Éjjel felébredtem, és nem tudtam visszaaludni.
Sokáig forgolódtam az ágyban álmatlanul.

Aztán arra gondoltam, hogy vajon tényleg így van-e, hogy nem tudtam újra elaludni?
Hiszen az is lehetséges, hogy igenis visszaaludtam, és most alszom, és éppen azt álmodom, hogy álmatlanul fekszem az ágyban.
Viszonylag tisztán tudok gondolkodni – de hát álmában is tud az ember gondolkodni, és (akkor, az álomban) tisztának is tűnnek ezek a gondolatok.
Megtapogattam a nyelvemmel a fogaimat – de ez nem bizonyít semmit.
Kinyitottam a szememet, ránéztem az ágyam mellett álló órára: 4:03 – de persze álmodhatom is azt, hogy az órám 4:03-at mutat.

Aztán ahogy elnézegettem a tiszta, átlátszó vízű patakot, amiben egy faág mentén úszkáltak a halak, magán az ágon pedig megannyi féreg tekergőzott, arra jutottam, hogy valószínűleg mégiscsak álmodom, mert egy patak jelenléte nem illeszkedik a hálószobai jelenethez.

Hacsak nem éppen Görögdinnye édes levében szereplői vagyunk...