Az út során – természetesen, magától értetődően – geocachingeltünk is.
Részben (és elsősorban) oly módon, hogy keresgéltünk ládákat arrafelé, amerre amúgy is jártunk volna séta, városnézés vagy vásárlás kedvéért.
De Jucus (és néha Anna is) nagy türelemmel elkísértek olyan alkalmakkor is, amikor kifejezetten a geocaching kedvéért utaztunk valahova.

Az egyik ilyen történethez ismerni kell az FTF (First to find) fogalmát. Az külön dicsőségnek számít, ha valaki elsőként talál meg egy frissen kihelyezett ládát. Stockholmban nagy a rohanás az ilyenek után, vannak páran, akiknek riaszt a telefonjuk, és rögtön autóba pattannak, ha kijön egy új cache, és úgy fél óra alatt a helyszínen vannak. Nekem nincs is itt FTF-em, viszont három éve Szöulban sikerült egyszer találnom egy ládát, amit éppen azon az éjjelen helyeztek el a szállodánk közelében.
Most pedig, még nem sokkal a Koreába való indulásunk előtt láttam, hogy kihelyeztek egy Mystery-sorozatot Szöulban (a Mystery cache esetében meg kell fejteni egy rejtvényt ahhoz, hogy megtudd a láda koordinátáit). Ennek a rejtvénysorozatnak az egyik tagja a germán rúnaíráson alapult, úgyhogy ezt gyorsan meg is fejtettem, ha már egyszer Skandináviábol érkezem; aztán pedig reménykedtem, hogy a hátralévő pár napban nem fogja egy helybéli hamarabb megfejteni a feladatot és megtalálni a ládát.Szöulba érkezvén, ha nem is az első nap, de elég hamar elindultunk a helyszínre Jucussal. A koordináták egy elég kieső külvárosba mutattak, ahová nem volt elég az (otthonos, jól kitáblázott stb.) metró, hanem a metrótól még buszozni is kellett vagy további húsz percet. Viszont végül meglett a láda, meglett a második szöuli FTF.

Egy másik alkalommal elmentünk egy geocaching-találkozóra. Ide Anna is velünk tartott. Egy csirkés-sörös étteremben volt (ez egyébként egy divatos műfaj Koreában, amit csak támogatni tudok). Találkoztunk helyi geocachingelőkkel meg egy Rotary-találkozóra a városba érkezett amerikai családdal is (ahol a pici lány, sőt a játékmaci is geocachingelt). A hely tulajdonosai/dolgozói is nagy geocachingelők lehettek, az étteremben is volt egy láda, meg sok-sok geocaching témájú dolog lógott mindenfelé.
Az alábbi kép nem itt készült, hanem egy népszerű szöuli kávézóban, ahol szintén el volt „rejtve” egy láda.

Ismét egy másik alkalommal egy elég random kalandra kísért el Jucus.
A szállásunk mellett (ami már amúgy is a város keleti szélén volt) haladt el a HÉV. Kinéztem, hogy ha itt felszállunk a vonatra és utazunk háromnegyed órát kifelé a semmibe, akkor egyrészt már jó messze leszünk Szöultól, másrészt viszont az egyik ottani megálló közelében van két cache (és aztán a végén persze újra rádöbbentem, hogy ami a térképen olyan „közel” van, ahhoz a valóságban mennyit kell gyalogolni); és ha ezeket megtalálom, akkor azzal megdöntöm az eddigi saját rekordomat a legkeletibb koordináták terén, másrészt pedig egy újabb megyében lesz találatom (mivel az hely már bőven nem Szöul, hanem mondjuk Pest megye).

A következő két kép erről az útról származik: az egyiken az a pont látható, ahol át lehet menni a főút alatt, a másikon pedig az a környék, ahol keresgéltük (és meg is találtuk) a ládákat.