Tudom, hogy tudjátok, hogy nem a nácik találták ki, hanem ősi indiai szimbólum stb. Ezt nem is kezdem el magyarázni.
A témának utánaolvasva azonban meglepett, hogy nem csak Indiában (vagy általában a távolkeleti kultúrkörben) terjedt el ez a szimbólum, hanem más földrajzi régiókban, más civilizációkban is jelen van, például Örményországban, Afrikában, sőt a zsidó hagyományban is.
Másrészt ez mégiscsak érthető – ahogy korábban egyszer az ötágú csillag kapcsán szóba is került a blogon: a viszonylag egyszerű, kézenfekvő jeleket egymástól függetlenül több kultúra is felfedezi magának, és megtölti különféle jelentésekkel.
Most nem is annyira elméleti fejtegetésekbe szeretnék belemenni, inkább a személyes élményeimből osztanék meg egyet-kettőt.
Koreában a buddhizmushoz kötődik a jel (tehát kifejezett vallási vonatkozása van, nem csupán általános szerencse-szimbólumról van szó), így főleg kolostorok, szent helyek közelében találkoztunk vele – akár magán az épülten, akár a kolostor boltjában árult gyertyákon és egyéb mütyürökön.
Lettországban járván vettünk egy aranyos kis kötött mini-kesztyűt (lehet majd belőle például fülbevaló), ahol szintén viszontláttuk ezt a motívumot.
Mint kiderült, a lett népművészetben gyakran visszaköszönő formáról van szó.
Továbbra is használatban van, bár el tudom képzelni, hogy néha félreértéseket, rossz asszociációkat is szül a dolog.
A cikk alján látható ennek a lett szimbólumnak néhány változata.
Mire pedig ez az időzített poszt élesedik, addigra egy újabb geocaching-túra keretében egy olyan országban tartózkodom (hacsak addig valami közbe nem jött...), ahogy magán elnöki palotán lobog egy horogkereszttel (illetve ez esetben a „Szabadság keresztjével”) ékesített zászló...
