Asgårdban szomorú idők járnak.
Ó, milyen más volt egykor, amikor Oden a hollói segítségével felügyelte a halandókat, amikor még varázskardot kovácsoltak az emberek számára, amikor az asszonyok Freyához könyörögtek termékeny anyaölért, amikor Thor Észak földjén száguldozott a fogatán, és amikor az istenek személyesen kísérték Valhallába a harcban elesett dicső hősöket.
Ma már azonban szinte senki sem gondol többé az istenekre. Az asszonyok nem tisztelik Freyát, sőt, egyenesen ízetlen fehér bogyókat esznek, hogy ne legyenek termékenyek. Nincsenek többé csaták Észak földjén, és ha egy-egy harcos el is indul messzi földre, hát nem hódító útra indul, nem a szaracénok kincseit rabolja el, de még csak nem is idegen királyok zsoldjába áll csillogó aranyakért, mint egykor némely őse, hanem egyenest azon munkálkodik, hogy elsimítsa az idegenben zajló harcokat.
Nincs hát mit tenniük az isteneknek – Oden a trónteremben a bölcs hollóival sakkozik naphosszat, Freya a törpékkel tart orgiákat, a többiek meg jobbára csak isznak és alszanak.
Egyedül Thor az, aki valamit még megőrzött a régi tűzből, mert villámásra, mennydörgésre még ebben a furcsa, új világban is szükség van.
Télen azonban nincsenek viharok, ilyenkor neki sincs mit tennie a hazájában. Ilyenkor inkább elhagyja a sötét és zord Északot, maga mögött hagyja Asgårdot, és elindul délre, azzal az ürüggyel, hogy híreket visz Ultima Thuléból az Olümposzon lakó kollégáknak. És valóban el is látogat a hegyre, de Zeuszék régi fénye is megkopott már, velük sincs nagyon miről beszélgetni a szokásos udvariassági körökön kívül, így Thor nem szokott néhány napnál többet itt időzni, a maradék hónapok során pedig inkább a tengerparton tanyázik.
Most egy különösen érdekes úticélja is akadt:
Kréta mindig is rokonszenves hely volt, de most, miután Görögország kilépése az Únióból zűrzavarhoz vezetett az országban, a sziget néhány éve kikiáltotta a függeltenségét; és mivel elsősorban a gyönyörűséges és mesegazdag színésznő, Euphoria Onassis állt az események hátterében, hiszen ő vette meg félig-meddig legálisan a sziget területének nagy részét, az ő pénzén vesztegettek meg megannyi athéni politkust, az ő pénzén fegyverezték fel (teljesen illegálisan) a Kréta Felszabadítási Front szedett-vedett katonáit; szóval eképp nem volt meglepő, hogy ő lett I. Eufória néven az ország első uralkodója.
Thor tehát Krétára indult, hogy megnézze magának a királyságot és a királynőt.
Az új ország a viszonylagos stabilitásásnak és a királynő kiterjedt nemzetközi kapcsolatainak hála hamar népszerű turista- és adóparadicsom lett, a környező zavaros országokból csak úgy ömlött ide a pénz. Gyönyörű szépek hát a strandok, a szállodák, a bárok, még szebb a nemrég épült kirányi palota, de a legeslegszebb természetesen maga a királynő.
Thor elhatározta hát, hogy meglátogatja. Egy istennek, még ha elfeledték is, megvannak a szükséges összeköttetései mindenhol, nem jelentett hát gondot, hogy időpontot kapjon Eufórához magánkihallgatásra.
– Köszöntεlεk, szεntsέgεs tεstvέr! – mondta Eufória. Hagyományosan ugyanis így szólítják a királyi fők az isteneket, míg más emberek szájából a „szentséges úr” megszólítás az illő.
– Drága Eufória! – szólt Thor, figyelmen kívül hagyva a protokollt. – Eufóriának hívnak téged, søt elsø Euphoriának, és mégsem vagy boldog.
– Hát εzt mεg honnan vεszεd, lεgkεdvεsεbb viharistεnεm? – válaszolt immár kissé lazább stílusban a megszólított.
– Kørülnézve az országodban, a palotádban, megnézve téged, azt látom, hogy mindened magvan, amit csak ember kívánhat, de vajon ez kielégít-e téged? Létrehoztál egy új országot; ez jól hangzik. De ez a sziget eddig is itt volt, ugyanezek az emberek lakták eddig is – igazából csak a kormányzati forma változott kissé. A palotád csupa márvány és arany és drágakø; imponáló valóban. Node párszáz éve nagy birodalmak køzpontjai álltak itt nem is messze; ha te is láttad volna a bizánci császárnak, az oszmán szultánnak a palotáját, akkor aztán tudnád, mi is az az igazi pompa! No, de mit értek el vele? Amit meghagytak a rablók és a fosztogatók, azt most japán turistacsoportok fényképezgetik. Ugyanacsak rosszul lennének a høs hadvezér császárok, ha látnák, kik tapodják termeiket; te sem tudhatod, mi lesz ebbøl a palotából kétszáz év múlva. Szép vagy, drága Eufória, gyønyørű vagy, minden asszonynál szebb. De tudod-e, hogy pont itt a szomszédban élt Szép Heléna, akitøl úgy megørült mind a halandó, mind az isteni nép, hogy az végül a büszke és gazdag Trója pusztulásához vezetett; és mi végre? Ma már abban is kételkednek az emberek, hogy létezett-e Heléna a valóságban.
– Εzέrt lεnnέk hát bolodogtalan, kεdvεs istεnkέm? Igεn, vεlεd εllεntέtbεn halandó vagyok, múlandó dolgokat έlvεzεk, έs ha nεtán lέtrεhozok valamit, az is múlandó. Εz így is van rεndjέn, nεm lεnnε illő istεnnέ tεnnεm magam. Dε vajon csak ti lεhεttεk boldogok? Vagy εgyáltalán ti olyan boldogok vagytok? Halhatatlanok vagytok ugyan, dε idővεl mέgis bεlεvεsztεk a fεlεdέs έs közönyössέg ködέbε.
– Bizony, felség, ebben igazad van, ezt jól látod. Nem, valóban, nem ettøl vagy boldogtalan. Hanem attól, hogy mindent elértél, amit akartál, nincs miért küzdened. Mert mindenki csodál, tisztel és dicsér. A férfiak a lábad eløtt hevernek, nincs szükséged csábításra, nincs harc, nincs küzdelem. Csata nélkül pedig a høs karja is legyengül. Minden férfi a lábad eløtt hever, sosem mondanának neked ellent – nem is igazi férfiak hát, így viszont te sem lehetsz igazi nø. Megmondom, mire vágyódsz te, felségem: egy férfira, aki nem istenít téged, aki leteper, meggyaláz, aki ledob a føldre, letépi rólad a nagyastélyit, aki keményen megdøngøl, majd három óra múlva, mikor erødet vesztve hanytalanál hátra, azt mondja neked, hogy a bemelegítés nagyjából megjárja, de most térjünk a lényegre. Egy ilyen férfi mellett érezéd magad újra nønek, és akkor talán lenne esélyed arra is, hogy méltó légy az Eufória névre is.
– Pofátlan szövεg. Honnan vagy tε ilyεn biztos a dolgodban?
– Pár ezer évnyi tapasztalatból származó emberismeret. De igen egyszerűen bizonyosságot nyerhetünk a kérdésben. Csütørtøkøn este hétkor várlak a Hotel Olympos császári lakosztályában.
Ezzel Thor otthagyta a kiránynőt.
A királynő persze mélyen sértve érezte magát a büszkeségében, és nem hagyta magát – csak fél tízre ment oda a szállodához.
Aztán... boldogan éltek, amíg... el nem jött a tavasz és Thornak vissza nem kellett térnie hazájába.
Itt a vége, fuss el véle.