Bár azt látom, magyarul állítólag Csedzsu-sziget lenne a helyes írásmód, de azért én maradok ennél az egyszerűbb, angolos átírásnál.

Az volt a terv, hogy a mostani utazás során ne szorítkozzunk Szöulra, hanem nézzünk meg valami mást is az országból.
A félszigettől délre fekvő Jeju-sziget híres turistacélpont a koreaiak és a külföldiek (főleg kínaiak) számára is, úgyhogy ezt céloztuk be.
Anna is velünk tartott (a koreai hónapok alatt ő már ugyan utazgatott egy kicsit az országban, de ide nem jutott még el), így viszont az ő iskolai kötelességeire való tekintettel csak egy hétvégét szánthattunk az útra.
Az időjárással egy kicsit pechünk volt, mert ez elvileg egy kirándulós-napozós-tengerpartos-nyaralós hely. Ehhez képest ezen a bizonyos hétvégén egész Dél-Koreában szép napos idő volt – Jeju kivételével.

A szomorú, esős idő kicsit korlátozta a programjainkat, az erdei sétás, hegyet mászós programok kiestek.
Úgy jártuk be a szigetet, hogy szombaton lefoglaltunk egy taxit egész napra (ez így elmondva iszonyú drágának hangzik, de nem volt vészes a dolog, Koreában elég olcsó a taxi), és azzal vitettük magunkat ide-oda.
A taxis azt mondta, hogy a sziget nyugati felén kevésbé esik, így arrafelé tettünk egy kört – a keleti rész látványaiból így kiestünk.
Természetesen láttuk a sziget legfőbb nevezetességét, a bazalttufából faragott bácsika-szobrocskákat.
Ezeknek a hagyományos figuráknak a fallikus szimbolikáját talán nem is kell külön magyaráznom. Vannak a szigeten ennél sokkal direktebben erotikus tartalmú szobrok is (keressetek csak rá a neten arra, hogy „Jeju Island statues”), de ezeket most sajnos nem láttuk.

Jártunk egy „Spirit garden” nevű helyen ahol mini és normál méretű fák között lehetett mély gondolatokba mélyedve sétálni, megnéztünk egy narancsligetet, láttunk egy szép vízesét, „utaztunk” tengeralattjáróval.
Geocachingeltünk is, bár a taxisofőr biztos egy kicsit értetlen volt, hogy miért akarunk a semmi közepén megállni, és hova tűnünk pár percre ott, ahol semmi látnivaló sincs...