Ma van a π-nap (mert hogy ugye harmadik hónap 14. nap) – ennek alkalmából ma különleges „szuvenír” jár annak, aki egy event-en (adott koordinátára és időpontra meghirdetett találkozón) vesz részt, illetve aki egy rejtvényes geoládát talál ezen a napon.

Lett volna egy találkozó már éjjel 3 óra 14 perckor is, erősen gondolkodtam rajta, de végül mégis inkább kihagytam. Mint utóbb kiderült, elég sokan részt vettek rajta.
Én egy másik, szolidabb lehetőséget választottam, a reggel 9 óra 26 perckor kezdődő találkozót (ha az évszámot is hozzávesszük, akkor az így kiadja a π jegyeit 3,1415926-ig).

Utána elindultam egy megkeresni egy rejtvényes ládát. A feladvány nem volt nehéz, a megoldás egy viszonylag közeli helyre mutatott, ráadásul útba is esett hazafelé a találkozóról.
Amikor útnak indultam, a mellettem állónak valami ilyesmit mondtam „... ha megtalálom” – mire azt a választ kaptam: „Ha már ott vagy, meg fogod találni.”
Nos, igen.
Megtaláltam.
Azt kell mondjam, hogy ez a legjobb, legötletesebb, legszebb cache, amit valaha láttam.

Olyannal már találkoztam korábban, ami egy szoborra volt valahogy rászerelve (az is nagyon szellemes tud lenni).
De itt maga a cache volt egy szobor.
Egy teljesen nyílt, szabad terepen, messziről jól láthatóan ott van valami, ami úgy néz ki, mint egy szobor.
Beton alap, talapzat.
Rajta egy réztábla, az alkotó nevével, évszámmal.

Csakhogy ez maga a geoláda.
A „szobrot” le kell emelni a talapzatról.
Ezt követően a talapzatból (ami egy vascső) ki kell emelmi egy (úgy másfél méter hosszú) műanyagcsövet, és ebből lehet kiszedni egy lécet, amire az a papírszalag van rögzítve, ahová aztán fel lehet jegyezni a találatot.

Le vagyok nyűgözve.
Többek között az ilyen élmények kedvéért érdemes geocachingelni.