Egyre inkább úgy tűnik, hogy itt Ålesundban (ja, ha még nem említettem volna: a város nevét [óleszund]-nak kell ejteni) nem nagyon történik velem olyasmi, amiről írhatnék a blogomra.
A hétvégén viszont benn jártam a városban. Maga a kórház ugyanis vagy 10 km-re van a tényleges várostól, így aztán korántsem járok ott minden nap.
Szóval jártam benn, és készítettem ott is, meg a közelebbi környéken is pár képet.

Így azt gondoltam, hogy ha írni nem is nagyon van miről, hát legalább felrakok pár fényképes posztot.

Ez a mai arról szól, ami Ålesundot egyedivé teszi a norvég tengerparti városkák között.
1904. január 23-án éjjel leégett az egész város – a tűzben csak egy ember halt meg, de több mint tízezer ember vált hajléktalanná, és a (főleg fából épült) házak is mind odalettek.
Így aztán az egész várost egyszerre, és viszonylag egységes stílusban építették újjá a következő három év során, mégpedig az akkor divatos Jugendstil (úgy is, mint art nouveau vagy szecesszió) irányzat szellemében.

Ma tehát olyan képeket osztok meg veletek, amelyek ezt a stílust képviselik.
Nekem az első a kedvencem, az erkély, aminek viszonylag egyszerű, mégis nagyon szép a díszítése.
A második kép a „régi és új” témáját mutatja be kicsit viccesen. Szinte képtelenség úgy lefotózni a házat, hogy a drótok ne legyenek benne. Az ablakban a post-it lapokból kialakított Pacman pedig még érdekesebb anakronizmust csempész a kompozícióba.
A többi kép meg egyszerűen csak jellegzetes ornamentikát ábrázol.