A minap egy másik blogban (amit most nem linkelek be) szóba került, hogy át kell lépnünk a korlátainkat, határainkat.
A szexuális határok átlépése ügyében egyébként melegen ajánlom az egyik olvasóm blogját: Ez nem vanília.* (Előre jelzem, hogy mind szövegében, mind képi világában igen explicit blogról van szó, úgyhogy jámbor keresztény, vagy más okból konzervatív olvasóim ne klikkoljanak oda. De tényleg ne.)
Nos, ma nekem is határátlépős élményben lehetett részem.
Épp egy hete, hogy Jucus magamra hagyott (tíz napra Magyarországra utazott), és a keserű magányomban végül olyasmit tettem, ami nem fordult velem elő idáig:
Látszólag minden ok nélkül, teljesen váratlanul takarításba fogtam.
A dolog háttere a következő. Van itthon egy kisszoba (annak, aki már járt nálunk: az „Ügyeletes szoba”), ahol a könyveim meg a számítógépem van (most is innen írok). Ebben a szobában már egy jó ideje feltűnt valami furcsa áporodott szag, de mivel valami oknál fogva ezt a szagot csak én érzem, Jucus nem, így ő nem volt különösebben inspirálva a takarításra.
Pár napja aztán, amikor az egyetlen itthon maradt lányom már elindult iskolába, én meg lent neteztem, egyszer csak készült összeomlani a szobában az (IKEA) könyvszekrény. Arra gondolván, hogy ha ez most ebben a formában rám zuhan, még kb. hat órán keresztül nem lesz senki itthon, aki mentőket hívjon rám, elkezdtem eszeveszettem a földre hajigálni a polcról a könyveket. Ez sikerült is, így megúsztam a balesetet.
Ma pedig, kihasználva a szombatot, a könyveket szépen összedobozolva kitettem a folyósóra. A polcot szétszedtem (a csavarok komoly anyagfáradás tüneteit mutatták, jópárat nem is lehetett kicsavarni, egyszerűen csak letörtek), a darabokat elvittem a... izé... nem ismerem a megfelelő magyar szót.
A svéd kifejezés tükörfordítása „környezet(védelmi) kunyhó” lenne, odahaza egyszer a „szorti” kifejezést hallottam az ilyesféle szelektív hulladékgyűjtő hely megnevezésére, de nem tudom, ez mennyire része a sztenderd magyar szókincsnek. Na, mindegy, szóval oda.
A polc hűlt helyén (és jobban körülnézve a szobában, másutt is) döbbenetes mennyiségű koszt, pormacskát, egyebeket találtam.
Így aztán még gondosan ki is porszívóztam.
Most majd meglátjuk, hogy ezen akciók hatására eltűnik-e a szag a szobából – ha igen, a könyvek átvizsgálása következik; ha nem, akkor a matracot, a szönyegeket, a szobában tartott ruhákat kell átnézni.
Na, de ami az igazán érdekes, hogy ez után a tőlem olyannyira idegen takarítási akció után egyfajta kielégültség-érzés, már-már eufória uralkodott el rajtam.
Érdekes, nem is hittem volna, hogy ilyesmitől is jól érezheti magát az ember.
Lehet persze, hogy ez a takarítás is olyan, mint a kikötözős szex: egyszer vagy kétszer még vicces, de ha minden nap ezt kellene csinálni, akkor már inkább csak fárasztó lenne.
___________
* Az említett blog sajnos azóta megszűnt. :-(