A múlt héten végre sikerült eljutnom a Trekkerklubba.
Már az utcán föl lehetett ismerni, hogy ki az, aki szintén oda tart – pedig akkor még a kabáttól nem látszott, hogy kin van egyenruha...
A helyszínen a (szórványos...) beszélgetésekből rá kellett jönnöm, hogy milyen szégyenletesen kevéssé vagyok tájékozott az SF sorozatok világában – nem tudam, ki az a Q, nem ismertem a különféle Star Trek-sorozatok egymáshoz való viszonyát (ugyanez igaz a Stargate különféle verzióira is), és nem értettem azt sem, hogy miért nevet mindenki a Star Trek filmek közben, ha a 47-es szám valamilyen formában szóba kerül.
Ez az élmény persze cselekvésre ösztönzött, a 47-nek utánanéztem, a sorozatokkal kapcsolatos ismertek megszerzését pedig (ha már korábban belekezdtem) a Battlestar Galacticával folytattam a héten.
Ezt a sorozatot, az első szezonnal, még Harstadban kezdtem el, akkor írtam is róla a blogomon. Akkor kicsit vegyesek voltak a benyomásaim, de azért lelkiismeretesen folytattam.
Ezen a héten a lelkes nekibuzdulásnak köszönhetően befejeztem a második szezont.
Ez most kellemes csalódás volt – a szereplők lélektanilag kidolgozottabbak, a konfliktusok hitelesebbek, mint az első szezonban. Mondjuk Gaius Baltarról még mindig nehéz elhinni, hogy a korának az egyik legnagyobb tudósa lenne, de már legalább nem az a hisztérikus hülye, mint az első szezonban, hanem ő is kicsit összetettebb személyiségként jelenik meg.
A kedvenc epizódom egyébként a „Black market” volt, mert... Mindegy, hagyjuk.
A hét elején meg is rendeltem a 3. és a 4. szezont is (én még ilyen régimódi vagyok, a filmeket fizikailag megvásárolom DVD formájában, ahelyett hogy letölteném őket).
Nem nagyon szoktam megnézni a BSG-hoz kapcsolódó anyagokat a Wikipédián, nehogy valami részletet (pl. hogy még ki cylon a legénységből) idő előtt megtudjak – de most jó volt, hogy kicsit ránéztem egy szócikkre, mert így megtudtam, hogy a 2. és a 3. szezon között van egy – csak az Interneten fellelhető – átvezető minisorozat (tényleg nagyon mini – a tíz rész összesen húszonvalahány percet tesz ki), így ma még ezt is megnéztem.
Kaptam tippet egy oldalról, ahol különféle filmeket (többek közt SF-t) lehet (állítólag...) legálisan nézni magyar szinkronnal, úgyhogy a hétvégén még ezt is fel akarom deríteni alaposabban.
Telepítettem Spotify-t a gépemre, miközben ezt a posztot írom, SF témájú zenét hallgatok rajta.
Hát így telik mostanában az időm, így néz ki, amikor megpróbálok „valami értelmeset csinálni”.
