Ma zajlik Stockholmban a királyi keresztelő.
Ezt a többszörösen anakronisztikus eseményt persze a svéd média alázatos és kritikátlan lelkesedéssel reklámozza, én meg a magam rebublikánus érzelmeimmel csak émelygek tőle (mondjuk nem vagyok ezzel egyedül, Svédországban azért elég magas azok aránya, akik megszüntetnék a monarchiát).
Bizonyára ennek köszönhető a mai álmom témája és időzítése.
Az esemény elleni tiltakozásul egy paródia-keresztelőre készülődünk a palota szomszédságában.
A szülők fekete hóhér-csuklyában tartják majd a gyereket, én pedig a pap szerepére készülve fogalmazom a beszédemet.
A szöveg valami olyasmi lesz, a leendő uralkodóhoz címezve, hogy köszöntünk egy olyan életben, ahol – más állampolgárokkal szemben – te nem választhatod meg szabadon, hogy mit dolgozol, hova utazol, milyen vallást követsz és kivel házasodsz.
Kicsit később (már egy másik álomban) a lakásunkból a francia elnöki palotába sétáltunk át – egyszerű volt, mert itt volt közvetlenül a sarkon (akik ismerik a környékünket: gyakorlatilag ott, ahol a parkolóház áll). Ez egy igen ronda és jellegtelen épület volt egyébként.
Most így utólag belegondolva eléggé hasonlított az östersundi rendőrség épületére.
Ha meg (már így ébren) tovább akarom gondolni a dolgot, akkor talán van is ebben logika, hiszen az általam olyannyira kedvelt Östersund az egyik korábbi posztomban már említett Jamtlandi köztársaság fővárosa.