Végetért hát ez a kaland is: mire ez a poszt élesedik, én már (remélhetőleg) az Oslo – Stockholm repülőjáraton ülök.
A korábbi norvég kalandoktól eltérően most valahogy hiányzott belőlem a tűz; éppen, hogy csak végigcsináltam ezt a két hetet, de valahogy igazi lelkesedés nélkül.

Így aztán nincs nagyon mit írnom továbbra sem – de maradt még pár kép, ezeket osztom meg most veletek utolsó ålesundi bejegyzésem gyanánt.

Az első képen Honey Bunny, a kalóznyúl látható.
Egy ålesundi geocaching-ládából bukkant elő. Most útnak indul világot látni.

A második kép szerintem kifejezetten vicces.
Ez ugyanis nem más, mint az ålesundi börtön. Kis város – kis börtön. Ez az épület olyan hangulatos, hogy úgy képzelem, itt még én is szívesen ülnék pár napot. Többet azért nem.
Bunny meg lett fenyegetve ennél az épületnél, hogy ha nem hagy fel a kalózkodással, akkor ő is ide fog kerülni.

A harmadik kép egy kedves szobrot ábrázol, ami nekem nagyon-nagyon tetszik.
A halárus öregasszony szobrának talán az is lehet a háttere, hogy Ålesund az ország egyik legnagyobb (ha nem egyenesen a legnagyobb) halászati kikötője.

A negyedik kép is egy szobor, de ez most csak úgy random módon kerül ide. Az alkotás (ami a város fölött áll, annak hátat fordítva) szerintem nem különösebben szép. Ålesund eme nagy fiáról azt sikerült időközben megtudnom, hogy költő, színikritikus és (a közvetlen környéket bemutató) útikönyvek szerzője volt. Eddig elég unalmasan hangzik. Azt is olvastam, hogy erotikus verseket is írt – ez már érdekesebb lenne, kíváncsi lennék, milyen lehetett a norvég kisvárosi erotika a XIX. század végén, de sajnos egyetlen versét sem találtam meg a neten, csak megvásárlásra ajánlott köteteket; annyit meg azért mégsem ér a dolog.

Hát egyelőre ennyit Norvégiáról.
Legközelebb majd ismét „otthonról” jelentkezem, ha adódik valami említésre érdemes téma.