Ezt a könyvet is a téli utazásom során vettem, mint a Hajszőnyegszövőket.
Sok szempontból hasonlít is ahhoz a könyvhöz. Leginkább abban, hogy noha mindkettő elvileg sci-fi lenne (egy másik bolygón, a távoli jövőben játszódik), mégis erősen a fantasy irányába hajlanak: mindkét könyv egy feudális társadalmat mutat be, főleg földművelésből élő lakossággal, amin egy császár (Hajszőnyegszövők), illetve királyok (Lord Valentine kastélya) uralkodnak, és noha ismerik az űrutazást, sőt kapcsolatban is vannak más világokkal, ez nem befolyásolja különösebben a mindennapokat az adott bolygón.
Olyannyira nem, hogy egyik törtenetben sincs például használatban autó vagy repülőgép. Igaz, erre legalább a Lord Valentine kastélyában némileg hihető magyarázatot kapunk: Majipooron (ahol a történet játszódik) olyan kevés vasérc és olaj van, hogy nem tudnak ilyen technikát üzemeltetni. Viszont ebben a könyvben ráadásul még varázsló, meg óriás harcosnő is van, ezzel végképp a fantasy irányába tolva a műfajt.
Maga az alaptörténet is szinte egy az egyben a Gyűrűk Ura:
Egy (eleinte) jelentéktelennek tűnő szereplőre vár a feladat, hogy keresztülvágva a birodalmon legyőzze a gonoszt, és ezzel megmentse - ha nem is a világot, de legalábbis azt a társadalmi rendet, ami évezredeken keresztül békét és nyugalmat biztosított. Mindehhez egy különféle fajok tagjaiból álló társaságot kap kíséretként, köztük egy varázslót, aki mutatja az utat. Út közben végig arra készülnek, hogy majd egy nagy, végső csata vár rájuk, de addig is sok nehézséggel kell megküzdeniük...
Érdekes elem az álmok fontossága:
A Majipoort vezető négy uralkodóból legalább kettő különféle személyes álmokat küld az alattvalóknak (az Úrnő békés, vigasztaló vagy útmutató álmokat, míg az Álmok Királya parancsoló vagy büntető álmokat), aminek fontos szerepe van a társadalmi rend fenntartása szempontjából (nincs többé gyilkosság, mert mindenki tudja, hogy akkor élete végéig rémálmok gyötörnék). Ez jó ötlet, és jól ki is használják a történentben minden szempontból.
Számomra furcsa viszont, hogy - szükségtelenül - nagy időtartamokkal, távolságokkal és népességi adatokkal dobálózik a könyv. Kicsit hiteltelen is, mert egy több tízmillós lakosságú, több száz kilométer átmérőjű metropolisz nem igazán reális ezen a technikai-társadalmi szinten - képtelenség egy ilyen méretű várost kizárólag állatvontatású járművek segítségével ellátni pl. élelemmel.
Érdekes viszont, és nem tudom, hogy ezt a könyv hibájának vagy pozitívumának tekintsem-e, hogy a történet időnként antiklimaxba fordul: valami fontos fordulatra várunk, és aztán nem történik semmi.
Egyszer megjelenik egy új, különleges és látszólag igen fontos szereplő, akinek aztán később semmi komolyabb jelentősége sem lesz; máskor egy dramaturgiailag hosszasan előkészített összecsapás egyszerűen elmarad, effélék.
De azt feltételezem, hogy ez inkább szándékos poén, hiszen a való élet sem valamiféle terveknek megfelelően alakul, ahol később minden a helyére kerül, hanem csak történnek a dolgok, és nem tudhatjuk előre, mi lesz később lényeges, mi nem.
Végső összegzésként azt mondanám, hogy élveztem a könyvet, amíg tartott, hozzájárult ahhoz, hogy egy hétig kevésbé legyek deprimált, sőt, kedvet kaptam hozzá, hogy elolvassak még néhány további Majipoor-könyvet is, de ennek ellenére nem tartom különösebben kiemelkedő alkotásnak.
Inkább olyan Harry Potter-színvonal.
