Miután ott jártunk nála Szöulban, Annának még hátravolt a záróvizsgája, amit aztán sikeresen, nagyon szép eredménnyel (rektori kitüntetéssel!) le is tett.
Közben Lea is kiment hozzá látogatóba, együtt mozogtak a városban, majd átmentek Japánba, hogy ott is körülnézzenek egy kicsit.

Ezek után pedig együtt hazajöttek Stockholmba.
Mialatt Anna távol volt, felújítottuk egy kicsit a lakást – kifestettük az összes szobát, pár helyen parkettát is cseréltünk.
(Azt hittem egyébként, hogy erről írtam annak idején, de most visszanézve nem találok ilyen posztot.)
Az egész persze nagy felfordulással járt, így direkt Anna elutazása utánra időzítettük a programot – egyrészt, hogy neki ne kelljen ezt végigszenvedni, másrészt, hogy négy helyett csak három embernek kelljen a lakáson belül ide-oda költöznie a matracaival.

Szép, tiszta, fehér lett a lakás.

Még pont akkoriban, a pakolászás táján barátkoztunk össze egy nagyon aranyos (és rendkívül tehetséges) magyar díszítőfestő lánnyal, aki most Stockholmban lakik.
A munkáit itt tudjátok megnézni.

Úgyhogy aztán megkértük ezt a lányt, hogy fessen pár képet a mi falainkra is, legalábbis egy-két helyen.
Mindenek előtt Annát szerettük volna meglepni, hogy amikor hazaér, akkor a szobájában valami szép és érdekes látvány várja.
A festő lány szabad kezet kapott a dologban (éreztük, hogy így lesz a legjobb).
Azt hittem, hogy majd valami egy-két négyzetméteres, színes kép lesz az eredmény, nagyjából olyasféleképpen, mintha egy festményről lenne szó, csak ezúttal közvetleül a falra festve.
De nem, a barátunk mert nagyot gondolni, és befestette az egész falat – viszont kizárólag fekete tust használt. Az eredmény zseniális lett.
És ha már Annáról van szó, akkor természetesen Korea (azon belül is Szöul) a téma, egy jól eltalált szögből, ahonnan a régi és a modern épületek együtt látszanak.

Úgyhogy Anna most itthon, a stockholmi szobájában úgy érezheti magát, mintha továbbra is Koreában lenne.