Ebben a posztban olyasmit is olvashattok, amiről esetleg azt gondoljátok, hogy bizalmas részleteket adok meg egy IRL azonosítható emberről – ezért előrebocsátom, hogy ami itt szerepel, azt maga az érintett hozta széles körben nyilvánosságra, több tévé- és újságinterjú során, valamint nem utolsó sorban egy saját maga által írott könyvben, aminek a címe: Mot stormens öga (A vihar szeme felé).
Mellesleg ez egy olyan könyv, ami tartalmilag tök érdekes lenne, csak pocsékul van megírva. Na, mindegy, ha valaki akarja, kölcsön tudom adni (az ajánlat a stockholmi ismerősöknek szól).
A nyaram főleg munkával telt, csak két hétig voltam szabadságon (ami egy rövid magyarországi kirándulást tett lehetővé). Nem baj, viszonylag OK volt az idő itt Svédországban, így még a rendelőben is könnyebben telt az idő. Pedig volt, hogy helyettesítenem kellett más – szabadságon lévő – kollégáimat, ráadásul az az orosz rezidens lány, aki eddig itt segített nekem, továbbállt, mert a képzése során több különféle osztályon kell majd dolgoznia.
Úgyhogy egy darabig egyedül voltam.
De most kedvező irányba fordulnak a dolgok: Két hete kaptam erősítést, egy nagyon-nagyon érdekes kolléga személyében, aki 61 éves, valaha sebész volt, de ezt a szakmát hosszú ideig nem gyakorolta, ugyanis inkább a profi vitorlázásnak szentelte az életét. Ebben viszont tényleg olyannyira profi volt, hogy többek között egy ideig ő tartotta (a csapatával, persze) a Föld megállás nélküli körbevitorlázásának a világrekordját (amit azonban azóta sajnos már megdöntöttek). Ámde nem csak erről híres, hanem arról is, hogy komoly szexfüggő volt, habzsolva a mindenféle (de jobbára fiatal) csajokat, ami érdekes és néha életveszélyes helyzetekbe sodorta (mintha az antarktiszi jéghegyek közötti szlalom nem lett volna elég az életveszélyből) – majd pedig, egy csalódott és dühös nő akciójának köszönhetően a svéd bulvársajtó címlapjára is repítette.
Itt tenném hozzá, miután immár személyesen is megismertem őt, hogy valóban igen sármos emberről van szó – nagyon is el tudom képzelni, hogy ha nő lennék, elég lenne, hogy a kezembe csúsztasson egy cetlit, amin egy szálloda címe és egy időpont van.
Na, szóval amikor a sajtó felkapta őt, hogy lebukott a szexfüggő orvos stb., akkor ezen annyira elgondolkodott, hogy gyökeres fordulatot vett: nemcsak hogy felhagyott a szexfüggéssel, hanem az AA, SLAA és egyéb névtelen dolgok irányába elköteleződve kiképezte magát terapeutának, hogy ezentúl sebészkedés helyett most ő fog mindenféle függőket kezelni. És ennek keretében jött most el az én rendelőmbe, hogy ő itt szeretne dolgozni (persze főleg, sőt szinte kizárólag alkoholistákkal fog találkozni). Úgyhogy most ez a kalandos, kedves, érdekes, lelkes, a szakma iránt tényleg mélyen elkötelezett ember a beosztottam.
Már ez is tök jó.
Ami meg duplapluszjó, hogy jövő héten jön ide mellém dolgozni Magyarországról egy frissen végzett doktornő (hú, de hülyén hangzik ez a szó olyan valakinek a kapcsán, aki csak 24 éves).
A rendelkezésére állt az egész nyár, hogy megtanuljon svédül, szóval már biztos tök jól beszél. És most idejön, és ő is itt fog dolgozni a kezeim alatt, miközben majd én tanítgatom a nyelv finomságaira és a szakma fortélyaira.
Szóval így leszünk most itt hamarosan: A (volt) szexfüggő vitorlásbajnok, a fiatal és bájos kollegina, valamint én...
Nyugalmas, kellemes időszak elébe nézünk – de lehet, hogy ez tényleg csak a vihar szeme lesz? :-)