Jól telt a szabadság, de gyorsan elment, noha (vagy: pont azért, mert) elég sokmindent csináltam.

Dolgoztam is egy kicsit – volt három különféle értekezlet, megbeszélés, amiről azt gondoltam, hogy olyan fontos, hogy még szabdság alatt is el kell rá menni.

Nem álltam meg, hogy a céges levelezésbe, meg a számítógépes kórrajzrendszerünkbe is bele-bele ne nézzek időnként.

Egyik éjjel meg telefonügyeletes voltam, hívogattak is rendesen – előnye volt viszont, hogy az egyik magyar kolléganő pont reggel hétkor, az ügyelet vége felé hívott be az osztályra, így aztán munkánk végeztével együtt jöhettünk haza (ő is itt lakik Skarpnäckben), máskor úgyis ritkán adódik alkalmunk beszélgetni.

Voltam (több nekifutásban) geocachingelni, összesen 6 ládát találtam most meg.

Négy SF filmet kölcsönöztem ki a hét elején, ebből hármat tudtam megnézni, egyik sem volt nagy élmény: a „Things to come”-ról már írtam; a „Lost in space” kifejezetten szar; a „Primer” valószínűleg egész jó film, viszont olyan bonyolult időhurkokat képeznek benne az időutazó főszereplők, hogy sajnos nem voltam képes követni – ezt majd még kétszer-háromszor meg kellene nézni, hogy összeálljon a kép.

A japán fürdőről már meséltem.

Csütörtökön volt a Stockholmi Magyar Kamarakórus jubileumi koncertje – mivel újabban Jucus is ott énekel, így elmentem – egészen jó kis műsor volt, nagyon ügyesek voltak.

Egyik este söröztem egy magyar lánnyal, szombaton pedig az itteni magyar baráti körünk tartott egy úgynevezett julbord-ot (karácsonyi svédasztal) az Óvárosban.

A hét elején úgy képzeltem, hogy majd a különféle szakrális tevékenységekre is lesz időm, de ez aztán nem valósult meg különösebben nagy mértékben.

Szóval tartalmas hét volt.
Igazából szívesen maradnék még egy kicsit idehaza...