Most hétvégén nagyon szép idő volt, Jucus pedig dolgozott, úgyhogy teljesen kézenfekvő volt, hogy elmenjek (egyedül) geocachingelni egy kicsit.
Pénteken egy „event” volt, egy geocaching rendezvény, ahol egy francia játékossal lehetett találkozni, olyannal, akinek 10.000 fölötti megtalálása van. Ilyenkor persze joggal merül föl a kérdés, hogy egy ilyen ember vajon miből él.
A srác mesélt pár érdekes dolgot, olyan sztorikat, hogy például egyszer civilruhás rendőrök állították meg a keresgélés közben, de amikor elmondta nekik, miről van szó, akkor beálltak segíteni, és végül az egyik zsaru találta meg a ládát. Meg amikor átment az USA-ból Mexikóba, valami különösen veszélyes városba, csak azért, hogy még egy országból legyen találata.
Egy kellemes, élvezetes összejövetel volt – és egyben itt hallottam a sráctól a Munzee-ről. Ez egy másik játék, nagyon hasonlít a geoachingra, noha a Munzee hívei állítják, hogy áá, nem onnan van az ötlet. Itt kis felragasztott cetliken lévő QR-kódokat kell a telefonnal beolvasni, és ha stimmel a kód és a GPS-koordináta, akkor automatikusan jegyzi a rendszer a találatot. Erre majd még visszatérek.
Az összejövetelen egy svéd fickó elültette a bogarat a fülembe, hogy az is a számos egy cél egyike lehet, hogy a megyében lévő összes kommun (közigazgatási egység – község, vagy helyi önkormányzat) területén legyen megtalálásom.
Így szombatra az volt a tervem, hogy ez ügyben tegyek lépéseket. A megye 26 kommun-je közül 8 még hiányzott, így HÉV-re szálltam, és becéloztam Upplands-Bro és Järfälla területét (mondjuk mintha valakinek Albertirsa és Cegléd lenne a hétvégi úticél).
Leszálltam Bro-ban. Itt találtam pár egészen érdekes dolgot. Rúnakövet, királydombot, cselesen elrejtett (és magas nehézségi pontértéket adó) ládákat.
Itt van például egy, ami egy hídszerkezetben volt csavarnak álcázva. (A dolog azért nagyon stílszerű, mert a település neve – Bro – azt jelenti, hogy híd.)
Vasárnap pedig belevágtam a geocachingen belül egy olyan műfajba, amit Wherigo-nak hívnak. Ehhez szükség van egy külön app-re a telefonban.
El kell menni egy adott pontra, aztán különféle feladatok jönnek, jobbára, hogy menjél tovább ide meg oda (esetleg adott időn belül kell odaérned), de lehetnek különféle rejtvények, egyebek is. Aztán ha végigjártad az útvonalat, végrehajtottad a feladatokat, akkor kapod meg a geoládához vezető koordinátákat. Ma először próbáltam ki egy ilyet, jól ismert terepen, a stockholmi Óvárosban. Közben igyekeztem nyitott szemmel járni, felfigyelni egy-két olyan szépségre, érdekességre, feliratra, amit korábban még nem láttam.
Miután kész voltam a Wherigo-val, kiprobáltam a korábban említett Munzee-t is, megkerestem pár ilyen kódot, feljegyeztem a telefonommal.
Útközben erre a helyre is eljutottam:
Ezen a képen az avatatlan szem nem lát semmi különösen – egy kresz-tábla hátulról.
Pedig itt egyetlen képen, közvetlenül egymás mellett látható egy geoláda és egy Munzee-kód.
Mellesleg ez nem is egy akármilyen geoláda, hanem egy Letterbox-hibrid.
Az effélék egy, a geocachinghez hasonló, de annál jóval régebbi játékkal kapcsolódnak össze. Akkoriban, amikor még nem volt GPS, különféle leírások, útmutatások segítségével kellett a kérdéses helyszínre eltalálni.
Ehhez a ládához például úgy lehet eljutni, hogy egy adott koordinátán lefényképezel egy szobrot, egy másik koordinátán megnézed egy szobor szövegét (ez eddig geocaching), és annak segítségével dekódolsz egy szöveget, ami megadja, hogy milyen irányban, milyen magasan van a láda (ez letterboxing), az adott helyen megtalálod a ládát, ahova felírhatod a nevedet (geocaching), illetve van egy bélyegző, amivel bélyegezhetsz magadnak, ahova akarsz (letterboxing).
Miközben ezt a fényképet készítettem, odajött hozzám egy ázsiai (vélhetően japán), lány (esetleg fiú, kicsit bizonytalan voltam a dologban), és lelkesen magyarázni kezdte nekem a geocachinget. Mondtam neki, hogy én mindezt tudom, és cserébe megmutattam neki a Munzee-t, amit viszont ő nem ismert.
Mint a rövid beszélgetésből kiderült, pszichológus mesterképzésen vesz részt.
Bedobtam, hogy én meg pszichiáter vagyok, érdekes módon viszont ezen a ponton el is halt a beszélgetés, a lány (vagy fiú) elbúcsúzott, és elment. Kár, pedig szívesen meghívtam volna egy sörre.
Viszont már korábban is felfigyeltem olyan itt-ott felragasztott izékre, ahol fényvisszaverő háttéren valami célkereszt-szerűség látható. Ma ismét elgondolkodtam azon, hogy talán ez is valamiféle hasonló játék, amit viszont még nem ismerek?
Van valakinek valami tippje?