Egy hét múlva, szeptember 14-én lesznek a svéd választások (parlament + megyei és községi önkormányzat).
Úgyhogy erről mesélek egy kicsit, mert érdekes.

A legelső, legalapvetőbb háttérinformáció az, hogy a svédek egy konfliktuskerülő, konszenzuskereső, megoldásorientált nép. A közélet terén is, ami vissza is tükröződik a politikai rendszerben.
Tisztán listás, arányos választások vannak. Ez már önmagában is azt jelenti, hogy a rendszer nem kedvez az erösebb pártoknak, a kicsik is arányos méretű frakcióhoz jutnak, így felértékelődik a tárgyalások, megegyezések szerepe.

Svédországot hagyományosan leginkább a szociáldemokraták szokták vezetni (kivétel az elmúlt nyolc év, egy polgári koalícióval, de ezt most vasárnap véget is fog érni). Érdekes viszont, hogy leggyakrabban kisebbségi kormányzás van.
Ez azt jelenti, hogy adott esetben a kormányt állító szociáldemokrata pártnak (vagy az utóbbi négy évben a polgári szövetségnek) nincs többsége a parlamentben, így egy-egy javaslat keresztülviteléhez még egy-két másik párt támogatását is meg kell szerezniük.
Ezt a kisebbségi kormányzásos rendszert könnyítette meg egész mostanáig az a rendszer is, hogy a miniszterelnök megbízása nem szűnt meg a választással – a korábbi kormány folyamatosan hivatalban marad, hacsak a parlament meg nem választ egy másikat. Szóval amíg nincs egy másik formációnak többsége, addig nem nem számít, hogy történetesen a jelenleginek sincs.
Na, ezt a szabályt megváltoztatták, most először mindenképp szavaznia kell a parlamentnek a miniszterelnökről – többek közt ezért is lesz izgalmas a mostani választás.
A kisebbségi kormányzást segíti még elő, hogy a költségvetést illetően is a „negatív parlamentarizmus” működik – amikor a kormány beterjeszti az éves költségvetést, akkor nincs arra szükség, hogy az többséget kapjon – elég az, ha nincs egy másik költségvetés, ami több szavazatot kap.
Ebben a kérdésben is új helyzet áll most elő – eddig csak a a költségvetés egészéről volt szokás szavazni, tavaly viszont a szociáldemokraták és a Svéd Demokraták összefogva kiszavazták a költségvetésből annak az egyik pontját.
Ez egy új gyakorlat előtt nyitotta meg az utat, és a polgári oldal finoman meg is fenyegette a szociáldemokratákat, hogy nem fognak megszavazni olyan kormányt, ami nem tudna keresztülvinni egy költségvetést.

A szociáldemokraták logója.
Állítólag egyszerre ábrázol rózsát, majmot, orrszarvút és papagájt.

Na, de akkor most térjünk rá magának a választásnak az érdekes részleteire.
Nincs kopogtatócédula, aláírásgyűjtés, és egyáltalán jelöltállítás. Bármilyen párt elindulhat.
Nincsenek előre központilag kinyomtatott szavazócédulák sem.
Amikor választani mégy, kapsz egy (vagyis jelen esetben a háromszoros választás miatt három) üres borítékot. A borítékba annak a pártnak a szavazólapját helyezed bele, akikre szavazni akarsz.
Ilyen szavazólapokat a pártok már jó előre osztogatanak, esetleg postán is kiküldenek neked, de a szavazás helyszínén is ki van rakva jópár párt szavazólapja.
Ezen felül ott állnak a különféle pártok emberei a szavazóhelyiség ajtajában, a párt nevét és jelvényét viselve, és nyújtogatják a belépőknak a szavazólapokat.
Ha netán mégsem kaptál a neked tetsző párt szavazólapjából, akkor sincs semmi gond, mert vannak üres lapok is, amire felírhatod a párt nevét. Vagy amit akarsz (itt lenne aztán terepe a Kétfarkú Kutya Pártnak és más, még radikálisabb kezdeményezéseknek). Minden alkalommal szokott is érkezni például pár szavazat (az egyébként persze nem létező) Donald Kacsa Pártra is. A szavazás értékelésekor ezeket is mind gondosan ismertetik.

Az idei választás egyébként azért is izgalmasnak ígérkezik, mert úgy tűnik, hogy a baloldal (szocialisták + zöldek + kommunisták) fog nyerni – a jobboldal megígérte, hogy ebben az esetben átengedik nekik a kormányalakítás jogát.
Viszont úgy tűnik, hogy az (itteni viszonyokhoz képest) szélsőjobboldali Svéd Demokraták „mérleg nyelve” szerepbe fognak kerülni, és nélkülük nem lesz abszolút többsége egyik oldalnak sem.
A jobboldal pedig – mint már említettem – azt is belengette (köszönetképp a tavalyi költségvetés szétszavazásáért), hogy ha a baloldalnak nem lesz meg a saját többsége, akkor szétszívatják őket. Amiben a Svéd Demokraták minden bizonnyal szívesen partnereik is lesznek.
Aztán még elvileg lehetne egy jobboldali kisebbségi kormány is, a szélsőjobb külső támogatásával. Az elmúlt négy évben is ez volt gyakorlatilag a helyzet, csak a kormány úgy tett, mintha nem így lenne. Viszont most egy baloldali győzelem, és a korábbinál kétszer nagyobb SD frakció várható, így már nehezebb lesz megjátszani az ártatlant.
További izgalomra ad okot, hogy ha nem lenne elég a parlamentben jelenlévő nyolc párt, idén a Feminista Kezdeményezés is igen aktív, a bejutásukkal (vagy a be nem jutásuk esetén pedig a baloldalról elvett értékes szavazatokkal) tovább bonyolítva a helyzetet.

Úgyhogy elvileg még az is előfordulhat, hogy nem sikerült semmilyen kormányt sem alakítani, és új választásokat írnak ki.
Ami nagyon jó lenne, mert akkor azon Anna is szavazhatna – most ugyanis két hét hiányzik szegénynek a nagykorúsághoz, így ebből az izgalmas buliból most egyelőre kimarad...