Belekezdtem Robert Charles Wilson Örvény című könyvébe (ez a Pörgés-trilógia befejező kötete).
Rögtön így indul:
Elég volt – gondolta Sandra Cole, amikor felébredt fullasztó lakásában. A mai nap lesz az utolsó, hogy autóba száll, bemegy a munkahelyére, és csonttá aszott prostituáltak, az elvonás kezdeti, verejtékes szakaszaiban járó drogfüggők, beteges hazudozók és kisstílű bűnözők társaságában tölti ideje nagy részét. Ma beadja a felmondását.Minden hétköznap reggel ugyanezzel a gondolattal ébredt. Tegnap nem vált valóra. Ma sem lesz másként. De egy szép napon valóra fog válni. Elég volt. Ezt a gondolatot ízlelgette, mialatt lezuhanyozott és felöltözött. Ez a gondolat segítette át az első csésze kávéján, majd a joghurtból és vajas pirítósból álló gyors reggelin. Mire végzett, már összegyűjtötte a bátorságát, hogy szembenézzen az előtte álló nappal. Hogy szembenézzen a tudattal: ma sem fog változni semmi.
Nagyon találó, nagyon ismerős.
Csak annyi az eltérés, hogy nem autóval, hanem metróval szoktam bejárni a munkahelyemre.