Majd folytatom a zászlós sorozatot is (valószínűleg Brazília lesz a következő), de ezt most előbb ki akarom írni magamból.
Mindig idegesítettek az afféle pozitívgondolkodásos dolgok, van, hogyha egyik-másik (egyébként tényleg kedves és aranyos) ismerősöm ilyesmit ír fel a Facebook-ra, akkor teszek rá valami cinikus megjegyzést, de mostanában már erről is leszoktam.
Viszont azt gondolom, hogy a negatív gondolkodásnak (ha úgy tetszik, az Erő Sötét Oldalának) jóval nagyobb hatalma van.
Ezt azzal látom igazolni, hogy – mint néhányan tudjátok – volt egy másik, korábbi, titkos blogom, amit mostanra már töröltem.
Mindent megtettem, hogy az ne legyen a személyemhez köthető, ennek a blognak az olvasói között csak egy-két kiválasztott ember van, aki azt is ismerte (azaz nemcsak a léteről tudott, hanem olvasta is).
Mivel az titkos volt, így írhattam benne mindenféléről, ami foglalkoztatott, és – őszintén szólva – elég sötét hangvételű blog kerekedett belőle. Aki igazán közelről ismer, annak persze nem is kéne ezen m
eglepődnie.
Viszont! Azon a blogon aztán pezsgett az élet, a legkülönfélébb korú és hátterű emberek jöttek, és beszélgettek a blogomon velem és egymással, igazán kellemes, érdekes társaság gyűlt össze.
Aztán valami oknál fogva töröltem azt és elindítottam helyette ezt a mostanit, csupa kedves, érdekes történettel, humoros élménybeszámolókkal, könyvelemzésekkel és erotikus versekkel. Csupa pozitív dologról írok benne. Nyilvános, minden ismerősöm és családtagom ismer(het)i a címét. Alig győzöm reklámozni a Facebook-on.
És az eredmény? Pár ismerősöm elolvassa az írásaimat, néhányan hozzá is szólnak, de nyoma sincs annak az érdeklődésnek, amit a régi, a depressziós blog váltott ki. Volt, aki meg is mondta egyenesen, hogy az jobb volt.
Tanulság: Nem érdemes pozitívan gondolkodni, úgyse sül ki belőle semmi jó. :-)
