Tavaly Stockholmban járt Sárosdi Lilla színésznő a „Vakság” című darabot előadni (majd miután hazaért Magyarországra, rögvest ki is robbantotta odahaza a #metoo magyar vonalát – a saját traumatikus élményét egyébként a darabba is beleszőtte, ott egy vak lány volt az áldozat).
A darab utáni beszélegtésen a rendező megemlített egy vak srácot, aki évi húsz könyvet olvas el hangoskönyv formátumban; majd feltette a költői kérdést, hogy közülünk, látó emberek közül vajon ki olvas el egy év alatt húsz könyvet.
Elgondolkodtam.
Nem tudom, elolvasok-e húsz könyvet évente – úgy gondolom, hogy nem, de mivel nem számolom, így nem is tudom a választ.
Úgyhogy elhatároztam, hogy 2018-ban számolni fogom, és a cél az, hogy elolvassak húsz könyvet.
Felmerült a kérdés, mi számít „könyvnek” – rendszeresen olvasom a Galaktikát, ha az könyvnek számít (végül is novellagyűjtemény...), akkor máris van 12 pontom. Végül azonban úgy döntöttem, hogy keményen nyomom, és a Galaiktikán kívül kell még további húsz könyvet elolvasnom.
Menet közban aztán rájöttem, hogy a kihívas azért megváltoztatta az olvasási szokásaimat: Minden bizonnyal többet olvasok, de nem olvasgatok bele egy-egy novella kedvéért gyűjteményes kötetekbe, nem vágok bele nagyobb, nehezebbnek ígérkező művekbe (például a sógorom filozófiai értekezésébe – ezt nyilván illenék elolvasni, másrészt biztos lassan menne, és így rontaná a statisztikámat, úgyhogy 2019-re halasztottam), a rövidebb, vékonyka könyvek viszont hirtelen vonzóbbak lettek a számomra.
Mostanra (november elejére) meglett a húsz könyv, úgyhogy azt lehet mondani, hogy túl is teljesítettem a célt.
Az alábbi könyveket olvastam el:
1. Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése
Nagyon tetszett a Behódolás – nemcsak jövőkép miatt, hanem még inkább azért, amilyen öniróniával bemutatja a megkeseredett, cinikus, középkorú értelmiségi férfit. Persze, hogy akartam Houellebecq-től további könyveket is olvasni.
2. Jeff Carlsson: Fagyott égbolt
Sci-fi, érdekesnek ígérkezett, de végül nem nyűgözött le – igazából egy trilógia első része, de nem hiszem, hogy a másik két könyvet is el fogom olvasni.
3. Ferenc pápa: Isten neve irgalmasság
Ez tetszett. Ráadásul jó vékony, pár nap alatt kiolvastam.
4. Kazuo Ishiguro: Never let me go
Ez nagyon jó könyv. Eleve rokonszenves dolog, ha egy Nobel-díjas szerzőtől olvashatunk science-fiction témájú alkotást, ez növeli a műfaj rangját.
Ez a könyv megérdemelte volna, hogy írjak róla egy külön posztot a blogomban.
Egy érdekes módon nyomasztó világban játszódik. A számomra a pszichológiai vonal volt az érdekes, hogy a szereplők hogy fogadják el teljes természetességgel (és lázadás nélkül) a sorsukat. Ugyanakkor az író azt nyilatkozta, hogy számára nem a világ (és a beletörődés) volt a fontos, ő egy „szerelem a halál árnyékában” történetet akart írni. Fura, mert számomra pont ez a szerelmi szál nem is tűnt különösebben relevánsnak.
5. Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Hazatérés
Újabb sci-fi, klasszikus szovjet szerző-testvérpártól. Ezen a jövőképen (kommunista idill) azért fogott az idő, mai szemmel már egy kicsit helyenként megmosolyogtató a könyv.
6. Tolvaly Ferenc: 40 nap lélekúton
Ez egy nagyböjti elmélkedés, így is olvastam, a Nagyböjt alatt, mindig az aznapi szakaszt.
7. Vladimír Páral: Rómeó és Júlia 2300
Egy újabb kelet-európai sci-fi. Páral más sci-fi tárgyú műveihez hasonlóan van benne valami kedves, ártatlan naivitás. Ami azért fura, mert Páral más, a mai világban – jellemzően egy vegyi üzemben – játszódó művei (Vihar a lombikban; Gyilkosok és szeretők) olyan depressziósan realisták, hogy az életkedvem is elment, amikor annak idején olvastam őket.
8. Henri Boulad SJ: Teózis
Lelkesítő gondolatok egy jezsuita atyától.
9. Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám
Na, ez aztán egy jó könyv! Kicsit fura (vannak benne például beszélő macskák, akik egyrészt macskák, másrészt személyesen Karinthy és Kosztolányi), de nagyon érdekes. Kifejzetten ajánlom!
10. Robert Charles Wilson: Misztérium
Wilson az egyik kedvenc sci-fi szerzőm, szerintem nagyjából minden könyvét olvastam, ami magyarul megjelent.
A könyvei jellemzően a mai világban játszódnak (vagy legalábbis innen indulnak ki), ahol aztán valami különleges esemény megzavarja a dolgok normális menetét – majd azt mutatja be, hogy mindez hogy befolyásolja a hétköznapi emberek életét.
Kedvenc könyveim tőle a Pörgés és az Affinitások.
11. Christopher Priest: Kifordított világ
Na, ez aztán még egy érdekes könyv.
Az élményhez hozzátartozott, hogy e-könyvben olvastam el, szó szerint egy ültő helyemben (egy repülőút alatt). Eleve egy fura alaphelyzet van (az emberek korát „mérföldben” mérik, és utazgatnak a „múltba” meg a „jövőbe”), aztán amikor nagyjából már értenénk és elfogadnánk egy adott felállást, akkor jellemzően mindig kiderül, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy addig hittük.
Igazából maga a világ az izgalmas benne, a történet inkább csak annyiból, ahogy egyre többet (vagy egyre kevesebbet...) tudunk meg általa a világról.
Ezt is kifejezetten ajánlom – legalábbis az elvont művekre fogékonyabb olvasóimnak.
12. Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Igen, Houellebecq is kezd a kedvenc íróim közé tartozni...
13. Varga László: A bőrünk alá bújt Isten
Újabb lelkiségi irodalom a kaposvári püspöktől.
14. Timothy M. Gallagher OMV: The Examen Prayer
Na, ez meg aztán főleg pláne lelki irodalom – Szt. Ignác nyomán.
A könyv a nap végi visszetekintő elmélkedés (Examen) gyakorlatáról szól.
15. Tove Jansson: Muminpappans memoarer
Valamennyire talán Magyarországon is ismert a Múmin mesevilág.
Ebben a könyvben a Múminpapa nekiáll megírni az emlékiratait – érdekes mű maga a könyv, mert egyrészt van egy fő történetszál, a „jelenhez” képes egy generációval korábbi időkről szóló memoár, másrészt a könyv (az emlékiratokkal párhuzamosan) bemutatja azt is, hogy a jelenkori szereplők hogy reagálnak az emlékiratokban megfogalmazottakra, miközben az is szóbakerül, hogy természetesen az emlékezet és az alkotás torzíthat is, úgyhogy esetleg „valójában” nem is pontosan úgy történtek a dolgok, ahogy a könyvben áll...
16. Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Esetleírások az egzisztenciális pszichoterápia világából. Szembenézés az öregedéssel, elmúlással, az élet elkerülhetetlen bizonytalanságával, ilyesmi – ezzel együtt a könyv jó humorral van megírva, kifejezetten élvezetes olvasmány.
17. Elias Wessén: De nordiska språken
Egy kis nyelvészeti szakirodalom. Az északi germán nyelvek története.
18. Martin Buber: Én és Te
Annak idején sokat hallottam erről a könyvről zengedezni. Egy kedves ismerősöm nemrég mesélte, hogy gyakran szemezget belőle idézeteket, viszont sosem olvasta el az elejétől a végéig. Egy kicsit azért is esett a választásom erre a könyvre, mert olyan kis lapos és rövid.
Viszont helyenként elég elvont filozófiai magasságokba emelkedik, úgyhogy nehezebb volt olvasni, mint amire számítottam. Azt mondanám, hogy talán úgy a negyedét értettem a könyvnek – viszont az, amit értettem belőle, az tetszett.
19. Jonas Jonasson: Analfabeten som kunde räkna
A százéves ember, aki kimászott az ablakon... minden bizonnyal odahaza is ismert könyv (és film), de talán a szerzőnek ez a könyve (Az analfabéta, aki tudott számolni) is megjelent magyarul. A főszereplő ezúttal nem egy idős svéd férfi, hanem egy fiatal afrikai nő, de egyébként nagyon-nagyon hasonlít a könyv Százéves emberre. Mintha ugyanazt olvasná az ember, csak ezúttal más szereplőkkel.
20. Martin Werlen: Hova jutnánk?
Egy svájci püspök, bencés (ex-)apát, könyve.
Véltlenül kerül hozzám, de örülök, hogy hozzám került. Érdekes, bátor kérdésfelvetések arról, hogy milyennek kellene lennie az egyháznak; hogy meg kellene térnünk abból, hogy eddig a nőkkel, a melegekkel, a bevándorlókkal bántunk. És hogy miként lehetne igazán felmutatni Jézust a világnak.
Ezek voltak tehát az (elejétől végéig) kiolvasott könyvek.
Ezen kívül pár Galaktika. Timothy M. Gallagher egy másik könyvét is olvasom apránként, a felén túl tartok, de azt nem fogom kiolvasni az év végéig. Meg volt még egy könyv, amibe belekezdtem, de nem olvastam végig.
Hát akkor ennyit a teljesítményolvasásról.
És akkor most már végre visszatérhetek ahhoz, hogy az élvezet kedvéért olvassak.
