Megnéztem az utolsó Battlestar Galactica sorozat „utáni” filmet, ami a The Plan címet viseli.
Érdekes. Kissé vegyes érzelmeket keltett bennem.
Mindenesetre hallgassátok ezt a zenét, miközben a posztomat olvassátok:
Az érdeklődők számára itt van az ének szövege latin betűs átírásban is:
Oṃ bhūr bhuvaḥ svaḥ
Tat savitur vareṇyaṃ
Bhargo devasya dhīmahi
dhiyo yo naḥ pracodayāt
(megjegyzem, ez teljesen értelmes és témába vágó szöveg, csak éppen szanszkritul van).
A film elvileg nagyjából ez első szezont meg a második elejét meséli újra „cylon szemszögből”.
Gyakorlatilag inkább két vagy három cylonnak a történetéről tudunk meg egy kicsit többet.
A film annyira újrameséli az említett másfél szezont, hogy a filmidőnek kábé a felét az egy-az-egyben a sorozatokból átemelt jelenetek teszik ki. (De olyannyira, hogy a legtöbb eredeti szereplő csak ezekben a kopizott jelenetekben bukkan fel – úgy látszik, igyekeztek ezt a filmet kis költségvetésből kihozni...).
Ezek közé aztán bekerül egy-egy új jelenet, amelyeknek köszönhetően kicsit árnyaltabb képet kaphatunk mindenek előtt Egyes és Négyes személyiségéről és motivációjáról.
Pár dolog elvileg érthetőbbé válik, bár kicsit úgy vagyok ezzel, mint amikor a Csillagok háborújában bevezették a midi-chloriánok fogalmát az Erő magyarázatára: Néha hasznosabb és dramaturgiailag célravezetőbb egy kis misztika, mint holmi túlságosan is hétköznapi, racionális megoldás.
Viszont pozitívumként kell említeni, hogy van egy nagyon erős jelenet a filmben, ami jól megvilágítja az egyik szereplő jellemét. Igen bátor jelenet, mert megtöri az egyik legerősebb filmes tabut, olyasmit mutat, amit gyakorlatilag soha nem ábrázolnak képileg (SPOILER: nyiltszíni gyerekgyilkosságot látunk).
Ezzel együtt ezt a filmet egy erőltetett utánlövésnek érzem, a BSG-univerzum leggyengébb darabjának.
Kár, pedig a második legkedvesebb szereplőmet játszó színész rendezte...
:-(
