Ahogy már említettem, több könyvet is kaptam karácsonyra, ezek egyike volt a „Százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt” – az érdekesség (már-már paradox) ebben az, hogy ez eredetileg egy svéd könyv, de én most magyar fordításban olvastam.
Azt kell mondanom, hogy kellemes, élvezetes könyv, viszonylag jó humorral megírva.
A fülszöveg Rejtő Jenő műveihez, meg a Švejkhez hasonlítja a művet.
Ez végül is nem teljesen alaptalan (bár talán van benne egy kis túlzás), viszont ami nekem leginkább eszembe jutott, az a Forrest Gump.
A főszereplő teljes lelki nyugalommal sétál keresztül az elmúlt évszázadon, a legkülönfélébb politikai és tudományos nagyságokkal találkozik teljesen véletlenül, folyton az események sűrűjébe csöppen, sőt igen jelentősen befolyásolja a világpolitika menetét, miközben mégsem izgatja magát az egész ügyön különösebben.
Nagyjából hasonló a hozzáállása a „jelenben” zajló fő cselekményszálhoz, ami szintén igencsak kalandos.
A könyv elég jól visszaadja a svéd hangulatot. Van benne egy-két poén, amit valószínűleg nemigen érthet a magyar olvasó.Ilyen például az, mikor azon szörnyűlködve, hogy újabban egyes férfiak lófarkat hordanak, az egyik szereplő megjegyzi, hogy a végén még azt is megérjük, hogy a pénzügyminiszter is ilyen hord majd – amiben az a bennfentes poén, hogy a könyv 2005-ben játszódik; 2006 óta pedig Anders Borg a svéd pénzügyminiszter, akinek lófarka és fülbevalója van.
Szintén nehezen lehet érthető a magyar olvasónak az, amikor a skånei dialektus kapcsán vet be (tulajdonképpen észrevétlenül) egy poént a főszereplő.
A könyv egyébként teljesen korrekt földrajzi és egyéb leírást ad – a könyben szereplő kis porfészkek, elhagyott vasútvonalak stb. valóban léteznek, és valóban ott vannak.
Tényleg, egy érdekes nyelvtani kérdés.
A fordító a Småland nevű tájegységet jobbára (de nem teljesen következetesen) külső helyraggal használja: Smålandon és Smålandra. Nem tudom, miért, mert nem sziget.
Ha már egy kis nyelvtan. Tisztában vagyok vele, hogy így helyes, de engem személy szerint nagyon idegesít, hogy az ö-re végződő településneveket alanyesetben így kell írni, de ragozott formában már nem. Azaz Malmö, de Malmőbe.
Na, mindegy, ez most csak így bónuszként eszembe jutott.
Ami még szintén eszembe jutott a könyvről, az a Jönssonligan – ez a Magyarországon is ismert (?) Olsen-banda történetek svéd remake-je. Aki mégsem ismerné: ez egy krimiszerűség, ahol a „bűnözők” meg a nyomozók is komplett idióták (bár a banda vezetője egyben zseniális is), de akkor már mégis inkább a szerencsétlen tolvajoknak drukkol az ember.
Szóval ez jó könyv (bár nyilván nem annyira, mint ahogy a fülszöveg állítja) – határozottan ajánlom mindenkinek.
