Már nem éltél, már nem irtál hiába.:)

Sok boldogságot!

Juhé, megdőlt egy Urban Legend! ;)
Sok boldogságot a párnak, Neked meg további jó "kerítősködést"! :)))

Becsajoztál? ;) (Bocs, ezt nem bírtam kihagyni!)
Szerintem ez tökéletesen jó ismerkedési terep amúgy.

« nakodo », matchmaker, sadhen... - több jó név is akad :-)
www.youtube.com/watch?v=59Hj7bp38f8
:-) és :-(

@vén betyár: @Enchantée: Köszönöm szépen, az érintettek nevében is... :-)
Milyen Urban Legendre gondolsz egyébként?

@barbieds: Hát igen, jobban belegondolva, a megfogalmazásom erre az értelmezésre is lehetöséget ad... :-)

@Mormogi Papa: Egy szép film kedves jelenete.
De miért a :-( ?
Az persze tény, hogy a zsidók élete a XX. század elejének Oroszországában nem (...sem) volt csupa móka és kacagás, de ez a film mégis a vidámabb oldalról próbálja megközelíteni a kérdést.

@α Ursae Minoris: Arra gondoltam, hogy a neten, bloggeri körökben lehet tartós kapcsolatra is lelni, nem csak lazább, kötetlenebb formákra ideig-óráig.
Örülök, hogy megcáfolódni látszik ez, hiszen ha "kézzel fogható" eredményeket látni, az teljesen más, mintha a barátom barátjának a barátja hallott már egyszer olyanról, hogy valahol valakinek sikerült. :)))
@barbieds: Ennyi erővel Jucus is bepasizhatott volna! ;)
@Mormogi Papa: Hmmmm, a Matchmakerről nekem ez jutott eszembe: www.youtube.com/watch?v=Py5qAH7wELY A kedvenc jelentetem a filmből. :)

@α Ursae Minoris: Igazad van: ez egy szép (és rendkívül jól megcsinált) film egy szép jelenete.
A szomorlit a lányok akkori helyzet és sorsa miatt kapta - no meg azért is, mert már (velük ellentétben) tudjuk, mi vár rájuk. Most szigorúan csak a filmben megjelenített sorsra gondolok. Meg a regényre.
@Enchantée: Aranyos jelenet, viszont a filmet nem láttam. (Tudjuk: a cipésznek a cipője lyukas... :-)

Nagyon titokzatosnak tetszik lenni!

Most akarod hogy találgassunk, vagy azt akarod, hogy ne találgassunk? Nem olyan túl régi a blogod, és nem olyan sokan szóltak eddig hozzá - és a szereplők száma sem túl sok, gondolom, lehetne találgatni...

(akik ma írtak, kiesnek a találgatási körből...)

Egyébként miért is ne lehetne elárulni? Úgysem ismerjük személyesen egymást (mármint úgy nagy általánosságban...)

@Lady.Bird: :-)
Nem, ne találgassatok.
Szerintem, aki *nagyon* figyelmesen olvassa a blogomat, az amúgy is rá tud jönni. Meg ugye a poszt kísérö képe sem véletlenül az, ami. :-)
(Ja, az ugye megvan, hogy a blogomon képek mindig valahogy kötödnek a posztok tartalmához? - Még akkor is, ha idönként elég távoli az asszociáció.)
De mivel az egyikük kifejzetten kérte, hogy ha írok is róluk, csak név nélkül tegyem, így hát tiszteletben tartom a kívánságát.

nahat, de jo! gratulalok! ez tok jo!

@Vincent Le Roy: :-)

@Mormogi Papa: Én sem túl régen láttam végig, figyelő tekintettel, mikor már fel is fogtam, miről van benne szó, mert tutira láttam már gyerekként, de akkor nem maradt meg minden...
@α Ursae Minoris: Nyugodt lehetsz, én béna vagyok találgatásban, szóval nálam megmarad a titokzatosság, (és csak tényleg kicsit sárgulok), miközben nagyon is drukkolok a mesebeli végkifejletért (mert ugye gyűjtögetem a pozitív meséket a környezetemben, hogy erőt gyűjtsek belőlük, meg reményt)! :o)

@Lady.Bird: Nem tudom, hogy a rendszer lehetövé teszi-e a Facebookra való mélylinkelést, de ha netán igen, akkor ezt a képet neked ajánlom:
www.facebook.com/photo.php?fbid=348076575229649&set=a.193513250685983.34599.100000819275737&type=1&permPage=1

@α Ursae Minoris: köszi, igazi hétpettyes :-))

(hozzászólni - orosztudásom kicsit megkopott volta és a billentyűzet hiányosságai miatt - nem nagyon tudok, de aranyos :-)) )

@barbieds: Csak most vettem észre, hogy törölted a blogodat.
Persze lehet, hogy már hetekkel ezelött, és én most ezzel lebuktam, hogy sajnos nem olvastalak elég gyakran. :-)
Ezzel ellenére idöröl-idöre mindig ránéztem, mert noha az a világ, amiröl írtál, kicsit távol esik a saját preferenciáimtól, de szépen, érdekesen fogalmaztad meg a dolgokat, és jól kiválasztott, müvészi képekkel illusztráltad az írásaidat.

Biztos jó okod volt a törlésre is, csak jelezni akartam, hogy tetszett a mü, amit létrehoztál, értékeltem a munkádat.

@α Ursae Minoris: Kedves vagy, köszönöm! :)

@barbieds:
"Becsajoztál? (...)
Szerintem ez tökéletesen jó ismerkedési terep amúgy."

Őszintén szólva nem is lenne ellenemre... :-)
De eddig még nem bukkant fel efféle rajongó a blogom kapcsán – pedig szerintem kifejezetten rokonszenves fickónak tűnhetnék a bejegyzéseim alapján. :-(

@α Ursae Minoris: Ha esetleg nem csak szűken látogatott blogokba meg néhány politikai blogba kommentelnél, akkor lehet hogy beesne egy-két rajongó-jelölt.

A bejegyzéseid alapján tényleg kifejezetten rokonszenves fickónak tűnsz :-))

Feleséged mit szólna hozzá, ha így akarnál "becsajozni"?

@Lady.Bird: Hát igen, lehet. Mondjuk politikai blogokba is csak nagyon ritkán kommentelek, mert eléggé zavar az alacsony vitakultúra.

Köszönöm szépen, ezt szerettem volna hallani.

Á, semmit. :-)

@α Ursae Minoris: Tényleg szimpatikus vagy a posztjaid alapján, de szerintem belép egy kicsit a "híresember" faktor, vagy hogy is fogalmazzam meg. Hogy nem mernek neked írni. A saját blogom kapcsán nekem volt ilyen tapasztalatom, kaptam pár ismerkedős levelet, és nem egyet kezdett úgy az illető, hogy bocs, hogy megszólít, és mennyit gondolkodott, mielőtt írni mert. (És ezek jórészt magukat dominánsnak tartó pasik voltak. :D)

@barbieds: Köszönöm szépen. :-)

Érdekes, amit mondasz, ezt a "híresember" dolgot igazából el sem bírom képzelni önmagammal kapcsolatban. Én csak egy szerencsétlen kis blogger vagyok, aki az unalmas hétköznapjairól írogat; jó, ha beesik hozzám napi 20-30 látogató, miért lennék én híres? :-)

*Úgyhogy ha valakit csak ez tartana vissza, akkor ezúton üzenem, hogy nyugodtan lehet nekem írni!!*

De fordítva simán müködik a dolog. Öszintén szólva valamikor bennem is felmerült, hogy küldjek neked egy ismerkedös levelet, de aztán hamar elintéztem magamban azzal, hogy biztos sokkal érdekesebb emberekkel szoktál találkozni, mint én. :-)
De mondjuk én nem is tartom magamat dominánsnak...

@α Ursae Minoris: Azért tettem zárójelbe, mert a hatásmechanizmus hasonló. De látod, hogy van ilyen! :) Azért egy önbizalomhiányos pszichiáter kicsit olyan, mint a rendetlen frizurájú fodrász, nem? :P

@barbieds: Ugyan már... mint az köztudott (Ájjjjj, Mister Tájföl...) :-P a cípésznek a cipője lyukas :-)))

Egyébként mikor a katolikus papok egymáshoz mennek gyónni, azt egyikük se furcsállja. Így működik a dolog.
Akinek nem papja, ne hozzá menjen :-)

@barbieds: Már megbocsáss, de olyan ember, akinek rendben van az önbizalma, sem pszichiáternek sem pszichológusnak nem megy. Szerintem. Én is akartam egy időben pszichiáter lenni :-))

Másrészt anno az elmegyógyászaton azt mondták, hogy aki sokat jár a malomba, az lisztes lesz :-))

@barbieds: @Mormogi Papa: @Lady.Bird:
Épp a napokban olvastam Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája c. könyvét (analitikus beállítottságú szakirodalom), ahol többek között pont azt fejtegeti a szerzö, hogy milyen gyerekkori sérülés vezet ahhoz, hogy valaki pszichológus/pszichiáter/szociális munkás pályát választ. :-)

De egyébként tényleg teljesen rendjén van az, hogy a pszichiáter is járjon valamiféle terápiába. A szemésznek is korrigálnia kell a látásvizsgálatkor a saját törési hibájával.

Viszont úgy gondolom, hogy az én önbizalmammal csak a csajozással kapcsolatban van gond. Más téren elég jól tisztában vagyok az értékeimmel. :-)

@α Ursae Minoris: Házasemberként miért akarsz egyáltalán csajozni?

@Lady.Bird: Á, nem is akarok igazából.
Csak jót tenne az önbizalmamnak. :-)

@α Ursae Minoris: Feleséged nincsen jó hatással az önbizalmadra?

@Lady.Bird: @α Ursae Minoris: Na, akkor végképp nem értem, én miért nem akartam sose pszichológus lenni. :D

@Lady.Bird: Merthogy izgalmas, de nagyon. :)

@Lady.Bird: Ez egy nagyon jó kérdés. Nem lehet csak úgy könnyedén egy igennel vagy nemmel lerázni magamról. El is gondolkodtam rajta rendesen.

@barbieds: Lehet, hogy nem a megfelelö gyerekkori sérülésed volt. :-)
Az említett könyv szerint azokból lesznek pszichológusok stb., akiknek gyerekként nagyon hamar fel "kellett" nöniük, hogy valamiféleképpen tehermentesítésék az anyjukat (nem feltétlenül gyakorlati, anyagi okból, inkább mert a gyerek valamiért úgy érezte, hogy neki muszáj így tennie), akik feltünöen jó gyerekek voltak, adott esetben nekik kellett gonoskodniuk a kistestvérükröl.

@α Ursae Minoris: Ilyenem tényleg nem volt. És neked? :)

@barbieds: Nem szóról szóra, de valami hasonló igen. Úgyhogy nagyon találva éreztem magam ezzel a könyvvel. Nem csak emiatt a rész miatt, sok más nagyon érdekes dolog is van benne, ami úgy éreztem, pont rólam szól.

@α Ursae Minoris: hú, a fene vigye el (csúnyábbat írtam először...)

én is pszichológus akartam lenni 13 éves koromban, és kioktattam anyámat, hogy rosszul neveli az öcsémet

és igen, nekem is állandóan ki volt adva feladatnak, hogy vigyázzak az öcsémre (mert anyámnak is vigyáznia kellett az övére)

hogy én ezt hogy utáltam, hogy én vagyok a "nagy"

és azóta sem tudok mit kezdeni a gyerekekkel (a sajátommal sem)

@α Ursae Minoris:
"nekik kellett gonoskodniuk a kistestvérükröl."

Most akkor ez a tudatalatti hatása? :-P :-)))

@α Ursae Minoris: @Lady.Bird: Khm, a kezdeti állatorvosi terveim után a pszichológia is dobogós volt, aztán csak megmaradtam a tanárságnál. Mert ugye, aki nem ért hozzá, az tanítja - tartja a mondás. :)))
(Egyébként hamar megkaptam én is a tesóm nevelését, főleg nyári szünidőben: nem kellett ügyeletre vinni, kéznél volt a nagytesó. :S)
@barbieds: Látod, én meg csak csendben olvastalak! :) Mert te is rokonszenves vagy, csak én sem domináns (bár ki tudja), sem pasi nem vagyok! De egy teára mindig vevő vagyok! Mint ahogy @α Ursae Minoris-sal is finom volt az a reggeli találka és beszélgetés. :)
(Amúgy meg épp azon merengtem, a legtöbb itteni kommentelőt ismerem személyesen is, és mindenki kedves a szívemnek - akit nem ismerek, az is.)

@Enchantée: Én meg kávéra vagyok vevő. :) Tényleg összehozhatnánk egy talit!

@barbieds: :D De jóóóó! Mindenki inná azt, amihez kedve szottyan.
Komolyan örülnék a személyes találkozónak!

@Mormogi Papa: Egész biztosan. :-)
Gondoskodni kellett, amikor pedig az ember szíve szerint inkább gonoszkodott volna...

@Enchantée: Ó, köszönöm szépen! Én is jól éreztem magam. Sajnálom, hogy csak olyan kevés idönk volt akkor egymásra, de ezek a rövid magyarországi útjaink mindig olyan szorosan be vannak táblázva. :-(

@α Ursae Minoris:
:-))) Örülök, hogy "átjött" :-)