Egy kis előrehozott szilveszterezésként tegnap este elmentünk Jucussal és Annával egy érdekes étterembe vacsorázni.
Egy (legalábbis helyi viszonylatban) híres zenész, aki az E-Type névre hallgat, nyitott egy viking éttermet egy-két hónappal ezelőtt. Tulajdonképpen fura is, hogy Stockholmban eddig még nem volt ilyen.Amióta hallottam erről az új helyről, el akartam ide jönni, és ezt most végül meg is tettük.
Nagyon kellemes élmény volt.
Sikerül nekik jól megteremteni a viking hangulatot a ruhákkal, berendezéssel, díszítésekkel, a rusztikus faasztalokkal, valamint a kovácsoltvasból készült gyertyatartókal, szalvétagyűrűvel és evőeszközökkel (!) – mondjuk nem is mindig könnyű velük enni.
Kaptunk egy étlapot (középkori) rúnaírással (futhark). Nagyon-nagyon nehezen haladtam csak a kibetűzésével, de aztán a társaságom felhívta rá a figyelmemet, hogy ha eggyel beljebb lapozok, akkor ott „rendes” betűkkel is le van írva ugyanaz.
Az ételekről és a felszolgált mézsörről (lám, ismét egy Harry Potter-es asszociációkra alkalmat adó pont a blogomon) pedig készséggel elhiszem, hogy az igazi viking ízeket kóstolhattuk.
Kellemes volt a dolog show-jellege. Érkezéskor a nagydarab viking harcos, aki fogadja a vendégeket, a terembe érve hangosan bemutatja az újonnan érkezőket egy-két pozitív szó kíséretében. Ilyenkor aztán a többi vendég mindig megtapsolja az újakat. Ez tetszett.Az este folyamán volt egy kis élőzene is, korabeli hangszerekkel (lant, tekerőlant, meg nyckelharpa, aminek valószínűleg nincs magyar neve, de tükörfordítással kulcsos lant lehetne), három nagyon rokonszenves fiatal srác előadásában.
Mellesleg szerencsénk is volt, mert mint kiderült, korántsem minden este van ilyen előadás.
De egy kis diszkrét korabeli muzsika az est többi részében is szólt a háttérből.
Mindezek mellé a hely – stockholmi viszonyokhoz képest – nem is volt különösen drága, inkább átlagos árfekvésnek mondanám.
Szóval kellemes élmény volt, meleg ajánlom a helyem minden stockholmi vagy alkalmilag Stockholmba látogató olvasómnak.
Lehet, hogy én is visszetérek még ide, de akkor előtte végre rendesen megtanulom a futhark ábécét – mégiscsak szégyen, hogy már lassan tíz éve itt élek ebben az orszában, és még egy rúnakövet sem vagyok képes elolvasni.
Egyben megragadom az alkalmat, és ezúton kívánok mindenkinek boldog 2012-es évet!
