Andreas Eschbach német sci-fi írónak egy másik könyvéről korábban már írtam a blogomon.
Ez a könyv, amiről most írok, magyarul Összeomlás címen jelent meg.
Igazából nem tudok németül, de a svéd nyelvi párhuzam alapján azt sejtem, hogy az eredeti cím inkább olyasmit jelenthet, hogy elég(et)ve, kiégve. Persze végső soron a magyar cím se rossz, de az eredeti valamivel találóbb, mivel a könyv a kőolajkészletek megcsappanásáról szól.
A borítón még az ökothriller szót is olvashatjuk.Hát, kell hozzá némi jóindulat, hogy ezt thrillernek minősítsük. Na, mindegy.
A könyv érdekesen, izgalmasan tárgyalja az olajhoz kapcsolodó különféle kérdéseket, a geológiai háttértől kezdve a szaud-arábiai politikai helyzeten át az amerikai nagytőke működéséig. Kicsit talán direkt módon és szájbarágósan. Nem ritka az olyasféle jelenet, hogy az egyik szereplő olajmérnök, és kiselőadást tart az ismerősének a munkájáról. Az egyéb szereplők is folyton az autójuk vagy a házuk olajfogyasztásáról vagy egyéb kapcsolódó témákról beszélgetnek stb.
Viszont tényleg sok új érdekes dolgot megtudtam a kérdésről, és amennyire (Wikipedia-színvonalon) utánanéztem a dolgoknak, az adatok valóban helytállóak.
Jópár szempont elgondolkodtató, megfontolandó – más felvetések viszont egyenesen a Konteóblog érdeklődési körébe tartoznak.
Amit viszont egy kicsit fura, hogy az alkoholmeghajtású autók valami forradalmi újdonságként jelennek meg – noha a mai Stockholm utcáin gyakran húznak el előttem alkoholüzemű buszok (jellegzetes ecetillatot húzva maguk után), és ilyenek azért vélhetőleg 2007-ben, a könyv megírásakor is léteztek már.
Ezzel együtt a tényanyag terén nagyon pozitív az összkép.
A könyv cselekménye terén már jobban megoszlik a véleményem.
Kétségtelenül izgalmas, érdekes, fordulatos, valóban olvastatja magát.
Csak kicsit gyakoriak benne az olyan fordulatok, hogy „Pont egy olyan emberrel futott össze, aki éppen...”, „Az X ismerősről kiderült, hogy ő volt az Y ügy hátterében is” stb.
Egy vagy két ilyen még elmenne, de sorban történnek az ilyenek, olyannyira, hogy a Battlestar Galacticában ezen a ponton már azzal indolkolnák a dolgot, hogy „Ez Isten akarata.” Ebben a könyvben nincs ilyen természetfölötti szál, így viszont a cselekmény végülis hiteltelenné válik, ami pedig nagy kár, mert – amint mondtam – a háttérinformációk terén viszont szemlátomást nagy energiákat fektetett bele a szerző a hitelesség megteremtésében.
Érdekes, elgondolkodtató könyv, de nem egy remekmű.
Annak ajánlom, aki szeretne eltöprengeni azon, meddig tartható fenn a mai életstílusunk, és mi lesz a következő fázis.
