Kedves olvasóim!
Nem tudom, hogy a most következő két hétben mennyire lesz időm és lehetőségem írni a blogba. Talán igen, de nem ígérhetek semmit.
Ha eltűnnék is, január közepén-végén visszatérek.
Addig is "búcsúzóul" szeretném megosztani veletek az egyik kedvenc József Attila-versemet (de cseles módon nem azt, ahonnan a poszt címét vettem):
