Állítólag nagy vitát váltott ki az a műalkotás, amit nemrég a stockholmi Kulturhuset előtt állítottak fel.
A vitáról nem tudok beszámolni, mert nem olvastam a kérdéses újságcikkeket.

Saját fantáziámból úgy képzelném, hogy az egyik oldal a nemzeti jelképek megcsúfolásáról, a másik oldal pedig a művészeti szabasdágról és a normakritikáról (ez egy divatos fogalom errefelé) írna lelkesen.

Ami az én számomra azért furcsa (már ha persze egyáltalán így van, mert mint írtam, csak elképzelem a vitát), mert a számomra éppen ellentételes jelentéssel bír a mű.

Szerintem azt jelenti ez az alkotás, hogy a svédek jelenleg egy töketlen népség (ez a kifejezés nagyjából ugyanígy a svédben is megvan*: har ingen stake); és itt lenne az ideje, hogy Svédország felálljon, hogy a svédek felemeljék a fejüket.

___________________
* Apropó „megvan” – azt figyeltem meg, főleg blogokon, de egyéb helyeken is, hogy szinte senki sem tudja helyesen leírni ezt a szót és a ragozott formáit.
Megvan – egy sima igekötős ige, és ennek megfelelően egybeírandó, ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll.
„Nekem is megvolt ez a könyv annak idején.”
„Na, ezzel is megvagyunk.”
„Holnapra meglesz.”
...és így tovább.
De szinte mindenütt külön írják. Fel nem tudom fogni, hogy ilyenkor a „meg” milyen szófaj szerepét tölti be a szerző képzeletében.

Na, mindegy, ez most csak úgy kijött belőlem, mert ezen már sokszor bosszankodtam.