdek is jobban lenni, úgyhogy kalandra fel!