A mai napon a személyzeti étkezőről mesélek nektek, mert egyrészt egyelőre ez az egyetlen kapcsolatom a norvég konyhamüvészettel, másrészt meg ez is elárul valamit a hely hangulatából.

Talán már céloztam rá, hogy ez messze a legkisebb kórház, ahol valaha is dolgoztam (az esztergomit is beleéertve).

Olyan mini hely, szemlátomást ”Hogy azért itt is legyen egy kórház” alapon hozták létre.

Na, hát ennek megfelelő a személyzeti étkező is.

3-4 embernél többet még sosem láttam ott egyidőben.

Az ételválasztásnál pedig nem úgy merül fel a kérdés, hogy mit akarok enni, hanem, hogy a meleg vagy a hideg változatot kérem-e.

De vigyázat! Meleget csak 2-ig lehet kérni (ez jelent is némi nehézséget, mert általában minden nap be van nekem írva egy beteg 12.00-ra és egy másik 13.15-re is). Ezzel együtt egyszer sikerült fél kettőkor odaérnem, de akkor közölték, hogy ma halleves volt a meleg változat, de az már elfogyott.

Tegnap pedig így nézett ki az étel:

Egy szelet kenyérre rátettek egy fasírt-szerüséget, arra egy jókora adag zöld pépet (olyan krumplipüré-jellegü izé volt, gondolom, ez is valamiféle növényből készült), annak a tetejére meg pár ubikarikát, és közölték velem, hogy ez most hamburger. Szerencsére jutányos áron, 30 NOK-ért, tehettem a magamévá.

Hát mára most csak ennyi volt a bejegyzés.

Nem tudom, hogy jelentkezem-e hétfőig (ha igen, akkor csak ezért be kellene jönnöm a hétvégén a rendelőbe), talán igen, de nem ígérem.

Meglátjuk.

Egyelőre viszlát!