(Ez a poszt most nem lesz annyira érdekes annak az egy-két olvasómnak, aki valami oknál fogva nem tud svédül – bocsánatot kérek mindenekelőtt Tőled, kedves Heni , ott a vadregényes Zielonkában * !)
Annyira végül is nem vészes az itteni dialektus.
Az a legfeltűnőbb benne, hogy nagyon lágy, tele van [ny] meg [ty] meg [cs] hangokkal. Kicsit vicces hatást is kelt ez így, hogy vegyem komolyan azt, amikor egy beteg hirtelenharagúnak, lobbanékonynak jelemzi magát, hogyha ezt azzal teszi, hogy önmagát [szinyty]-nek minősíti?
A sint szóra gondol egyébként, mint a svédben az (arg)sint.
De az „eller hur?” norvég megfelelője, az „ikke sant?” is gyakran úgy hangzik itt, hogy:
[itty(h)e szanyty?].
És akkor én meg üljek itt komoly képpel.
A kis fekete szótáramban (igazi Trebor-modell!) az új norvég szavak mellé igyekszem norvég szinonímát vagy magyarázatot írni. Ilyenek vannak most benne:
fortelle – berette
rar – merkelig, underlig
bursdag – fødselsdag
morsom – underholdende
innrømme – erkjenne; gi
nabo – (som bor nær ved)
påfellende – iøynefallende
komme seg – friskne til; bli bedre
gutt – ung mann
slett – absolutt
skuffe – ikke svare til håp e. forventning
tummelumsk – forvirret, ør
Végezetül egy rejtvény:
Ki tudjátok-e kitalálni (szótár és Internet nélkül), hogy mit jelenthet a norvég hodepine szó?
_____________________
* Időközben megtudtam, hogy Henriett nem Zielonkában lakik - hanem valahol máshol. Ezzel együtt a zielonkai templomot meghagyom illusztrációként, ha már egyszer fölraktam ezt a képet.
